NEW BLOG

Sziasztok, drágák!:))

Igen, tudom, hogy hirtelen vetettem véget a történetnek és el is tűntem, de most újra itt vagyok és új bloggal jelentkezem!:))

Kattints a képre a blog eléréséhez!

Matt Simon irodájában ültem, a Days főszerkesztője pedig árgus szemekkel vizslatta legújabb cikkemet. Egy évig voltam gyakornok az újságnál, ahová nagybátyám által jutottam be. Évekkel ezelőtt írtam pár próbacikket, amiket ő hétpecsétesként őrizve adott tovább Matt-nek. Természetesen meglepődtem, amikor a főszerkesztő asszisztense felhívott, hogy mikor várnak a megbeszélésre, ahol a gyakorlatomhoz kapcsolódó információkat beszéljük meg.
 - A téli szünetben is kapsz feladatot, remélem teljesíteni fogod. - hangjából sütött a gőg, miszerint én egy gyakornok vagyok, ő pedig főszerkesztő. Bólintottam és vártam a továbbiakat. - Mullingar. Niall Horan. Remélem összetetted a képet.
 - Persze. - mindent pontosan jól értettem. A közelébe kell kerülnöm, és a lehető legtöbb információt összeszedni róla és a bandatársairól. Kabátom ujjába bújtattam karomat, vállamra akasztottam a táskámat, majd elköszönve a főnökömtől léptem ki a hideg, csípős téli délutánba. Önmagához híven New York utcáit ellepték az autók, motorok és a buszok, így egy óra múlva értem haza régi, de megbízható Bogarammal. A kicsi, piros autóval a feljáróra kanyarodtam, majd leállítottam a motort.
 - Kicsim, ébredj, nemsokára landolunk. - édesanyám hangja riasztott fel édes álmomból. Dublin fényei kialudtak, napkelte volt Európa ezen részén. Az autóban ülve csak egy gondolat járt a fejemben. Hogy kerülök én Niall Horan közelébe? Egyáltalán hol kell keresnem?
 - Min gondolkozol? - pillantott a visszapillantóba apa, amikor észrevette, mennyire szótlan vagyok.
 - Niall Horan közelébe kell kerülnöm. De hogy? - csattantam fel, mire anya lágy mosolyt küldött felém.
 - A szőkeség a szomszédban lakik. - megkönnyebbülten felsóhajtottam, de amikor pár perc múlva bekanyarodtunk az ismerős, bár rég nem látott utcába, a gyomrom összeugrott. Niall a házuk lépcsőjén állt, telefonját a fülénél tartotta és hangosan nevetett.

THIRTIETH CHAPTER

ONE YEAR LATER

Csak ő maradt nekem belőle. - Harry Styles

 Egy évvel később még mindig azon a széken ülök, ugyanabban az ágyban alszom, ugyanabban a házban élek, de már nem vagyok ugyanaz az ember. Három hónapja minden éjjel sírok, sírva alszom el, mert hiányzik. Hiányzik az illata, a teste melege éjszakánként, hiányzik az érintése, a nevetése, a mosolya, a hangja. Hiányzik, hogy kiabáljon velem, mert nem pakoltam el a szennyesem, vagy éppen nem pakoltam be a mosogatógépbe. Nincs többé. Soha nem jön vissza.
 Édesanyám, Gemma, Eleanor és Louis mondhatni itt élnek három hónapja. Charlie is két-három naponta benéz, de rengeteget dolgozik, így nincs sok ideje ránk. Ana szülei csak egy-két napra jöttek ide, de a szertartás után mentek is vissza dolgozni.
 Miért hagyott itt? Miért hagyott magamra? Miért nem nevelhette fel a gyerekeit? Sohasem ölelhette magához kislányunkat, Ana-t, aki szerelmem halála után megkapta édesanyja nevét. Anastasia Darcy Styles. A szőke kislány békésen pihent karjaimban, anyu pedig teát főzött.
 - Harry. - szólított meg anyu. - Tartsd a fejét! - mosolygott rám, én pedig karjaimban szuszogó kislányomra pillantottam. Feje lelógott a karomról, így óvatosan megfogva fejecskéjét tettem vissza karomra.
Nemrégiben újra koncertezni kezdtünk, de még mindig van rá példa, hogy egy-egy szám közben elsírom magam. A fiúk végigéneklik a dalt, a rajongók pedig velem együtt sírnak. Mindeközben Darcy és Matt Eleanorral és Gemmával van otthon.
 - Szia. - mosolygott rám nővérem, karjait pedig már az ébren lévő Darcy felé nyújtotta. - Megfürdetem. Egyél valamit. - vette ki kezeim közül a kislányomat, aki gyermekded lelkesedéssel bújt Gemmához.
 - Nincs étvágyam. - morogtam az orrom alatt, remélve, nem hallotta meg. De tudni kell, hogy olyan éles a hallása, mint senki másé.
 - Enned kell, Harry. Szinte átlátok rajtad, olyan sovány vagy. - kuncogva vette ki kislányom kezei közül tincseit, amit Darcy előszeretettel ráncigált. - Nem lesz ennek jó vége, öcsi.
 - Miért nem mész inkább Mike-hoz? Őt nem kéne traktálnod. - hangom ismeretlenül csengett, és fogalmam sem volt, miért mondtam ezt. Mostanában nem a legjobb a kapcsolatuk a barátjával. Ahelyett, hogy helyrehozná a dolgot, inkább itt ül velem, én pedig meg sem hálálom neki. - Bocs.
 - Mindegy. Egyél! - sarkon fordult és elviharzott.

Öt évvel később.
 - Sosem beszéltél Ana halálának okáról és az életetekről sem. A szűk családi és baráti körön kívül senki sem tud semmit. Mesélnél erről? - Ellie, a szőkésbarna hajú, huszonkét éves újságíró hölgyemény várta a válaszom. Több, mint öt év telt el Ana halála óta, de soha nem beszéltem a világnak erről. Egyszerűen képtelen voltam rá.
 - Igazából Matt miatt ismerkedtünk meg. Meghaltak a szülei egy autóbalesetben, és mi lettünk a gyámja. Voltak vitáink, eleinte nem jöttünk ki túl jól, egymás ellentétei voltunk. De szerettem. Már az első pillanattól kezdve, hogy megszólalt. Imádtam az illatát, a mosolyát, a szemeit. Ahogy a szél belekap a hajába, ő pedig durcizik, mert összekuszálta hosszú fürtjeit. Minden pillanatomat vele akartam tölteni. Sokat voltunk távol a turnék miatt, de megoldottuk. Életem legszebb időszakát töltöttem el vele, boldog voltam. Jó anya volt, csodálatos nő, mindig előtérbe helyezte Matt-et, engem és a terhessége alatt Darcy-t is. Egészséges volt ő is és Darcy is. Kilenc hónapig a koncerteken, fellépéseken és próbákon kívül sehová sem jártam, minden szabadidőmet velük töltöttem. Akkoriban még nyaggattak a fiúk, hogy menjek velük bulizni, de én inkább a családommal akartam lenni. Jól döntöttem, mert amikor megcsörrent próbán a telefonom, hogy Ana kórházban van és nemsokára szülni fog, minden megváltozott. Rohantam, ahogy csak tudtam, lihegve értem a szülőszobába. Ana leizzadva, homlokára tapadt tincsekkel pillantott rám. Darcy megszületett, de Ana szívverése lassulni kezdett és alapvetően sok vért vesztett. Orvosok és ápolónők rohangáltak, engem kivittek a szobából. Óráknak tűnő percekig ültem a folyosón, amikor kijött Ana orvosa és közölte, hogy gyenge volt a szíve ehhez. Egyszerűen kibuktam. Ordítottam, hogy hozzák vissza, bármennyit és bármit kérnek, megteszem. Megijedtem. Egy újszülöttet hagyott nekem. Egy részt magából és ennyi. Semmim sem maradt belőle, csak Darcy. Tudtam, hogy soha többé nem láthatom már. Borzasztó az érezni és felfogni, hogy valaki nincs többé. Hogy az a valaki neked az életedet jelentette és nélküle elveszel, eltűnsz a sötétségben. Magába szippantott a félelem és a kétségbeesés, rettenetes volt úgy lefeküdni esténként és felkelni reggelente, hogy csak te fekszel az ágyban. Magamra maradtam két kisgyerekkel, akiknek anyára volt szüksége. Az első hónapokban szó szerint becuccolt hozzám anyu, Gemma, Eleanor és Louis is. Mindenben segítettek és nekik köszönhetem, hogy ma újra tudok nevetni. Darcy még néha megkérdezi, hogy ki az a nő a képeken, amik a nappaliban egyik sarkában vannak, én pedig mindig elmesélem neki, hogy az az anyukája, akit ő nem ismerhet, mert ő már egy angyal, aki fentről vigyáz ránk. - a mellettem ülő nő óvatosan letörölte könnyeimet, én pedig apró csókot hintettem arcára.
 - Mesélnél a megismerkedésetekről, Camryn? - az újságíró hangja rekedtes volt, szemei könnyesek, de mosolyogva nézett a mellettem ülő szépségre.
 - Három éve találkoztunk, amikor Eleanor elhívott magukhoz vacsorára. Harry alig nevetett, folyamatosan a telefonján csüngött és sms-eket írt, mint később kiderült, Gemma volt a címzett. Ő vigyázott akkor a két csemetére. Telefonszámot cseréltünk, de hetekig semmi hír nem volt felőle. Aztán elhívott vacsorázni. Hónapokkal később pedig már négyesben mentünk nyaralni. A gyerekek és a család is hamar elfogadott, az első perctől kezdve családtagnak éreztem magam. Bár tudom, hogy Harry sohasem fog úgy szeretni, mint Ana-t szerette, egy dologban biztos vagyok. Kitart mellettem a végsőkig, ahogy én is mellette. - mosolyogva nézett rám, világosbarna tincseit kisöpörtem arcából, majd óvatos csókot nyomtam ajkaira.
 - Mindenki tudja, hogy Ana volt az igazi szerelmem, de ez nem akadály. Szeretem Camryn-t, nagyon odaadó és szerethető nő. Imádja mindkét gyerekemet és ő volt az, aki miatt felálltam a padlóról és már nem éreztem egyedül magam. Még néha gondolok Ana-ra és meglátom Cam-ben őt, de tudom, hogy ő elment és nem jön vissza. Túl kell lépnem rajta és elfogadni, hogy már nincs többé. Itt van nekem helyette Cam, Darcy és Matt, akik mindig velem maradnak. Ők a családom.

VÉGE

Sziasztok! :)

Már régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy befejezem. Már meg volt írva régóta a befejező rész, csak nem tudtam, írjak-e még tovább.

 A történet elején még happy end-et képzeltem el, de egy idő után minden átfogalmazódott bennem. Az előző történetem is boldog véget ért, de nincs olyan, hogy boldog vég. Felhozok egy példát. Öreg mama és papa nagy egymásra találása tizenévesen, összeházasodnak, gyerekek, minden szép és jó. Ám a levegőben mindig ott van a halál, ami mindent elronthat. Öreg mama vagy papa felmegy az angyalokhoz és az egyikőjük egyedül marad. Sosincs boldog befejezés.

 Azért írtam az utolsó két részt Harry szemszögéből, mert így sokkal hatásosabb - szerintem - az egész. Fel kell dolgoznia a szerelme halálát, folytatnia kell az életét.

 Az új blogom linkje itt(!!!), fent a prológus, de a blog csak decemberben nyitja meg kapuit.

  Remélem, hogy nem okoztam csalódást és szeretnélek megkérni titeket, hogy kommenteljetek.  Legalább annyit, hogy tetszett az egész történet, vagy nem. Ha nem kommenteltek, legalább chat-ben hagyjatok valami nyomot. :)

 Nagyon köszönöm, hogy velem voltatok egész idő alatt és nehezen, de boldog szívvel hagyom magára a történetet. :)

 Legyek jók! :)

xoxo Dorothy C.

