Sziasztok (:
Meghoztam az új részt, a következő nem tudom, mikor érkezik.
A szavazás alapján szeretnétek új blogot olvasni, így elkészítettem a blogot, de még egy ideig nem lehet olvasni (:
Jó olvasást!
xoxo
 |
| Hozzám jön haza, mellém fekszik le. Reggel Őt pillantom meg először, minden este Ő az utolsó gondolatom. - Ana Scott |
I'M AFRAID
Nem értettem kérdését. Tétován ültem ölében, és fogalmam sincs, mikor és hogy kerültem oda. Mohazöld szemeivel ijedten fürkészte arcom, várva a válaszomra. Csak akkor tudatosult bennem, hogy nem csókoltam vissza, amikor leemelt magáról és az emelet felé vette az irányt.
- Harry, én nem akartam. - pattantam fel és ragadtam meg tetovált karjánál fogva.
- Igen, elég világosan adtad a tudtomra. - hangja meggyötört volt, szinte fájt így látni. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy teljesen lesokkolódtam, de nem hallgatott meg.
- Megállnál és végighallgatnál? Éppen azt próbálom elmagyarázni, hogy meglepett, hogy szeretsz. Ez az egész egy kicsit több, mint barátságnak indult, de aztán.. - zöld szemeit ám emelte, csalódottan csillogtak.
- Beléd szerettem. - suttogta fülembe, mintha bárki meghallhatna minket, amin feltárjuk egymás előtt érzéseinket. Vállamról hátrasöpörte hosszú tincseimet, majd nyakamhoz hajolt ajkaival. Finoman megcsókolta bőröm, mire végigszaladt rajtam a hideg. Soha senki nem volt még rám ilyen hatással, legalábbis ennyire intenzíven nem mutatkozott meg. Hetek óta együtt éltünk, míg ő nem volt itthon én tartottam Matt-ben a lelket, én voltam vele minden este, amikor sírt a szülei után. Én voltam a támasza. Soha nem gondoltam arra, hogy mi lesz akkor, ha mással kell majd élnem egy gyerek miatt? Soha nem gondoltam volna, hogy Kevinen kívül mást is szeretni fogok. Soha nem gondoltam, hogy az a más Harry Styles lesz. Apró lábdobogások rántottak vissza a valóságba, így kimásztam Harry öléből és Mattie elé siettem.
- Jót aludtál? - vettem ölembe és a kanapé felé csoszogtam vele. Átmászott Harry ölébe, majd kapcsolgatni kezdte a tévét. Az egyik adón éppen a One Direction-os srácok szerelmi életéről volt szó, bár ezt Matt nem tudhatta. Ő csak az apját látta a tévében, így nem kapcsolt tovább.
- A fiú még nem talált magának barátnőt, de a minap egy szőkeséggel kaptuk el egy kávézóban. Vajon több is kialakul Niall és a lány közt, vagy csak egyszeri találkozás volt? Nem tudjuk, de egy biztos. Harry és Ana boldogan élik életüket kisfiukkal együtt egy London külvárosában épült házban. Bár a rajongók nem kimondottan szeretik a lányt, a pár mégis kitart egymás mellett. Pár napja hazautaztak Harry szüleihez is, talán ekkor mutatta be barátnőjét. Harry boldognak tűnik, bár szerintünk ez csak a látszat. Rajongók is tanúsíthatják, hogy a zöld szemű énekes kezd eltávolodni legjobb barátaitól. A gyereknevelés talán a banda rovására megy?
A hírműsornak vége lett, Matt pedig azonnal elkapcsolt és mesét kezdett nézni. Éreztem Harry pillantását magamon, szinte lyukat égetett belém, de én nem néztem rá. Tudtam, már a kezdetektől fogva tudtam, higy egy idő után ez lesz. Számítottam egy ilyen interjúra, csakhogy amikor már lassan másfél hete ez volt a téma, meginogtam. Szükségünk lett volna egymásra, támogatnunk kellett volna egymást, de nem tettük. Harry inkább elhanyagolta a családot és a fiúkkal volt sülve-főve, mindezt annak érdekében, hogy a sajtó leszálljon róla.