TWENTY-NINTH CHAPTER

Sziasztok! (:

Rengeteg késés és halogatás után meghoztam a következő részt! A következő rész nem tudom, mikor érkezik. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jövő hétvégén érkezzen az új rész, de nem ígérem.

Kitartás a jövő hétre, de előtte még pihenjetek és nem utolsó sorban tanuljatok, hiszen nemsokára félév! (:

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

Harry Styles

Egy átlagos reggelen fáradtan bújtam a puha paplan alá.
Aztán bejött Ana, én pedig meghoztam életem
legmeghatározóbb döntését. - Harry Styles

SURPRISE

 Fél év telt el azóta a malőr óta, amikor a rajongók és a sajtósok a házunkhoz jöttek, én pedig olyanokat vágtam a fejéhez, amit azóta ezerszer megbántam.
 Szerelmes vagyok. Határozottan szerelmes vagyok egy csodálatos nőbe, aki feladta az életét egy kisfiúért, aki neki senkije sem volt. Mégis voltak alkalmak régebben, amikor a lelkébe gázoltam és mérhetetlenül megbántottam, ennek ellenére mégis megbocsátott nekem. A legnagyobb vitánk még élénken élt bennem, lelki szemeim előtt még mindig láttam könnyes tekintetét, amint csodálkozva meredt rám.
 - Harry, miért rohansz el mindig? - szaladt utánam a lépcsőn, de én ügyet sem vetettem rá, egyenesen az ajtó felé tartottam.
 - Nem tudom végigcsinálni. - mordultam rá, ő pedig hirtelen megtorpant. Tekintetében volt valami, de elzárta előlem, nem tudtam kiolvasni belőle semmit.
 - Szerinted én hányszor éreztem ezt? Hányszor adhattam volna fel? De nem tettem, mert Matt-nek mindkettőnkre szüksége van. - csattant fel. - Nem menekülhetsz el a problémák elől, Harry.
 - Épp azt teszem. - a kilincsért nyúltam, de valami visszatartott. Nem tudtam kilépni az ajtón.
 - A gyerekednek szüksége van rád, ránk. - hangja halk volt, csendes, szinte alig hallottam. Matt-et láttam meg Ana mögött, de nem figyeltem rá.
 - Ő nem az én gyerekem. - szűrtem ki fogaim között, mire Matt megtorpant, Ana szemei pedig elkerekedtek.
 - Akkor mégis kié? - nagyot nyelt, talán a könnyeit nyelte vissza. Matt csillogó szemekkel nézett rám, nem tudta feldolgozni azt, amit hallott.
 - Apa, miért mondod ezt? - hangja villámcsapásként hatott rám, hirtelen nem is tudtam, miért akartam elmenni innen.
 - Apa most ideges, nem gondolta komolyan. - fordított nekem hátat Ana, és Matt-hez sietett.
 Még aznap kiengeszteltem mindkettejüket és azóta nem volt ilyen súlyos vitánk. Az ágyban lustálkodva gondoltam végig, mit is mondjak Ana-nak, amikor letérdelek elé. Az éjjeliszekrényem fiókjába nyúltam és elővettem a vörös dobozkát, amiben a gyémántgyűrű pihent. Múlt héten vettem meg, de még nem volt hozzá kellő bátorságom, hogy megtegyem életem legmeghatározóbb lépését. A gyerekvállalásról is beszéltünk már, huszonhárom évemhez közeledve nem éreztem korainak, sőt. Mellettem még meleg volt a takaró, így Ana nemrég ébredhetett fel. Tekintetem a fürdőszobaajtóra siklott, ahonnan a világ leggyönyörűbb nője lépett ki hatalmas mosollyal az arcán.
 - Minek örülsz, csibe? - ajándékoztam meg a reggeli fáradt mosolyommal. Vihogva vetődött mellém, majd lágy puszit nyomott arcomra. Illata bekúszott az orromba és hirtelen teljes nyugalom árasztott el.
Matt a hétvégét Charlie-nál töltötte, mint mindig, mi pedig a nappali kanapéján henyéltünk. Ana feje a mellkasomon pihent, chipset ettünk, kólázgattunk, ami igazán romantikus lett volna, ha a tévében nem őrjöng egy nő, akinek éppen a beleit lépte ki egy zombi. Ana arcát a mellkasomba temette és motyogott valamit az orra alatt, amit a pólóm felfogott. Halkan felkuncogtam, majd végigsimítottam a haján.
 - Állítsd meg, nincs hozzá gusztusom. - pillantott fel rám, tekintete még véletlenül sem siklott a tévé felé. A távirányítóval kikapcsoltam a készüléket, így csak a konyhában felkapcsolt lámpa szolgáltatott némi fényt. Glóriaként fogta körbe csinos arcát a fehér fény, én pedig teljes csodálattal és ámulattal néztem őt.
 - Zavarba hozol. - pirult el. Még ennyi idő után is zavarba tudom hozni. Mikre nem képes az arcomon pihenő, mosolygáskor kimondottan édes gödröcske, a zöld szemeim és a fehér fogsorom.
 - Várj meg itt. - másztam ki alóla, majd az emeletre szaladtam. A fürdőszobában megnyitottam a vizet a kádba, gyújtottam néhány illatgyertyát és máris tökéletesnek éreztem az alkalmat, hogy feltegyem a nagy kérdést. Visszasiettem a nőhöz, aki a kanapén ült és dúdolgatott. - Arra gondoltam, hogy megfürödhetnénk. - ajkaimat nyakára nyomtam, kezeimmel a nyakánál ejtett kivágáson az ingembe férkőztem, amit viselt.
 - Még nem felejtettem el levetkőzni. - súgta bájos hangján, mire testem izgalmasan reagált. Izmaim megfeszültek, ahogy elképzeltem magam előtt meztelen testét, amint érintésem alatt vonaglik.
 - Én minden bizonnyal jobban csinálom. - csíptem meg a nyakán a bőrt. - Gyere. - nyújtottam felé a kezem, majd felvezettem a lépcsőn. Az apró doboz már az egyik gyertya mögött volt elrejtve, hogy még véletlen se pillanthassa meg.
Hátát mellkasomnak döntötte, lábaink összefonódtak a habos, forró víz alatt. Hosszú haja feje búbján állt egy csomóban, bőre puha volt, édes szuszogását és rendetlen szívverését hallgatva lazultam el. Szembe fordítottam magammal, majd a dobozkáért nyúltam és belekezdtem.
 - Ana Scott, te csodálatos nő. Ígérem, hogy mindig tisztelni, szeretni, és óvni foglak mindentől. Vigyázni fogok Matt-re, a gyerekeinkre, jó apjuk leszek, neked pedig csodálatos férjed. Veled akarok megöregedni, veled akarom életem legboldogabb perceit eltölteni, melletted akarok lenni, amikor gyereket szülsz nekem. Minden éjjel a karjaimban akarlak tartani. Édesapád engedélye után megkérdezem, hogy hozzám jönnél feleségül? - szemeiben könnyek csillogtak. Másodpercekig csak a csendes sírása volt az egyetlen hangforrás a fürdőszobában, míg végül megszólalt.
 - Bármi történjék, melletted leszek. Nagyon szeretlek, igen, igen igen. Leszek a feleséged, Harry! - ujjára húztam a gyűrűt, majd édes, mindent elmondó csókban forrtunk össze. Akartam őt és nem csak testileg. Lelkileg is akartam. Érezni, hogy szeret, támogat és bízik bennem. Élete nagy szerelme akartam lenni, aki mindig támogatja és sosem csalja meg. Én akartam a mindene lenni.
Ujjaival félig nedves hajamba túrt, én pedig lovaglóülésben húztam magamra. Központunk egymásnak simult, ami olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint még soha. Bármennyire is kívánta a testem az ő testét, nem engedtem a vágyaimnak. Én egyszerűen csak érezni akartam a szeretetét, és ha neki elég az, hogy összebújunk és néha-néha megcsókolom, akkor nekem bőven elég. Soha nem akartam, hogy ennek vége legyen.
De ekkor még mit sem sejtettünk...

TWENTY-EIGHTH CHAPTER

Sziasztok (:

Meghoztam az új részt, a következő nem tudom, mikor érkezik.

A szavazás alapján szeretnétek új blogot olvasni, így elkészítettem a blogot, de még egy ideig nem lehet olvasni (:

Jó olvasást!

xoxo

Hozzám jön haza, mellém fekszik le.
Reggel Őt pillantom meg először, minden este
Ő az utolsó gondolatom. - Ana Scott

I'M AFRAID

 Nem értettem kérdését. Tétován ültem ölében, és fogalmam sincs, mikor és hogy kerültem oda. Mohazöld szemeivel ijedten fürkészte arcom, várva a válaszomra. Csak akkor tudatosult bennem, hogy nem csókoltam vissza, amikor leemelt magáról és az emelet felé vette az irányt.
 - Harry, én nem akartam. - pattantam fel és ragadtam meg tetovált karjánál fogva.
 - Igen, elég világosan adtad a tudtomra. - hangja meggyötört volt, szinte fájt így látni. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy teljesen lesokkolódtam, de nem hallgatott meg.
 - Megállnál és végighallgatnál? Éppen azt próbálom elmagyarázni, hogy meglepett, hogy szeretsz. Ez az egész egy kicsit több, mint barátságnak indult, de aztán.. - zöld szemeit ám emelte, csalódottan csillogtak.
 - Beléd szerettem. - suttogta fülembe, mintha bárki meghallhatna minket, amin feltárjuk egymás előtt érzéseinket. Vállamról hátrasöpörte hosszú tincseimet, majd nyakamhoz hajolt ajkaival. Finoman megcsókolta bőröm, mire végigszaladt rajtam a hideg. Soha senki nem volt még rám ilyen hatással, legalábbis ennyire intenzíven nem mutatkozott meg. Hetek óta együtt éltünk, míg ő nem volt itthon én tartottam Matt-ben a lelket, én voltam vele minden este, amikor sírt a szülei után. Én voltam a támasza. Soha nem gondoltam arra, hogy mi lesz akkor, ha mással kell majd élnem egy gyerek miatt? Soha nem gondoltam volna, hogy Kevinen kívül mást is szeretni fogok. Soha nem gondoltam, hogy az a más Harry Styles lesz. Apró lábdobogások rántottak vissza a valóságba, így kimásztam Harry öléből és Mattie elé siettem.
 - Jót aludtál? - vettem ölembe és a kanapé felé csoszogtam vele. Átmászott Harry ölébe, majd kapcsolgatni kezdte a tévét. Az egyik adón éppen a One Direction-os srácok szerelmi életéről volt szó, bár ezt Matt nem tudhatta. Ő csak az apját látta a tévében, így nem kapcsolt tovább.
 - A fiú még nem talált magának barátnőt, de a minap egy szőkeséggel kaptuk el egy kávézóban. Vajon több is kialakul Niall és a lány közt, vagy csak egyszeri találkozás volt? Nem tudjuk, de egy biztos. Harry és Ana boldogan élik életüket kisfiukkal együtt egy London külvárosában épült házban. Bár a rajongók nem kimondottan szeretik a lányt, a pár mégis kitart egymás mellett. Pár napja hazautaztak Harry szüleihez is, talán ekkor mutatta be barátnőjét. Harry boldognak tűnik, bár szerintünk ez csak a látszat. Rajongók is tanúsíthatják, hogy a zöld szemű énekes kezd eltávolodni legjobb barátaitól. A gyereknevelés talán a banda rovására megy?
A hírműsornak vége lett, Matt pedig azonnal elkapcsolt és mesét kezdett nézni. Éreztem Harry pillantását magamon, szinte lyukat égetett belém, de én nem néztem rá. Tudtam, már a kezdetektől fogva tudtam, higy egy idő után ez lesz. Számítottam egy ilyen interjúra, csakhogy amikor már lassan másfél hete ez volt a téma, meginogtam. Szükségünk lett volna egymásra, támogatnunk kellett volna egymást, de nem tettük. Harry inkább elhanyagolta a családot és a fiúkkal volt sülve-főve, mindezt annak érdekében, hogy a sajtó leszálljon róla.
 - Hiányoztál. - bújt hozzám egy hosszú nap után. Karját átdobta hasamon, így húzva közelebb testem sajátjához. Arcát nyakamba fúrta, majd csókot nyomott rá. Odakint hirtelen nagy hangzavar támadt, fények villództak, Harry pedig idegesen fújtatva lépett az ablakhoz. - Nem hiszem el.. - morogta orra alatt.
 - Mi a baj? - ültem fel, hogy jobban láthassam magas alakját.
 - Fotósok, rajongók. - dühvel teli pillantással bámulta gyenge testemet, majd erősen gesztikulálva lépett elém. - Minden miattad van.
 - Miattam? - csodálkoztam. - Mit tettem?
 - A nyakamra hoztad a kölyköt, és még te is rám szálltál. Elmehetnél dolgozni is, nincs kedvem eltartani a párosotokat. - értetlenül pillantottam rá, hiszen nem értettem, miért mond ilyeneket.
 - Te akartad, hogy veled jöjjünk. Te kérted, én egyedül is felneveltem volna, ha lehetséges lett volna. Nem akartam idejönni, nem akartam együtt élni veled. Nem akartam beléd szeretni. Mindent magadnak köszönhetsz. - vágtam a fejéhez, ami legelőször eszembe jutott. Elegem volt a folytonos veszekedéseinkből, abból, hogy mindennek én vagyok az oka, legalábbis ezt ő így állítja be.
 - Én nem akartam ezt, Ana! - sóhajtott fel remegő hangon. - Hívom Paul-t. - nyúlt a telefonjáért, majd tárcsázta menedzserük számát. Elmondta neki, mi történt, és úgy tűnt, a férfi sem örül neki. - Intézkedik.
 - Jó, akkor kérlek, feküdj le és aludj. - nyúltam karjáért, majd finoman magam felé húztam. Mellém huppant, kezeit feje alá tette és a plafont bámulta. - Nyugodj meg, el fognak menni. - simítottam végig bal karján, ahol tetoválásai pihentek, de elhúzódott.
 - Ne érj hozzám. - hangja kimért volt, teljesen rideg. Háttal feküdtem neki, és végiggondoltam mindent. Odakint a kedélyek elcsitultak, de bennem az érzések egyáltalán nem. Harry már horkolt mellettem, amikor meghoztam a döntésem a családdal kapcsolatban. Vagy megyek, vagy maradok. Szeretem Harry-t, szeretem a családot, rettentő kevés idő alatt nagyon összenőttünk, de én menni akartam. Nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy ezt végigcsináljam, ki tudja, mennyi ideig.
 De nem tehetem.
Harry-nek szüksége van rám, még akkor is, ha néha kikel magából és megbánt, olyan dolgokat vág a fejemhez, amit nem gondol komolyan. Matt-et sem vihetem el, neki is szüksége van egy apára, akit esténként hazavár, akitől reggel elköszön, akinek majd a legelső lányról beszél az életében. Félek, hogy kevés leszek később, hogy nem tudok segíteni Matt-nek a tanulásban, de megpróbálom. Meg fogom csinálni, mert ezt akarom - biztattam magam.
 - Minden oké? - bújt mögém Harry, majd letörölte arcomról könnyeimet. - Ne sírj, Ana. Nem akartam, bocsáss meg. Hülye voltam, hé.
 - Nem, Harry. Jól vagyok. - fordultam felé mosolyt erőltetve arcomra. - Nem haragszom, megértelek.
 - Ugye nem hagysz itt? - döntötte homlokát az enyémnek. Kezei közé fogta arcom, hüvelykujjával végigsimított járomcsontomon.
 - Nem hagylak. - biztosítottam afelől, hogy mindig mellette leszek. Ajkait enyémekre helyezte, finoman, érzékin csókolt. Derekamnál fogva húzott közelebb magához, mintha eggyé akart volna válni testemmel. Szívem kétszer olyan gyorsan vert, mint szokott, remegtem érintései nyomán.
 Vágytam rá, akartam, hogy érintsen, hogy öleljen, hogy csókoljon.
 - Szeretlek. - nyomott lágy csókot ajkaimra, majd szorosan hozzám bújva nyomta el ismét az álom.

#NEWS

Sziasztok! (:
Igen, tudom, hogy az utóbbi időben nem hoztam részt, de egyszerűen nincs ihletem. Tudom, hogy mit akarok kihozni a történetből, csupán megfogalmazni nem tudom. Másfél hete írom az újabb részt, és egyszerűen megakadtam. Elakadtam az írásban, sajnálom.
A mai és holnapi nem folyamán megpróbálok kihozni valamit magamból, de nem ígérek semmit.
Köszönöm a támogatást, bár megértem, hogy elhanyagoltok. Nem hoztam részt egy ideje és.. tényleg sajnálom.
Megpróbálom megoldani a problémát, és köszönöm a megértéseteket!

xoxo Dorothy C.

Harry Szexi Styles

TWENTY-SEVENTH CHAPTER

Sziasztok! (:

Nos, eléggé lebetegedtem, így tegnap este elkezdtem írni az újabb részt, amit csak ma sikerült befejeznem. Aki nem lépett be a csoportba az nem tudhatja, de megnéztem a filmet, és csodás volt! (: Aki még nem látta, és megteheti, menjen el és nézze meg (:

A részről annyit, hogy remélem tetszeni fog! (: <3

Jó olvasást!