- Hiányoztál. - bújt hozzám egy hosszú nap után. Karját átdobta hasamon, így húzva közelebb testem sajátjához. Arcát nyakamba fúrta, majd csókot nyomott rá. Odakint hirtelen nagy hangzavar támadt, fények villództak, Harry pedig idegesen fújtatva lépett az ablakhoz. - Nem hiszem el.. - morogta orra alatt.
- Mi a baj? - ültem fel, hogy jobban láthassam magas alakját.
- Fotósok, rajongók. - dühvel teli pillantással bámulta gyenge testemet, majd erősen gesztikulálva lépett elém. - Minden miattad van.
- Miattam? - csodálkoztam. - Mit tettem?
- A nyakamra hoztad a kölyköt, és még te is rám szálltál. Elmehetnél dolgozni is, nincs kedvem eltartani a párosotokat. - értetlenül pillantottam rá, hiszen nem értettem, miért mond ilyeneket.
- Te akartad, hogy veled jöjjünk. Te kérted, én egyedül is felneveltem volna, ha lehetséges lett volna. Nem akartam idejönni, nem akartam együtt élni veled. Nem akartam beléd szeretni. Mindent magadnak köszönhetsz. - vágtam a fejéhez, ami legelőször eszembe jutott. Elegem volt a folytonos veszekedéseinkből, abból, hogy mindennek én vagyok az oka, legalábbis ezt ő így állítja be.
- Én nem akartam ezt, Ana! - sóhajtott fel remegő hangon. - Hívom Paul-t. - nyúlt a telefonjáért, majd tárcsázta menedzserük számát. Elmondta neki, mi történt, és úgy tűnt, a férfi sem örül neki. - Intézkedik.
- Jó, akkor kérlek, feküdj le és aludj. - nyúltam karjáért, majd finoman magam felé húztam. Mellém huppant, kezeit feje alá tette és a plafont bámulta. - Nyugodj meg, el fognak menni. - simítottam végig bal karján, ahol tetoválásai pihentek, de elhúzódott.
- Ne érj hozzám. - hangja kimért volt, teljesen rideg. Háttal feküdtem neki, és végiggondoltam mindent. Odakint a kedélyek elcsitultak, de bennem az érzések egyáltalán nem. Harry már horkolt mellettem, amikor meghoztam a döntésem a családdal kapcsolatban. Vagy megyek, vagy maradok. Szeretem Harry-t, szeretem a családot, rettentő kevés idő alatt nagyon összenőttünk, de én menni akartam. Nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy ezt végigcsináljam, ki tudja, mennyi ideig.
De nem tehetem.
Harry-nek szüksége van rám, még akkor is, ha néha kikel magából és megbánt, olyan dolgokat vág a fejemhez, amit nem gondol komolyan. Matt-et sem vihetem el, neki is szüksége van egy apára, akit esténként hazavár, akitől reggel elköszön, akinek majd a legelső lányról beszél az életében. Félek, hogy kevés leszek később, hogy nem tudok segíteni Matt-nek a tanulásban, de megpróbálom. Meg fogom csinálni, mert ezt akarom - biztattam magam.
- Minden oké? - bújt mögém Harry, majd letörölte arcomról könnyeimet. - Ne sírj, Ana. Nem akartam, bocsáss meg. Hülye voltam, hé.
- Nem, Harry. Jól vagyok. - fordultam felé mosolyt erőltetve arcomra. - Nem haragszom, megértelek.
- Ugye nem hagysz itt? - döntötte homlokát az enyémnek. Kezei közé fogta arcom, hüvelykujjával végigsimított járomcsontomon.
- Nem hagylak. - biztosítottam afelől, hogy mindig mellette leszek. Ajkait enyémekre helyezte, finoman, érzékin csókolt. Derekamnál fogva húzott közelebb magához, mintha eggyé akart volna válni testemmel. Szívem kétszer olyan gyorsan vert, mint szokott, remegtem érintései nyomán.