xoxo

Tapsoltam, amikor a józan ész elveszítette a csatát, 

és nem maradt más választásom, 

mint hogy megadjam magam és elfogadjam, 

hogy szerelmes vagyok. - Ana Scott

GRANDPARENTS AND LOVE ACTUALLY
 Éjjel háromkor Harry motozására ébredtem, amint az egyik bőröndben kutakodik. Egy szál bokszer fedte gyönyörű testét, a utcai lámpafény meg-megcsillant tetoválásain, ami még vonzóbbá tette. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam, hogy a végén beleszeretek, és a legnagyobb probléma az, hogy egyszerűen nem tudok eligazodni rajta. Vannak pillanatok, amikor szerelmet vall - volt már rá precedens, vegyük alapul a tegnap estét -, máskor pedig mintha csak egy lyuknak látna, aki néha örömet okoz neki. Annyira szeretném, ha végre egy olyan férfit tudhatnék magam mellett, aki tényleg szeret.
 - Harry, mit csinálsz? - nyöszörögtem az ágyban megfordulva, majd Harry felmelegített helyére kúsztam.
 - El a helyemről! - vetődött mellém, mint valami tizenéves tinédzser. Bár nemrég lépett át a húszasok közé... - Matt szerinted reggel nem várja majd az ajándékot? - tornázta vissza magát ülőhelyzetbe, majd az éjjeliszekrényén lévő olvasólámpát felkattintotta, így halovány fény borította be a szobát.
 - Én is várom ám! - átöleltem hasát, fejemet combjára hajtottam. Már majdnem visszaaludtam, amikor megmozdult, így a fejem az ágyra esett vissza. - Utállak. - mormogtam orrom alatt. Hirtelen egy párna csapódott fejemnek, ami egészen váratlanul ért, hiszen a szemem csukva volt. - Megyek veled. - erőt vettem magamon, majd felkeltem a jó meleg és puha ágyból. Harry levitte a saját ajándékait - már amit ő ajándékozott a családnak -, én pedig a sajátomat. Matt ajándékaival még Harry utólag leszaladt a lépcsőn, és pár perc múlva vissza is tért. Becsapódott az ágyba, és fázásra hivatkozva húzott közelebb magához.
 - Anya, apa! - száguldott be az ajtón Matt, majd közénk vetődött. - Itt járt a Mikulás! - tapsolt örömében, pár pillanat múlva pedig már az ajtó túloldalán kiabált mindenkinek.
 - Menni kéne. - nyögte pár perc csend után a mellettem pihenő, tetovált fiú. - Ana! - lökött meg, én pedig felmordultam.
 - Fent vagyok, na! - ültem fel az ágyban. Harry is követte mozdulatomat, majd tarkómra csúsztatta nagy kezét és közelebb húzott magához egy csókra.
 - Ne most enyelegjetek, a gyerek karácsonykodni akar! - Gemma csodálatos reggeli fogalmazókészsége. Barátnőm egyszerűen sziporkázik. Összeszedtük magunkat, majd lecsattogtunk a nappaliba, ahol már Anne, Robin és Matt is ott volt. Matt kedvéért elénekeltünk egy-két ünnephez illő dalt, majd jól színészkedve nyúlt Anne az első dobozért.
 - Matt-nek címezve. - nyújtotta át a becsomagolt ajándékot, ami természetesen nem volt más, mint szuperhősfigurákhoz kiegészítők.
 - Ez az Ana-é. - nyomott két puszit az arcomra Robin, aki miután visszaállt Anne mellé, átölelte a derekát. Egy csodaszép aranyláncot kaptam, Gemmától pedig a hozzáillő medált, ami egy M betűt formált. M, mint Matt. Harry is megkapta a maga ajándékát, ami nem volt nagy dolog, csupán egy régi videó a nagypapájától, aki már azóta nem él. Megkérte Anne-t, hogyha Harry-nek lesz egy gyereke, akkor mutassa meg neki ezt a videót. A nagypapa elmondta, hogy a nő, akit Isten Harry-nek teremtett, már régóta előtte járkál, csak észre kéne vennie. Megemlítette, hogy az élet rövid, használja ki minden percét, szeressen szívből, és a szíve választottjának és családjának mindent adjon meg, amit csak tud. Harry arcán könnyek peregtek le, én pedig azonnal letöröltem azokat. Lenézett rám, majd elmosolyodott.
 - Jaj, Istenem. - mély levegőt vett, és amikor kifújta, szorosan magához ölelt. - Köszönöm, anya! - hangja remegett, és nem szégyellte, hogy sír.
 - Gemma, ez a tiéd. - nyújtottam át neki egy lapos, nagy dobozt, amiben VS fehérnemű pihent. Halvány rózsaszín, csipkés volt, és azt, hogy barátnőm ezt kapta karácsonyra, csakis Danielle-nek köszönhetjük.
 - Anya, Robin. - lépett anyja és nevelőapja elé Harry, majd egy apró ékszerdobozt nyújtott át nekik. - Csak egy kis apróság. - bajsza alatt mosolygott, én pedig tűkön ülve vártam a pár reakcióját.
 - Harry... - halt el édesanyja hangja, amikor tudatosult benne, hogy egy nyaralót kaptak Malibu partjainál.
 - Mattie, kicsim. Ez a tiéd. - nyújtottam át neki a dobozt, amin 10 másodperc múlva már nem volt semmi, és az ajándék is kikerült belőle, ami egy legújabb kollekciós szuperhősös izé. Harry ötlete volt, én csak elmentem vele megvenni. Átadtam Harry-nek az ajándékát, ami csupán három kép volt képkerettel együtt. Az egyiken Anne, Gemma, Robin és a vér szerinti édesapja, a másikon a srácokkal az első közös képük, a harmadikon pedig az a kép, amit még fél éve fotózott Louis. Azért adtam neki, hogy mindig emlékeztesse őt valami arra, hogy honnan indult és kik állnak mellette.
 - Köszönöm. - nyomott apró, gyors puszit szám szélébe, és szemem sarkából láttam a három, érdeklődőn csillogó szempárt, ami Gemmához, Robinhoz és Anne-hez tartozott. - Ez az utolsó ajándék. Boldog karácsonyt! - egy nagy, hosszúkás dobozt nyomott a kezembe, majd nyomott az arcomra a puszit. Letéptem a dobozról a halványlila csomagolást és leemeltem a tetejét. A levegőm bent ragadt, arcomra hatalmas mosoly szökött. Éppen a karácsonyi vásárlási körúton voltunk Harry-vel, amikor az egyik kirakatban megpillantottam a combközépig érő, a hátán V alakban és a karján csipkés ruhacsodát, ami fekete színben pompázott. A dobozt a kanapéra dobtam, testemmel pedig Harry felé szaladtam. Pár lépés volt köztünk a távolság, mégis nagy erővel csapódtam neki. Felkészült az érkezésemre, így szorosan karjaiba zárt.
 - Pedig nem is mondtam, hogy tetszik. - motyogtam neki. Matt ekkor már Gemmán csüngött, hogy éhes, reggelizzünk, így barátnőm a konyhába csattogott, hogy reggelit készítsen nekünk. Harry megvillantotta csodás fogait, majd megszólalt.
 - Láttam a szemeden..
 - Köszönöm. - öleltem szorosan magamhoz. Édes ajkait homlokomra nyomta és egy puszit hagyott ott. Örültem a ruhának, csodálatos darab volt.
 A délelőtt folyamán felhívtuk Louis-t, és boldog születésnapot kívántunk neki, hiszen az ember csak egyszer lesz huszonöt éves. A délutánt az én szüleimnél töltöttük, akik kivételesen hazaérkeztek az ünnepekre. Bár a születésnapomon nem köszöntöttek fel, mégis úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. Mint ahogy azt sem, hogy valami nincs rendben velük. Nem egészségügyi vagy párkapcsolati dologra gondolok, hanem arra, hogy velem viselkednek másképpen, mint kellene. Harry és Matt odakint építettek hóembert, így édes hármasban voltunk odabent. A kandalló előtt ültünk, néma csendben, amit végül én törtem meg.
 - Elmondjátok, hogy mi bajotok van? - kérdeztem rá már vagy harmadjára viselkedésük okára, de eddig süket fülekre talált. Eddig.
 - Nem ilyen fiúk képzeltünk el melléd. - bukott ki anyából, én pedig összeráncolt szemöldökkel pillantottam rá.
 - Nem is vagyunk együtt. Ti is tudjátok, hogy együtt kell nevelnünk Matt-et. - édesapám tekintete elhomályosult. Rideg tekintettel fordult felém, hangja kemény volt.
 - Ez a fiú egy öntelt, magának való sztárpalánta. Nem kell ő neked. Nincs szükséged rá. - előredőltem a fotelben, és mindkettejükhöz szóltam.
 - Majd én eldöntöm, hogy mit akarok, oké? - csattantam fel. - Majd ha segítségre lesz szükségem ezzel kapcsolatban, szólni fogok. Semmi komoly nincs köztünk Harry-vel, csupán együtt nevelünk egy gyereket.
 - Csupán? Ana, nincs munkád, mégis hogy gondoltad? Miből élsz? - beszélgetésünk kezdett kicsit más irányba terelődni. Belső istennőm azt súgta, hagyjam a francba az egészet, álljak fel és menjek ki én is inkább hóembert építeni, mintsem hogy őket hallgassam, de nem tettem.
 - Amíg Matt nem kezd iskolába járni, addig nem is lesz munkám. Főállású anya vagyok, az isten szerelmére! - túrtam barna tincseim közé. - Harry a családapa, ő keresi a pénzt, míg én megpróbálom felnevelni a fiamat.
 - Ő nem a te fiad! - ripakodott rám saját anyám. Teljesen kikelt magából. - Ez a kölyök a sógorod gyereke. Miért nem a férjed neveli? - lehetséges, hogy el sem kellett volna kezdeni a beszélgetést, de már nyakig benne voltam.
 - Mert nincs férjem. - csúszott ki a számon. Szám elé kaptam a kezem, mintha ezzel visszavonhatnám az imént elhangzott szavakat.
 - Kevinnel mi a helyzet, aranybogár? - gúnyolódott apa. Amint feljött a szó Kevinről mást sem éreztem, mint színtiszta ürességet vele kapcsolatban.
 - Fél éve folyamatosan csal az egyik asszisztensével. Azt hittem, a minap beszámolt nektek erről. - vontam vállat közönyösen, mire mindketten ijedten kapták felém fejüket. - Tudom, hogy tudtok róla.
 - Honnan jöttél rá? - kérdezte anya szinte suttogva. A bejárati ajtó mellett levő akasztóra mutattam, ahol Kevin kedvenc kabátja lógott.
 - Túl jól ismerlek titeket. Már akkor, mikor megérkeztünk tudtam, hogy itt járt. De ha nem gond, mi lassan indulnánk haza. - álltam fel a fotelből és az udvar felé vettem az irányt.
 - Londonba? - lepődött meg anya, mire lesajnálón pillantottam rá.
 - Nem, anya. Anne-ékhez haza. Tudod, pár utcányira laknak innen. Oda haza. - a konyhaajtón léptem ki a hideg decemberi délutánba. - Kicsim, gyere! Megyünk vissza Gemmához. - nyújtottam kisfiam felé a kezem, mire ledobta a nagy hógolyót és a házba viharzott. - Elesel, Mattie! Ne rohanj! - mondhattam én neki, ugyanúgy száguldott tovább. A hó apró pelyhekben, sűrűn hullt, az ég szürke volt, mégis csodás tájat festett elém a természet. Harry érkezett meg elém, majd apró csókot nyomott ajkaimra.
 - Pedig most gyúrtuk a fejét. - biggyesztette le formás ajkait. A mai nap folyamán ezerszer támadt kedvem megcsókolni, és ezerszer nem csináltam semmit. Ezeregyedjére nem fogom elszúrni. Tarkójánál fogva húztam le magamhoz, hogy legalább egy csókot én adhassak neki, és ne ő nekem. Finoman ízlelgette ajkaimat, testem felforrósodott annak ellenére, hogy egy csizmában, cicanadrágban és egy kötött pulcsiban álltam a dermesztő hidegben. Hideg kezei felsőm alá csúsztak, majd amikor fagyos bőre enyémhez ért, felszisszentem. Amikor elszakította ajkát az én ajkaimtól, az ajtó felé nézett. Anyám nemtetszően rázta fejét, majd színpadiasan elvonult. Elköszöntünk tőlük, majd visszamentünk a békés, nyugodt, szeretetteljes családi körhöz.
 Este hamar nyugovóra tértünk, hiszen már korán reggel elszerettünk volna indulni, hogy a csúcsforgalmat elkerüljük. Többé-kevésbé sikerült is, így dél körül már otthon voltunk. Matt még valamikor alszik délutánonként, erre példa a mai eset is. Harry és én az Igazából szerelem című filmet néztük a tévében, ami tudni illik, Harry kedvenc filmje, így hisztizni kezdett, hogy márpedig ha nem nézem meg vele, nagyon megharagszik rám. Csupa játék volt az egész, ki sem bírná, hogy ne szóljon hozzám. A film a végénél járt, Matt még aludt, így halkan szólt hozzám.
 - Szeretnék egy olyan lányt, aki nem csak a hírnevem miatt szeret. Olyat szeretnék, akitől ha megkérdezném, hogy akkor is kellenék, ha nem vagyok gazdag, akkor azt válaszolná, hogy igen. - fejem mellkasán pihent, így amikor felnéztem rá, rögtön zöld szemeivel találtam szembe magam.
 - Van ilyen lány, hidd el. - mosolyogtam rá, majd nyomtam állára egy puszit. A történetünkben az a baki, hogy bár nem vagyunk együtt, mégis úgy viselkedünk. Együtt járunk vásárolni, elkísérem a koncertekre - természetesen Matt-el együtt -, együtt alszunk, főzünk néha, és le is fekszünk egymással. Nála élek, az ő házában. Ő tart el minket.
 - Ismerem? - kérdezte rekedtes hangján, amikor már a stáblista futott végig a képernyőn. Mosolyogva bólintottam egyet. - Szeret engem, mint egy átlagos srácot? - kérdezősködött tovább, én pedig ismét mosolyogva bólintottam. - Én is szeretem őt. - lehajolt hozzám, ajkai enyémeket súrolták. Szívem össze-vissza vert, nem kaptam levegőt, a gyomromban lévő pillangók közül legalább három öngyilkos lett, nem bírta elviselni azt, mit Harry csókja váltott ki belőlem. Még egy apró csókot nyomott ajkaimra, majd nagyot sóhajtva húzódott el tőlem. Zöld szemeiben fájdalom csillogott, értetlenség és némi félelem. Ajkai elnyíltak, a szavak nem jutottak el az agyamig. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, amit mondott.
 - Nem magadról beszéltél?

TWENTY-SIXTH CHAPTER

Sziasztok! Itt az új rész, remélem örültök neki (:

Ki látta a filmet?(: Nekem nem volt alkalmam elmenni sajnos, bár szívesen megnéztem volna.

Kinek hogy telt ez a hét?(: Vigyázzatok magatokra!

Jó olvasást!

xoxo

Éjféli emlékek..
idén nekem is vannak, méghozzá csodálatosak. - Ana Scott

CHRISTMAS EVE

 A hetek rekordgyorsasággal száguldottak el mellettünk és azon kaptam magam, hogy a fiúk turnéja már a felénél jár, lassan tél lesz. A természet aludni tért, a falevelek lehulltak a fákról, az apró állatok pedig az avarban kutattak némi élelem után. Az idő lehűlt, a vastag, meleg pulcsik előkerültek a szekrény mélyéről. Hamarosan itt a karácsony, ami azt jelenti, hogy Kevin haza fog jönni az ünnepekre, ahogyan mi is hazamegyünk a családunkhoz. Huszonnegyedike délelőtt volt, Harry hamarosan hazaér Ausztráliából. Matt a kanapén lustálkodott, én pedig a mosókonyhán vasaltam a gyűrött ruhákat, amikor odakint hirtelen hangzavar támadt, de amilyen hamar jött, olyan gyorsan ment is. Léptek hallatszottak, majd Harry magas alakja jelent meg az ajtóban. Matt felpattant a kanapéról és a fiatal férfi felé futott, odaérvén pedig nyakába csimpaszkodott.
 - Apa! - egyre gyakrabban hív minket úgy, mint saját, vér szerinti szüleit. Boldogság költözik a szívembe, amikor meghallom vékony hangját, amint engem hív. Harry mögött két bőrönd, vállán pedig az utazótáska figyelt, amiből arra következtettem, hogy bizony az egyikben van szennyes. A válláról leakasztotta a táskát, majd egy aprócska csomagot vett ki belőle és Matt-nek nyújtotta át.
 - Ezt egy kislány küldte neked. - Matt csöppnyi kezeivel tépte le a csomagolást, majd szemünk elé tárult egy apró dobozkában lévő kép, amin a kislány és Matt volt lerajzolva, természetesen színesen, apró, gyermeki kézzel rajzolt vonalakkal telefirkálva. Megmosolyogtatott a kislány szándéka és az, hogy ilyen messzire eljutott a hír, miszerint Harry Styles egy napon belül apa lett.
 - Kiteszed a falamra, anya? - nyújtotta felém a képet, én pedig elvettem tőle és a szobájába mentem. Matt követett, és amint feltettem a képet ki is mentem a szobájából, nem akartam zavarni a játékát. A lépcsőn leérve egy árva lelket sem találtam a nappaliban, ahogy a konyhában sem.
 - Harry! - kiáltottam el magam, és pár másodperc múlva kaptam a választ, miszerint a mosókonyhán keressem. Amikor beértem éppen az egyik blúzomat vasalta, a mosógép pedig zúgott, ami arra utalt, hogy elindított egy mosást. - Te vasalsz és mosol? - kérdeztem rá a nyilvánvaló tényre.
 - Amint látod. - mosolygott rám, majd összehajtotta a blúzt. - Gyere. - lépett elő a vasalóállvány mögül, kézen fogott, majd a nappaliba vezetett és a kanapéra ültetett. Az egyik párna mögül elővett egy apró dobozt, és nagy kezei közé fogta. - Nem nagy dolog, ez az én személyes ajándékom karácsonyra. Erről senki sem tud csak te és én. Boldog karácsonyt! - nyújtotta át a dobozt, én pedig remegő kézzel nyúltam érte. Felnyitottam az apró selyembeborítású ékszertartót, és megpillantottam benne a kedvenc nyakláncát.
 - Hé, én ezt... - pillantottam rá, de megrázta fejét, így elhallgattam. Kezeibe vette az enyémeket, zöld tekintetét enyémbe fúrta.
 - Soha nem vettem még le. Nálad jó helyen van. Csodás anya vagy, és tudom, hogy nehéz egyedül nevelni, de így legalább lélekben veled vagyok. - kinyitotta a dobozt, majd a lánccal együtt a feltette a medált. A nyakam tövénél lévő gödröcskébe apró csókot nyomott, mire végigszaladt rajtam a lúdbőr. A papírrepülő alakú medálért nyúltam, majd szorosan ujjaim közé szorítottam.
 - Köszönöm. - megfordultam tengelyem körül, majd apró puszit nyomtam finom bőrére. A hónapok múltával egyre csak nőtt a bizalmam Harry irányában, minden szempontból. A viszonyunkról egy szót sem ejtett a fiúk előtt, bizalmasan kezelt minden információt, aminek általam jutott a tudtára. Amikor csak tudott, hazajött a turnéról, vagy pedig lefoglalt nekünk repülőjegyet és mentünk utána Matt-el. Charlie naponta járt hozzánk, elvitte unokáját mindenfelé, játszótérre, vidámparkba, kirándulni.
 Harry bőröndjeiből kipakoltunk, majd pár napra elegendő ruhaneműt csomagoltunk mindhármónk számára. Ebéd utána elköszöntünk egy időre a háztól, majd az autóba beülve vettük az irányt szülővárosunk felé. Bár Harry nem volt mindig itthon, mindenben a legjobbat akarta Matt-nek. A kocsiba egy minikijelzőt szereltetett, hogy Mattie tudja nézni a meséket, a szobájába is vett egy tévét, a konyhába is. Nem kényeztettük el, csupán megadtuk neki azt, amire vágyott. Az autóban ülve Matt szokás szerint mesét nézett, mi pedig csendben kémleltük az utat. Harry bal keze a kormányról a combomra siklott és ott pihentette. Apró mosolyt küldött felém, ami megmelengette szívemet. Csodás ember, szeretni való, és még csak nem is tud róla, hogy mennyire szeretem. Pár óra múlva feltűnt a Holmes Chapel-t jelző tábla, mire gyomrom görcsbe ugrott. Mindketten tudtuk, mi vár ránk otthon. Az első ünnepünk együtt, egy családként, és persze Kevin is itthon lesz. A válópert egyikőnk sem adta be, vártuk az alkalmat, amikor mindent át tudunk beszélni.
 Hamarosan megérkeztünk a Styles család házához. Nem volt nagy, tipikus angliai ház, barna zsalukkal. A házból Gemma lépett ki a fagyos, téli délutánba, hogy segítsen bevinni a csomagjainkat. A házba beérve pár perc alatt átfagyott testrészeim felengedtek. Levettem Matt-ről a kabátot és a bakancsát - amit természetesen maga a nagy Harry Styles választott neki -, majd a konyhába siettem. Anne éppen tálalni készült, de amikor megpillantott eldobta a merőkanalat és mosolyogva sietett hozzám.
 - Ana! Istenem, de jó látni. - nyomott az arcomra két puszit, majd megfogta kezeimet. - Minden rendben?
 - Ma találkozom Kevinnel. - sóhajtottam gondterhelten, mire Anne arca eltorzult. Azonnal megnyugtattam, hogy nincs ekkora probléma, megtudjuk oldani, hiszen felnőttek vagyunk. Segítettem neki megteríteni, közben pedig hallottuk Matt kacagását a nappali felől, Gemma, Harry és Robin jóvoltából.
 - Apa, ez a néni kicsoda? - mutatott Anne felé Matt, amikor a konyhába értek.
 - Ő a nagymamád, kincsem. - guggoltam le elé, majd kivettem szájából az ujját. - A nagyfiúk már nem szopják az ujjukat. - suttogtam a fülébe, mire rám emelte nagy szemeit.
 - És én nagyfiú vagyok? - kérdezte gyermekded lelkesedéssel, mire rábólintottam.
 - A nagyfiúk pedig köszönnek a mamájuknak. - biccentettem fejemmel élettársam édesanyja felé, aki guggolva várta újdonsült unokája érkezését. Az egész család elfogadta, hogy ez a helyzet, és mindenki próbálta megszokni. Anne és Robin pár hete Londonban jártak és benéztek hozzánk, bár nem találkoztak Matt-el.
 - Matt vagyok, szia! - bukott nagymamája nyakába Matt, a család pedig mosolyogva figyelte a jelenetet. Harry mögém lépett, karjait összekulcsolta testem előtt. Éreztem magunkon a pillantásokat, de nem akartam elrontani azzal, hogy közbeszólok.
 - Gyönyörűek vagytok együtt. - hallatta velünk gondolatait Gemma, amint elhaladt mellettünk és az asztalnál foglalt helyet. Harry elengedett, majd az asztalhoz vezényelt. Az ebéd végeztével Anne nem engedte, hogy segítsek neki, így elköszöntem egy időre a társaságtól és a közös házunk felé vettem az irányt. Két autó állt a ház előtt, de nem zavartattam magam, hiszen mégiscsak az én házam is. Kopogás nélkül léptem be a bár régen látott, de jól ismert épületbe, ahol olyat láttam, amire a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Egy szőke hajú, csinos, tizenkilenc év körüli lányka szaladt el előttem mindössze egy takarót tartva magán. Vihogott, mivel Kevin a nyomában volt. Megköszörültem a torkom, mire mindketten felém kapták fejüket. A szőke tinilány az emeletre sietett és a hálószobánkba iszkolt. Kevin mosolyogva, kifulladva lépett elém és magához ölelt.
 - Jaj, drága Ana. De jó látni téged. - nyomott két puszit az arcomra, majd hellyel kínált. Mintha vendég lennék a saját házamban. - Mikor érkeztetek?
 - Pár órája, de ne kerteljünk, nincs erre időm. - tértem a lényegre. - Beadod a válópert vagy beadjam én?
 - Miért kéne beadni? - értetlenkedett. Égnek emeltem szemem, majd ismét megszólaltam, talán hevesebben, mint kellett volna.
 - Talán mert a feleséged vagyok!? - ripakodtam rá. - Erre nincs időm. - pattantam fel. - Reméltem, hogy megtudjuk beszélni ezt az egészet úgy, mint két értelmes ember, de úgy tűnik, kettőnk közül csak én akarok bármit is tenni az ügy érdekében. Szerelmes vagy? Miért nem váltál még el?
 - Mert elérhetetlen voltál. Azt sem tudtam, hol laksz! - csattant fel.
 - Anglia egyik legbefolyásosabb embere vagy. Egy telefon és máris tudod Harry Styles lakcímét, ahol lakom. - keltem ki magamból. - Ha ennyire nem teszel semmit az ügy érdekében, szerintem itt hagyjuk is abba. - lehúztam ujjamról az fehéraranygyűrűt, és a kezébe nyomtam. - Remélem boldogok lesztek.
 Idegesen csaptam be magam mögött a kocsiajtót, amikor visszaértem Harry-ékhez. Csalódott voltam. Nem azért, mert mással láttam, hanem azért, mert nem tudtuk megbeszélni. Elegem volt abból, hogy minden tönkremegy az életemmel kapcsolatban. Hirtelen anya lettem, élettársat kaptam magam mellé, aki világhírű énekes. A férjem megcsalt, bár én is őt, de ő hamarabb megtette. Lefeküdtem azzal, akivel nem kellett volna, hiszen tudtam, hogy mi lesz a vége.
 Este Matt mindenképpen Gemmával szeretett volna aludni, így kettesben voltam Harry-vel az ő régi, gyerekkori szobájában. A falak világoskékek voltak, a polcokon pár könyv, füzet, a falon a kedvenc énekeseinek a képe lógott.
 - Olyan boldog vagyok, hogy velem vagy. - duruzsolta a fülembe, testemet pedig szavai hallatára átjárta a melegség.
 - Itt a helyem, Harry. Ez a kötelességem. - bújtam hozzá közelebb. Hosszú karját körém fonta, így tartva szorosan teste mellett.
 - Választhattál volna más utat. Maradhattál volna Kevinnel, de nem tetted. Matt-et választottad, amiért nagyon hálás vagyok neked. - orrát hajamba fúrta, mire gyomrom összeugrott, szívem rendetlenül kalapált.
 - Téged választottalak. Az életem jelentős részét melletted fogom leélni. - suttogtam halkan, hiszen az óra már a tizenegyet is megütötte, így mindenki nyugovóra tért. Ajkai enyémeket érintették, finoman, édesen csókolt. Talán úgy, mint még soha.
 - Éjfél van. Boldog karácsonyt! - suttogta füleimbe.
 - Boldog karácsonyt. - mosolyodtam el, mire ajkait újra sajátomnak érezhettem. Lágyan, érzelmekkel teli csókot nyomott számra, kezei csípőmnél motoszkáltak. Csupán egy apró mondatot nyögött ki, mielőtt még hozzám bújt volna, de nekem a világot jelentette. Nem is sejtette, mennyire jól esett ezt tőle hallani.
 - Kérlek, maradj velem, szükségem van rád. - könnyek gyűltek barna szemeimbe szavai hallatán.
 - Sosem hagylak el. - igencsak elcsépelt, közhelyes szöveg, de ez nem egy amerikai romantikus film, hanem a valóság és nekünk ez többet ért mindennél.
 - Szeretlek, szerelmem. - a levegőm bent ragadt, nem jutottam szóhoz. Számat szólásra nyitottam, de egy hang sem jött ki rajta. Harry rám emelte zöld szemeit, melyek most szerelmesen csillogtak. Sosem láttam még őt ilyennek. - Baj van? - aggodalmaskodott, majd letörölte könnyeimet. Megráztam a fejem, miszerint semmi baj nincs, csupán meghatódtam. Belső istennőm nemtetszőn rázta fejét és azt mondogatta, miért nem válaszoltam neki. Minden erőmet és bátorságomat összegyűjtöttem, majd kinyögtem.
 - Én is szeretlek.

P.S.: CSODÁLATOSAN BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK AZ EGYETLEN, UTÁNOZHATATLAN NIALL HORAN NEVŰ DALOS PACSIRTÁNAK!
because not all angels have wings..