Vágytam rá, akartam, hogy érintsen, hogy öleljen, hogy csókoljon.
- Szeretlek. - nyomott lágy csókot ajkaimra, majd szorosan hozzám bújva nyomta el ismét az álom.
- Harry, én nem akartam. - pattantam fel és ragadtam meg tetovált karjánál fogva.
- Igen, elég világosan adtad a tudtomra. - hangja meggyötört volt, szinte fájt így látni. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy teljesen lesokkolódtam, de nem hallgatott meg.
- Megállnál és végighallgatnál? Éppen azt próbálom elmagyarázni, hogy meglepett, hogy szeretsz. Ez az egész egy kicsit több, mint barátságnak indult, de aztán.. - zöld szemeit ám emelte, csalódottan csillogtak.
- Beléd szerettem. - suttogta fülembe, mintha bárki meghallhatna minket, amin feltárjuk egymás előtt érzéseinket. Vállamról hátrasöpörte hosszú tincseimet, majd nyakamhoz hajolt ajkaival. Finoman megcsókolta bőröm, mire végigszaladt rajtam a hideg. Soha senki nem volt még rám ilyen hatással, legalábbis ennyire intenzíven nem mutatkozott meg. Hetek óta együtt éltünk, míg ő nem volt itthon én tartottam Matt-ben a lelket, én voltam vele minden este, amikor sírt a szülei után. Én voltam a támasza. Soha nem gondoltam arra, hogy mi lesz akkor, ha mással kell majd élnem egy gyerek miatt? Soha nem gondoltam volna, hogy Kevinen kívül mást is szeretni fogok. Soha nem gondoltam, hogy az a más Harry Styles lesz. Apró lábdobogások rántottak vissza a valóságba, így kimásztam Harry öléből és Mattie elé siettem.
- Jót aludtál? - vettem ölembe és a kanapé felé csoszogtam vele. Átmászott Harry ölébe, majd kapcsolgatni kezdte a tévét. Az egyik adón éppen a One Direction-os srácok szerelmi életéről volt szó, bár ezt Matt nem tudhatta. Ő csak az apját látta a tévében, így nem kapcsolt tovább.
- A fiú még nem talált magának barátnőt, de a minap egy szőkeséggel kaptuk el egy kávézóban. Vajon több is kialakul Niall és a lány közt, vagy csak egyszeri találkozás volt? Nem tudjuk, de egy biztos. Harry és Ana boldogan élik életüket kisfiukkal együtt egy London külvárosában épült házban. Bár a rajongók nem kimondottan szeretik a lányt, a pár mégis kitart egymás mellett. Pár napja hazautaztak Harry szüleihez is, talán ekkor mutatta be barátnőjét. Harry boldognak tűnik, bár szerintünk ez csak a látszat. Rajongók is tanúsíthatják, hogy a zöld szemű énekes kezd eltávolodni legjobb barátaitól. A gyereknevelés talán a banda rovására megy?
A hírműsornak vége lett, Matt pedig azonnal elkapcsolt és mesét kezdett nézni. Éreztem Harry pillantását magamon, szinte lyukat égetett belém, de én nem néztem rá. Tudtam, már a kezdetektől fogva tudtam, higy egy idő után ez lesz. Számítottam egy ilyen interjúra, csakhogy amikor már lassan másfél hete ez volt a téma, meginogtam. Szükségünk lett volna egymásra, támogatnunk kellett volna egymást, de nem tettük. Harry inkább elhanyagolta a családot és a fiúkkal volt sülve-főve, mindezt annak érdekében, hogy a sajtó leszálljon róla.
- Hiányoztál. - bújt hozzám egy hosszú nap után. Karját átdobta hasamon, így húzva közelebb testem sajátjához. Arcát nyakamba fúrta, majd csókot nyomott rá. Odakint hirtelen nagy hangzavar támadt, fények villództak, Harry pedig idegesen fújtatva lépett az ablakhoz. - Nem hiszem el.. - morogta orra alatt.