TWENTY-FIFTH CHAPTER

Sziasztok!(:

Itt az új rész, remélem elnyeri a tetszéseteket!(:

Kinek milyen volt az első hét az iskolában? Hogy bírjátok?(:

Jó olvasást!

xoxo

CHANGE AND HARRY'S SURPRISE

Lassan, de biztosan alakul az életünk.
Harry minden erejével próbál alkalmazkodni a helyzethez,
én pedig minden erőmmel segítek neki ebben. - Ana Scott

 Barátnőm házához érve az ajtó elé léptem és párat ütöttem a faajtóra. Barátnőm hangja csendült fel a házból, miszerint várjak egy kicsit, azonnal jön. Nem akartam ott állni, ezért leültem az egyik lépcsőfokra és ott vártam, hogy ajtót nyisson a barna hajú szépség. Gyenge vagyok. Gyenge vagyok ahhoz, hogy fel tudjak nevelni egy gyereket, aki szokott még sírni a szülei után, mert hiányoznak neki. Csak néha hív anyának, általában akkor, amikor jó hírt közöl velünk, vagy pedig hiányzik neki Flora és Peter. Harry megbántott, majdhogynem kijelentette, hogy semmirevaló vagyok, ami nem igaz. Neki sem könnyű, de nekem sem. Ő dolgozik, ő keresi a pénzt, míg én gyereket nevelek. Nem akartam sírni, de már késő volt. Könnyeim gyorsan folytak le arcomon, hogy utat adjanak az utánuk következőknek. Az ajtó kinyílt mögöttem, én pedig a fejem hátrafordítva néztem Eleanor-ra. Arcáról sütött a döbbenet, az aggodalom és az értetlenség. Azonnal mellém sietett, megfogta a kezem, majd a lakásba húzott. A kanapén Louis terpeszkedett, és amint meglátott, vette a cipőjét.
 - Én megyek. - kedvesen mosolygott ránk, majd miután nyomott El arcára egy édes puszit, kilépett az ajtón. Leereszkedtem barátnőm mellé a kanapéra, aki türelmesen várt, hogy megszólaljak.
 - Ana, mondd el. - szorította meg kezem, és ezzel egy időben Louis rontott be az ajtón. Mindketten rákaptuk tekintetünk, ő pedig fejét rázva, kínosan nevetve rángatta le magáról a cipőt és a kabátot.
 - Beszéltem Harry-vel. Volt egy sejtésem, hogy miatta vagy itt. - dobta le magát mellém. Mély levegőt vettem, próbáltam nyugtatni magam. Elmeséltem, mi történt az interjún, miket vágtunk otthon egymás fejéhez. Hallva a saját számból a sztorit, butaságnak tűnt. Csupa valótlan dolgot vágott a fejemhez, nem gondolkozott, ahogy én sem. Ez nem rólunk szól, hanem Matt-ről. Arról a kisfiúról, akinek szüksége van mindkettőnkre, akinek mi vagyunk a szülei. Meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a helyzettel, nem tudunk mit tenni.
 - El kell nézned ezt a kiborulását. Harry sosem volt olyan, aki könnyen alkalmazkodik az új helyzethez, ami kialakult a környezetében. Igen, hoz hirtelen döntéseket, és bár azt mondja, hogy megbánta, sosem így van. Nem meggondolatlan, csupán heves természetű. Hirtelen kapja fel a vizet, önmagát hergeli fel, nem mondja el, ami valójában bántja. - Louis csendesen szólalt fel, kedves, megértő hangon. - Éltem vele együtt, tapasztalatból mondom. - nem akartam a terhükre lenni, csupán el akartam mondani valakinek a problémám. Nem akarom valójában, hogy egyedül nevelje fel Matt-et, mert úgysem képes rá, igazából az ideje nem engedi. Bíztam abban, hogy megtudjuk majd beszélni ezt az egészet, ezért megmostam az arcom, majd hazaindultam. Mire hazaértem besötétedett, így amint megálltam a bejárón, kiszálltam az autóból és a házba léptem. Mattie cipője már a szekrény előtt volt amiből arra következtettem, hogy a nagypapája hazahozta. A házban házi készítésű pizzaillat terjengett, amiből tudtam, Harry csinált vacsorát. Halkan levettem a kabátom és a cipőm, majd a nappaliba léptem. A jelenet láttán meghatódtam, hiszen Harry és Matt a kanapén feküdtek, a tévében pedig Matt kedvenc meséje ment. Azt hiszem, a Tini Nindzsa Teknőcök, bár nem vagyok benne biztos. Harry a hátán feküdt, Matt hassal rajta, feje a tetovált mellkason pihent. Elbóbiskolt az animációs sorozaton, így nem vette észre, hogy hazaértem. Harry annál inkább éber volt. Óvatosan leemelte magáról Matt-et, aki meg se rezzent, amikor újra a kanapén feküdt. Harry lehalkította a tévét, betakarta Mattie-t egy pokróccal, majd a kertajtó felé biccentett fejéve, miszerint kövessem. Vonakodva bár, de teljesítettem kérését, az ajtót halkan kattintottam be hátam mögött. A kerti székek egyikén helyet foglalt, én pedig az asztal másik végében levő ülőalkalmatosságban helyezkedtem el. Hosszú csend állt be közénk, egyikőnk sem tudta, hogy kezdjen bele.
 - Sajnálom. - emelte rám zöld szemeit, majd hatalmas tenyerét gondterhelten húzta végig arcán. - Én csak...
 - Nem kell magyarázkodnod. Mindketten kibuktunk, csak egymáson tudtuk levezetni a feszültséget. - néztem rá, szemeiben megbánás tükröződött.
 - Én erre más módot is tudok. - jegyezte meg némi cinkossággal a hangjában. Elkerekedett szemmel pásztáztam karakteres arcát, mire hangosan felnevetett. - Bocsánat.
 - Tanulj meg viselkedni, pár év múlva Matt egy ilyen megjegyzésre ráfog kérdezni, és neked kell majd megmagyaráznod neki. - fontam össze magam előtt a karom, majd megengedtem egy féloldalas mosolyt Harry irányába. Lassan fél órája ültünk a kertben, beszélgettünk, nevettünk, az utóbbi időben nem sok időnk volt erre.
 - Ha valami bajunk van, elmondjuk a másiknak. - nyújtotta felém jobbját, amit egy bólintás kíséretében fogadtam el. Felállt, majd engem is felhúzott a székből. Mellkasára vont, arcát hajamba temette. - Köszönöm, hogy itt vagy.
 - Itt a helyem. - motyogtam vállába, és pár pillanat múlva kopogásra lettem figyelmes. A kertből nyíló ajtóra siklott tekintetem, ahol Matt integetett. Mosolyogva intettem vissza neki, majd elléptem Harry-től és az ajtó felé indultam. - Annyira szereti ezt a Superman-es babát. - mondtam Harry-nek, utalva a Matt kezében pihenő játékra.
 - Nem baba. Akciófigura. - oktatott ki, én pedig vállat vonva törődtem bele és fogadtam el a tényt, hogy ő ehhez jobban ért.
 - Akkor majd karácsonyra is te veszel neki ajándékot, amit a Mikulásnak leírt levelében fog felsorolni. - löktem meg a vállát játékosan, mire hangosan felkacagott és fél karral átölelte a vállam. A házba érve felkapta a ránk várakozó kisfiút, majd az emeletre szaladt vele.
 - Anya! - sikoltotta nevetve, amiből arra következtettem, hogy Harry bizony csikizi.
 - Ne bántsd már, inkább vidd el fürdeni és fektesd le! - csattogtam utánuk az emeletre.
 - Megtennéd helyettem. Ma én csináltam a vacsit. - ekkor nem is sejtettem, hogy csapdába akar csalni ezzel a húzásával, így naivan belementem az alkuba. Megvártam, míg Matt játszik a kádban egy bő fél órát, majd pizsamába bújtattam puha testét és lefektettem. Lefeküdtem mellé az ágyra, és a mese nézése közben nem csak Matt, hanem én is elszunyókáltam. Talán másfél óra telhetett el, amikor arra ébredtem, hogy Harry lépked felém.
 - Gyere le velem, mutatok valamit. - nyújtotta felém a kezét, én pedig elfogadva azt álltam fel az ágyról. Nyomtam egy puszit a békésen alvó kisfiú arcára, majd becsuktam az ajtót. A lépcsőn lefelé sétálva jelezte a hasam, hogy igencsak régen volt már az a dél és bizony éhes. - Reméltem, hogy éhes vagy. - suttogta Harry a fülembe, én pedig értetlenül néztem rá. A konyhából áradó halvány fényből következtettem arra, hogy valamit kitervelt. A helységbe érve pillantottam meg a pulton álló gyertyát, és a csodás terítéket. - Ki akartalak engesztelni a mai hülyeségem miatt.
 - Ez... Köszönöm. - öleltem magamhoz. - És tényleg nem kell bocsánatot kérned, már megbe... - ajkai enyémeken landoltak. Váratlanul ért, mint ahogy az is, amit éreztem. A szívem kétszázzal vert, alig kaptam levegőt és biztos vagyok benne, hogyha erős karjai nem tartottak volna, összecsuklott volna a lábam. Karjaimmal nyakát öleltem át, így közelebb húzva őt magamhoz. Ujjaimmal barna hajába túrtam, kezei derekamról a fenekemre siklottak. Combomnál fogva tett fel a mosogató melletti pultra, ahol kezei már a pólóm alatt érintették a bőröm. - Harry. - nyögtem erőtlenül, kifulladva, teljesen megbabonázva.
 - Bocsi. - lépett el tőlem, de amint megragadtam félig kigombolt, fehér ingét, azonnal összezavarodott.
 - Eszünk? - kuncogtam fel kérdésemen, mire ő pajkos mosollyal az arcán megrázta a fejét. Ajkai ismét enyémeket érintették, nyelve enyémmel küzdött a dominanciáért, lábaimat szétfeszítette és beállt közéjük. Ami ezután történt, az már történelem. Csak azok tudják, mi történt ezután, akik ott voltak.

TWENTY-FOURTH CHAPTER

Sziasztok!:)

Mint már írtam, egy hét múlva érkezik a következő rész.:)

Kitartást a sulira, pár hónap múlva újabb évet tudhatunk majd magunk mögött.

Jó olvasást!

xoxo Dodi

Minden pillanatban szükségünk van egy
barátra, aki támogat és melletted áll.
Nekem itt volt Eleanor, aki tökéletesen megfelel. - Ana Scott

 Már korán reggel Louis habtestét kellett elviseljük magunkon, ugyanis délelőtt hozták haza Matt-et. Én hasra voltam fordulva, de Harry viszont a hátán feküdt, így a takaró lecsúszott róla, Louis pedig megvakult. Legalábbis tettette.
 A levegőbe szagolt. - Erotika szag van. Harry meztelen van az ágyadban. Ti lefeküdtetek? - rajta össze a képet, én pedig lehunytam szemeimet és vártam a mellettem pihenő fiú válaszát. A szoba néma csendbe burkolózott, Louis pedig kíváncsi tekintettel méregetett minket. Harry a hasára fordult, ekkor Louis felsikoltott, okát egyikőnk sem tudta. - Mit csináltál az én szerelmemnek a hátával? Te vadmacska. - grimaszolt felém, én pedig egy nemzetközi jellel belé fojtottam a szót.
 - Louis, húzzál ki! - morrant fel Harry, a kék szemű fiú pedig azonnal lemászott rólunk. Az ajtó felé csoszogott, majd halkan visszaszólt.
 - Tíz perc múlva indulunk a próbára, Mattie pedig éhes. - a takarót lerántottam Harry csupasz testéről és magam köré tekertem.
 - Lou, csináljatok neki enni, míg mi összeszedjük magunkat. És hé, senkinek egy szót se, oké? - szóltam utána, megértő mosollyal bólintott, majd elrikkantotta magát.
 - Kaját csinálunk Matt-nek, míg összeszedik magukat. - leszáguldott a lépcsőn, majd eltűnt a szemem elől. Harry meleg mellkasa hátamhoz ért, én pedig elmosolyodtam. Leráztam magamról érintését, majd tegnapi alsóját a kezébe nyomtam és kitereltem a szobámból. Fejét bedugta az ajtón, ajkaival csücsörített.
 - Harry. - álltam elé, zöld tekintetét érdeklődőn fúrta enyémekbe. - A múlt éjjel megcsaltam a férjem, ráadásul veled. Ha ez bármikor megismétlődik, kettőnk közt marad. Matt vár minket, indulj fürdeni! - gyors puszit nyomtam homlokára, majd becsuktam az ajtót. A fürdőszobába siettem, gyorsan hajat mostam és megfürödtem, majd tiszta, vasalt ruhákba bújtatva testem siettem le a lépcsőn rám váró kisfiamhoz.
 - Szia, Matt! - kiáltottam el magam a lépcső aljában, a szőke kisfiú pedig a konyhából rontott ki csupa maszatosan.
 - Anya! - ugrott a nyakamba, én pedig a lendülettől majdnem hátraestem. Derekamra két kéz simult és óvott meg minket a becsapódástól. Apró puszit nyomott Matt arcára, aki örömében nevetni kezdett. Louis utasítására így maradtunk, és amint lefényképezett minket, én letettem Matt-et, aki visszaszaladt a konyhába, majd pedig megnéztük a rólunk készült képet. Harry atyai gondoskodással néz a szeretett kisfiúra, én az ölemben nevető kisfiút nézem, aki apukájára tekint. Igazi családi kép lenne, ha Harry a párom lenne, a karomban tartott kisfiú pedig közös utódunk.
 - Felteszem twitterre. - átküldte magának a képet és töltötte is fel a világhálóra. Akármennyire is próbáltam meggyőzni afelől, hogy pár percen belül utálkozó leveleket és tweeteket fogok kapni, nem törölte le. A kép megjelenése után pár másodperccel jelzett a telefonom, miszerint üzenetem érkezett a közösségin.
Harry viccel, szánalmas vagy és a kölyköd is.
Undorító, hogy kihasználod a hírnevét és odaállsz egy gyerekkel, hogy az övé.
Szánalmas egy kiscsaj vagy, remélem tudod.
Harry az enyém, takarodj onnan!
A többit el sem olvastam, ez a pár üzenet is bőven elég volt. A telefonomat odadobtam Harry-nek, aki jó reflexének köszönhetően elkapta a készüléket, majd szemügyre vette a nekem érkezett üzeneteket. Mit sem törődve halk szitkozódásával léptem be a konyhába, ami a feje tetején állt. A fiúk valószínűleg palacsintát akartak sütni Matt-nek, ami kudarcba fulladt. Liszt, tojás, és némi tésztamassza borította a pultot, ami pár perccel ezelőtt még makulátlan volt. Szépen kiküldtem őket a konyhából, majd elkezdtem feltakarítani az utánuk maradt mocskot. Körülbelül tíz perc múlva Louis lépett be a konyhába és megállt mellettem. Nem szólt egy árva szót sem, csak szótlanul, némán állt.
 - Mit szeretnél? - pillantottam felé, és egy gondterhelt arccal találtam szembe magam. - Louis, mi a baj? - fordultam felé.
 - Lefeküdtél Harry-vel. - jelentette ki azt, amit mindketten jól tudtunk. Bólintottam egyet, ő pedig élesen szívta be a levegőt. - Ennek nem lesz jó vége.
 - Tudom, de már benne vagyok. - törölgettem a pultot vizes szivaccsal, amit Louis kikapott a kezemből és a mosogatóba hajított. Értetlenül néztem rá, de nem válaszolt rögtön.
 - És ha egyszer véletlen besikerül egy gyerek? Nektek Matt-re kell koncentrálni, nem a másikra. - aggodalmaskodott, de én azonnal lehűtöttem.
 - Nem fog besikerülni egy gyerek. Harry-vel kizárólag testi kapcsolat van köztünk, semmi több. A férjem megcsalt. Randizhatnék is, de Matt miatt nem teszem. - magyaráztam a helyzetet. Tekintetéből sütött az értetlenség. - Kevin megcsalt, Louis. És az a legrosszabb, hogy rohadtul ezt álmodtam pár hete. Azt, hogy találkozok Harry-vel, akivel lefekszem, Kevin megcsal, elválunk. Egy feslett nőnek nézel, tudom, de...
 - Nem nézlek annak, Ana! A férjed meg egy tapló, amiért hagyott menni. Csodás lány vagy, aki megérdemli a boldogságot. - ragadott meg vállamnál fogva, így kényszerítve arra, hogy kék szemeibe nézzek. Szavai megleptek, sosem volt még ilyen nyílt velem.
 - Köszönöm. - öleltem magamhoz. Karjait derekam köré fonta, arcomat nyakába temettem.
 - Ana, telefon! - kiáltott Liam a nappaliból, én pedig lehámozva Louis ölelését siettem a készülékért. Elena neve villogott a képernyőn, így a zöld telefont megnyomva emeltem fülemhez a mobilom.
 - Elena, szia! - szóltam bele kedvesen, de abban a pillanatban pár másodperces sikítás volt a válasz. - Elena!
 - Te Harry Styles barátnője vagy? - higgadt le, de én sokkolódtam. Hogy mi? A néma csend miatt gondolhatta, hogy nem értem kérdését, így tájékoztatott, hogy egy cikkben írtak rólunk, hiszen a minap együtt mutatkoztunk. Harry, Matt és én. A sajtó kombinálni kezdett, a nép elhitte, mi pedig nem hittünk a fülünknek. - Ma reggel jelent meg a cikk. Az egyik napilap hozta le a hírt, miszerint Ana és Harry boldog párt alkotnak. - idézte az újságíró szavait, amit alig hittem el.
 - Visszahívlak, de ebből semmi sem igaz. - kinyomtam a telefont, majd a srácokhoz fordultam. Éppen belekezdtem volna, amikor Paul rontott be a házba az említett napilappal a kezében. Tekintete szikrákat szórt, inkább jobbnak láttam, ha meghúzódom a háttérben, mintha nem tudnék semmiről. A konyhába indultam, amikor Paul megszólalt.
 - Kisasszony, ülj csak le! - füstölgött, ideges volt, a feszültség kézzel fogható volt. Leültem Niall mellé, aki éppen nyakig csokifagyis volt. Mellette Matt pedig szintén. Gratulálok neki, az érett felnőtt tanítja enni a gyereket. Remek. - Ma hozták le a cikket, miszerint egy párt alkottok. Meg kell cáfolni, hiszen semmi közötök nincs egymáshoz a kicsit kivéve. - intett Matt felé, akit gyorsan elküldtem megmosakodni. Nem kell tudjon ezekről.
 - Holnap Harry elmondja, hogy csupán barátok vagyunk. - szóltam közbe, Louis pedig feltűnően krákogni kezdett. Gondolatban már kétszer tarkón vágtam, a valóságban pedig szúrósan pillantottam rá.
 - Parancsolsz, Louis? - pillantott felé Paul, válaszul egy gyors fejrázást kapott. - És Ana, nem. Kettőtöknek kell elintézni, mindenféle sajtós hírt nem háríthatsz Harry-re.
 - Jó, csak mondd meg, hogy mikor és hol kell beszélnem. - adtam meg magam. Paul beszélt valakivel pár percet telefonon, majd felénk fordult. Holnap délután egyre a Hits-rádió stúdiójában kell lennünk, mindkettőnknek, nincs kiskapu.
 - Nos, Ana, ha jól értesültünk, neked van kapcsolatod. - kezdett bele Jake, az újonc műsorvezető, akinek ez volt az első élő adása. Bólintottam, majd folytatta. - Hogy fogadta a hírt a párod, miszerint Harry-vel kell élned és egy gyereket kell felnevelnetek?
 - Egész jól fogadta, bár most üzleti úton van, így nem zavarja, hogy vele kell élnem. - utaltam a mellettem ülő fiúra, aki az asztal alatt szorította meg a kezem biztatásképp.
 - A próbákra és a koncertekre hogy tudsz készülni egy gyerek mellett? - intézte szavait Harry-nek, aki kimerítő válasszal szolgált. Reggel ő csinál nekünk reggelit, az ebéd és a vacsora az enyém. A bevásárlást felosztjuk magunk közt, de általában ő szerzi be a fogyóban lévő dolgokat a munkából hazajövet. - És a legfontosabb. Annak ellenére, hogy Ana-nak kapcsolata van, volt köztetek valami? - óvatosan Harry-re pillantottam, aki azonnal kapcsolt és válaszolt.
 - Semmi sem volt köztünk. Tiszteletben tartom, hogy párkapcsolata van, és amúgy sem történne köztünk semmi. Elsősorban szülők vagyunk, nem szexpartnerek. - válasza meglepett, de hirtelen fel kellett ocsúdnom a meglepődöttségből, hiszen Jake rám pillantott, várva válaszom.
 - Ahogy Harry mondja, szülők vagyunk, semmi másféle kapcsolat nincs köztünk. - helyeseltem, majd megköszönve az interjút léptünk ki a stúdióból. Az autóban ülve éreztem a Harry-ből áradó feszültséget. Nem akartam rákérdezni, de a kíváncsiság nyert, így óvatosan puhatolózni kezdtem.
 - Harry, minden rendben? - pillantottam rá, de elsősorban az utat figyeltem, hiszen én ültem a volánnál. Bekanyarodtam a bejáróra, majd leállítottam a motort.
 - Semmi sincs rendben. - mordult fel, pár pillanat múlva pedig kipattant a kocsiból és erősen csapta be az ajtót. Utánasiettem, a házba beérve fordult velem szembe. - Kellett rátenned egy lapáttal, igaz?
 - Miről beszélsz? - tettem le a kulcsokat a kosárba, majd közelebb léptem hozzá.
 - Az interjúról. Semmi másféle kapcsolat nincs köztünk. - utánozta a hangom, én pedig még mindig nem értettem a baját. - Az a probléma, hogy ebből megint kitalálnak valamit, amit ismét el kell majd sikálnom.
 - Neked? Csak neked? - emeltem fel én is a hangom.
 - Neked könnyű. Csak itthon ülsz, neveled a gyereket. És én mit csinálok? Napi 12 órát éneklek, próbálok, stúdiózok. Mindenhová rohanok, azt sem tudom, hol áll a fejem, és még veled is kavarok. - indult a lépcső felé, ő lezártnak tekintette. Én kevésbé.
 - Nekem könnyű? Közel sem az. Nevelek egy kisfiút, aki nem is az én gyerekem. Sosem voltam még anya, azt sem tudom, mit kell velük csinálni. És én mit csinálok? Nulla-huszonnégyben főállású anya vagyok, mosok, főzök, takarítok, néha még utánad is. És még velem is kavarsz? Ki találta ki az egészet? - csattantam fel. Hihetetlen, hogy ezt mondta, egyszerűen, nem tudtam elhinni.
 - Én találtam ki, de életem legnagyobb baklövése volt. Mint ahogy az is, hogy elvállaltam ezt az egészet. - túrt idegesen selymes hajába, majd felém fordult a lépcsőn.
 - Baszódj meg. - suttogtam magam elé, és Harry-nek volt akkora szerencséje, hogy meghallotta.
 - Te is, egész nyugodtan, mert sajnos kijöttél a gyakorlatból. Mi a probléma, Kevin nem indul be rád? - vágta a fejemhez, ami a legjobban fájt. Kevin sosem volt az az ember, aki sűrűn bújik ágyba a nejével. Nem azt mondom, hogy nem szeret szeretkezni, hanem csak azt, hogy nem kívánja.
 - Ez nem rád tartozik, Harry. - próbáltam lehiggadni, de Harry előbb elhangzott mondatai egyre jobban felidegesítettek. - Örülnék, ha lezárnánk a témát és összeszednéd a szennyesed, mert mosni szeretnék.
 - Lehetetlen veled együtt élni, remélem tudsz róla. - kiáltott rám. Erős hangja megrémített, és ekkor még Matt-ről is elfeledkeztem. A legfontosabb az volt, hogy egyedül legyek.
 - Akkor remélem egyedül is fel tudod nevelni Matt-et. - fordultam sarkon, a kocsikulcsot és a táskámat felkapva léptem ki a házból. Fogalmam sem volt, hová mehetnék, talán Eleanor-hoz, aki az utóbbi pár napban közel került hozzám. A gázra léptem és meg sem álltam barátnőm házáig. Azt hittem, végre egyenesbe jövünk Harry-vel, de megint csalódnom kellett. Nem gond, az utóbbi időben megedződtem, ezt is túl fogom élni. Azt, hogy a kisfiúval mi lesz, nem tudom. Egyenlőre semmi tervem nincs a jövőre nézve, azt kivéve, hogy Harry-től minél távolabb éljek.

HÍREK

Sziasztok! :))
Nos, utolsó teljes napomat töltöm itthon, ugyanis holnap költözök be a kollégiumba. Hetente egy rész lesz, maximum kettő. Általában péntek éjjel, szombat este hozom majd őket.
A feliratkozókat mindig figyelem, ahogy a megtekintések és a kommentjeitek számát is. Mindent köszönök, csodálatosak vagytok! :))

Sajnos, vagy nem sajnos, de a legújabb blogom nagy valószínűséggel bezárja kapuit. Valószínűnek tartom, hogy senki sem olvasná, feleslegesen pedig nem szeretnék írni. (Ha valaki nincs vele tisztában, az I'm your princess-ről beszélek.)