- Mi a baj? - ültem fel, hogy jobban láthassam magas alakját.
- Fotósok, rajongók. - dühvel teli pillantással bámulta gyenge testemet, majd erősen gesztikulálva lépett elém. - Minden miattad van.
- Miattam? - csodálkoztam. - Mit tettem?
- A nyakamra hoztad a kölyköt, és még te is rám szálltál. Elmehetnél dolgozni is, nincs kedvem eltartani a párosotokat. - értetlenül pillantottam rá, hiszen nem értettem, miért mond ilyeneket.
- Te akartad, hogy veled jöjjünk. Te kérted, én egyedül is felneveltem volna, ha lehetséges lett volna. Nem akartam idejönni, nem akartam együtt élni veled. Nem akartam beléd szeretni. Mindent magadnak köszönhetsz. - vágtam a fejéhez, ami legelőször eszembe jutott. Elegem volt a folytonos veszekedéseinkből, abból, hogy mindennek én vagyok az oka, legalábbis ezt ő így állítja be.
- Én nem akartam ezt, Ana! - sóhajtott fel remegő hangon. - Hívom Paul-t. - nyúlt a telefonjáért, majd tárcsázta menedzserük számát. Elmondta neki, mi történt, és úgy tűnt, a férfi sem örül neki. - Intézkedik.
- Jó, akkor kérlek, feküdj le és aludj. - nyúltam karjáért, majd finoman magam felé húztam. Mellém huppant, kezeit feje alá tette és a plafont bámulta. - Nyugodj meg, el fognak menni. - simítottam végig bal karján, ahol tetoválásai pihentek, de elhúzódott.
- Ne érj hozzám. - hangja kimért volt, teljesen rideg. Háttal feküdtem neki, és végiggondoltam mindent. Odakint a kedélyek elcsitultak, de bennem az érzések egyáltalán nem. Harry már horkolt mellettem, amikor meghoztam a döntésem a családdal kapcsolatban. Vagy megyek, vagy maradok. Szeretem Harry-t, szeretem a családot, rettentő kevés idő alatt nagyon összenőttünk, de én menni akartam. Nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy ezt végigcsináljam, ki tudja, mennyi ideig.
De nem tehetem.
Harry-nek szüksége van rám, még akkor is, ha néha kikel magából és megbánt, olyan dolgokat vág a fejemhez, amit nem gondol komolyan. Matt-et sem vihetem el, neki is szüksége van egy apára, akit esténként hazavár, akitől reggel elköszön, akinek majd a legelső lányról beszél az életében. Félek, hogy kevés leszek később, hogy nem tudok segíteni Matt-nek a tanulásban, de megpróbálom. Meg fogom csinálni, mert ezt akarom - biztattam magam.
- Minden oké? - bújt mögém Harry, majd letörölte arcomról könnyeimet. - Ne sírj, Ana. Nem akartam, bocsáss meg. Hülye voltam, hé.
- Nem, Harry. Jól vagyok. - fordultam felé mosolyt erőltetve arcomra. - Nem haragszom, megértelek.
- Ugye nem hagysz itt? - döntötte homlokát az enyémnek. Kezei közé fogta arcom, hüvelykujjával végigsimított járomcsontomon.
- Nem hagylak. - biztosítottam afelől, hogy mindig mellette leszek. Ajkait enyémekre helyezte, finoman, érzékin csókolt. Derekamnál fogva húzott közelebb magához, mintha eggyé akart volna válni testemmel. Szívem kétszer olyan gyorsan vert, mint szokott, remegtem érintései nyomán.
Vágytam rá, akartam, hogy érintsen, hogy öleljen, hogy csókoljon.
- Szeretlek. - nyomott lágy csókot ajkaimra, majd szorosan hozzám bújva nyomta el ismét az álom.