Tehát a lényeg: Hetente egy rész, ami hétvégén fog érkezni.
Köszönöm a támogatást, millió puszi nektek.
Kitartás a suli idejére, csak pozitívan kell hozzáállni.
Lots of love
xoxo Dodi

P.S.: Erre a blogra ma este érkezik még egy rész, aminek a nagy részét megírtam. Remélem, örültök neki.

TWENTY-THIRD CHAPTER

Sziasztok! :))

Meghoztam a következőt, és annyit fűznék hozzá, remélem meg vagytok vele elégedve. Hosszú lett, kizárólag azért, mert szombatig nem tudok újat hozni erre a blogra. A We are the same*-re valószínűleg érkezik rész, de erre nem.

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Azt mondta nekem anya régen, hogy engedjem el a múltat,

lépjek túl rajta.

Lehet, hogy túl hamar továbbléptem, de nem érdekel. 

Szükségem volt valakire. Rá volt szükségem. - Ana Scott

SECRET

 Hamarosan a nappaliban folytatódott a szócsata, amit Harry és a barátnője vívott. Én a konyhában főztem kávét, és hallgattam a beszédfoszlányokat, amik beszűrődtek az ajtón. Stella - mint kiderült, így hívják a lányt, akivel Harry négy éve alkot egy párt -, az igencsak csinos ruhájában helyezkedett el a kanapén, Harry pedig mellette hallgatta a lány kiborulását. Megérkeztem a kávéval, de amikor fel akartam menni az emeletre, a lány marasztalt.
 - Nos, szeretném tudni, mi történt köztetek. - fordult felém, majd gyors pillantást vetett Harry-re.
 - Stella, semmi sem történt köztünk. - könyököltem a fotel karfájára, így megtámasztva fejem. Harry értetlen tekintettel meredt barátnőjére, aki teljesen komolyan gondolta kérdését.
 - Ezt valahogy nem tudom elhinni. - rázta a fejét, én pedig bármennyire is próbáltam elhitetni vele, hogy tényleg, abszolúte semmi sem történt köztünk, nem hitt nekem.
 - Figyelj, ha nem lenne az a dolog, akkor sem történt volna semmi, de így pedig bizton állíthatom, hogy nem történt semmi. - néztem rá jelentőségteljesen, de nem vette a lapot, kérdőn nézett rám. - Stella, az isten szerelmére. - sóhajtottam fel, ő pedig végre megértette. Harry-nek biztosan már első utalásra eljutott a tudatáig, hogy mire gondoltam, de a szőke lány nem vette a lapot. A fiú halvány mosolyt engedett el felém, nekem pedig el kellett fojtanom az előtörni készülő kacajom.
 - Egy csók sem? - kérdezte, de ekkor Matt kiabálva szaladt be az ajtón.
 - Anya! Apa! - ugrott az ölembe, majd örömében sikongatni kezdett. - A papi vett nekem képet a falra meg most megyünk a vidámparkba, meg este nála alszok. - összevissza magyarázott, én pedig nyomtam egy puszit a fejére.
 - Ez nagyszerű, kicsim. Papa hol van? - kérdeztem, de Charlie ebben a pillanatban lépett be az ajtón.
 - Bocsi, ha megzavartunk valamit, csak egy új nadrágért jöttünk haza. - adtam Matt-re egy másik nadrágot a sárfoltos helyett, majd útjukra engedtem a kétfős csapatot.
 - Anya és apa? - emelte fel hangját Stella. - Neked gyereked van? -  pattant fel a helyéről és fordult szembe Harry-vel.
 - Nincs. - válaszolt, ajkam pedig hirtelen fogaim rabságába esett. Nem tudtam, mit akart ezzel, de abban biztos voltam, hogy nem lesz jó vége.
 - Akkor ki ez a taknyos? - az anyai ösztönök előtörtek valahonnan mélyről, és rá is ugrottam volna, ha Harry nem ültet vissza egyetlen pillantásával.
 - Vegyél vissza. - szólt a fiú halkan, de a szőkeség száját csúnyábbnál csúnyább szavak hagyták el.
 - Ki a szar ez a kölyök? Elvesz téged tőlem, magának akar ez a kis tökfilkó, dögölne meg. - köpte Harry felé a szavakat, aki megállt a lány előtt.
 - Menj el. - próbált nyugodtak látszani, bár sütött róla az utálat, a harag és a düh.
 - Ez a ringyó is csak kihasznál. - biccentett felém a fejével, és Harry agya ekkor durrant el.
 - Menj el, míg szépen mondom. - szorította össze fogait, de a lány még ennek ellenére is mondta a magáét. Harry testtartása arról árulkodott, hogy képes kirángatni a lányt az ajtón. Azonnal felpattantam a fotelból és Harry elé álltam.
 - Stella, menj el, kérlek. - néztem rá szúrós tekintettel, de nem hatotta meg.
 - Ne gyere vissza, itt és most végeztünk. Tűnés. - mutatott az ajtóra a mögöttem álló fiú, Stella pedig a táskáját felkapva, puffogva viharzott ki az ajtón. Egyikőnk sem szólt semmit, én elindultam a konyhába a kiürült bögrékkel, ő pedig a kerti székek egyikén foglalt helyet. Úgy gondoltam, én addig felöltözök, amíg ő rendbe teszi magában a dolgokat, de amikor a nevemet kiáltotta, tervem meghiúsulni látszott. Mivel nyár közepe volt, egy pólóban és sortban éppen nem fáztam, így lengén öltözve mentem ki Harry mellé. Nem szólt semmit, csak felém nyújtotta kezét. Kezem a hatalmas tenyerébe helyeztem, majd leültem a hozzá legközelebb eső székbe. Megrázta a fejét, majd megszorította a kezem és intett a fejével, hogy menjek közelebb hozzá. A széket felé húztam, de ekkor Harry elnevette magát.
 - Ülj az ölembe, mert fázok. - mosolygott rám, én pedig elpirulva, de annál nagyobb örömmel teljesítettem kérését. Egyáltalán nem volt bennem olyan, hogy azért kért meg erre, mert valamiféle érzéseket táplálna irántam a barátságon kívül. Egyszerűen egy barátja vagyok, aki az ölében ül. - Négy éve voltunk együtt, és egy ilyen dolog miatt így kibukni... - rázta csalódottan a fejét, én pedig alig tudtam megszólalni.
 - El kell keserítselek, de ő nem miattad volt veled együtt. - vontam vállat, ő pedig érdekesen nézett rám.
 - Hogy érted?
 - Nem téged szeretett, hanem a pénzed. Bocsi. - szorítottam össze ajkaimat, ő pedig azonnal lehajtotta fejét.
 - Tudom. - szemkörnyéke vörös volt, innen tudtam, hogy sírni fog. - Pedig én mindent megadtam neki, szerettem, tiszteltem, bármit megkapott, amit csak kért. Már az eljegyzésen gondolkoztam. - fakadt ki, én pedig szorosan magamhoz öleltem. Fejét a nyakamba temette, és ott próbált megnyugodni. - Én fel akarom nevelni Matt-et, az apja akarok lenni.
 - Harry, nem kell ezt tenned, ha nem akarod. Charlie ki tudja venni az árvaházból, és ő felnevelheti. - simítottam végig haján, de arcát nem láthattam, hiszen még mindig szuszogott a nyakamba.
 - Komolyan, tényleg ezt akarom. Költözzetek velem Londonba, van egy házam közel a fiúkhoz, bár két-három hét múlva turnéra megyünk. Legyetek velem. - ő ezt nem gondolta komolyan, csak azért mondta ezt, mert kibukott. Gondoltam én.
 - Ezt majd megbeszéljük, ha jobban leszel, rendben? - simítottam végig enyhén borostás arcán, de ő megrázta a fejét.
 - Így akarom, a csudába is. Ana, gyertek velem. Intézzük el a papírokat és húzzunk innen. - emelt le combjáról, majd beviharzott. Mire beértem, már a gyámügyes nővel folytatott magánbeszélgetést, aminek én is részese lettem, hiszen kihangosította a készüléket.
 - Ana is itt van mellettem, és Ön pedig ki van hangosítva. - értesítette a fejleményekről, a hölgy pedig hümmögött egyet, majd folytatta.
 - Nos, ha máris elvállalják a gyámságot, természetesen megoldható, hogy már ma aláírják a papírt. Csak egy aprócska kérdés. Mr. Styles, szeretné, ha a gyermek az Ön nevét viselné? - sóhajtott nagyot. Ezek szerint már délelőtt ilyen őrültekháza van ott bent.
 - Szeretném. - szólt határozottan, én pedig rákaptam a tekintetem. Összeráncolt szemöldökkel tátogta, hogy ' Most mi van? ', majd ismét a nőre figyelt.
 - Kora délután bejöhetnek aláírni a papírt, és kérem hozzák a gyermeket is, előtte beszélgetnem kell vele. - elköszönt, majd bontotta a vonalat.

*Két hét múlva, London*

 A hívás után három nappal már költöztünk is Londonba. A temetés napján hagytuk magunk mögött a várost, de egyikőnk sem jókedvvel. Megviselt minket a dolog, Kevin pedig éppen csak a temetésre jött haza, a ceremónia befejeztével ült fel a magángépre és repült is Kínába. Se puszi, se pá, csak úgy lelépett. Kicsit rosszul esett, de amikor megláttam az interneten, amint egy kínai lánnyal csókolózik, összetört bennem valami. A büszkeségemnek annyi lett, az önbizalmam -1 volt, Harry Stella miatt amúgy is padlón volt, ő nem tudott segíteni, így Louis lett a mentsváram. Megnevettetett, tartotta bennem a lelket és emlékeztetett, hogy főállású anya, és nem egy depressziós tini vagyok. Matt-et ebben a szűk két hétben a fiúk mindenhová magukkal cipelték, amit a kisfiú igencsak élvezett. Harry nem mindig tartott a csapattal mondván, nincs kedve. Így alakult, hogy egyik este Matt a fiúknál aludt, és nem itthon, a közös házunkban. Focit néztünk, söröztünk, élveztük egymás társaságát, nevettünk. Egy ideig...
 - Annyira hiányzik, hogy legyek valakivel. - sóhajtott Harry, majd kinyújtóztatta hosszú lábait.
 - Nemrég szakítottatok a barátnőddel, megszoktad, hogy melletted van. Hozzá fogsz szokni, hidd el. - mosolyogtam rá, de ő megrázta a fejét.
 - Félreértesz. Nem a kapcsolat, hanem a testiség hiányzik. - hajtotta hátra fejét a kanapé támlájára, én pedig a konyhába mentem a popcornért. - Jött egy üzid. - lóbálta telefonom, én pedig odaszaladtam.
 - Kevin.. - haraptam rá ajkamra, mire Harry tekintete elsötétült, de hirtelen elkapta fejét, így teljesen összezavarodtam. Megnyitottam az üzenetet, melyben pár szó állt, mégis szíven ütött.

 Szakítani szeretnék. Összejöttem egy estére az egyik asszisztensemmel, bocsi. xx

 - Rohadj meg! - hajítottam telefonom a kanapéra, majd a konyhába rohantam és az első kezembe akadó tárgyat földhöz vágtam. Jelenesetben ez egy tányér volt, ami a becsapódáskor apró darabokra tört a sarokban. Zokogva kuporodtam össze a földön, de pár másodperc múlva erős karok ragadtak meg és húztak fel a padlóról.
 - Mi történt? - fogta kezei közé arcomat Harry, majd hüvelykujjával letörölte könnycseppjeimet.
 - Kevin összejött az asszisztensével. Mint valami béna szerelmes filmben. A pasi elhagyja a csajt, a csaj talál mást. Csakhogy ez a valóság, itt nem fog jönni a helyébe senki. Utálom az életem! - a düh felülkerekedett rajtam, már nem is sírtam. Sokkal jobban le akartam vezetni a feszültségemet. Leültünk megnézni a meccs végét, bár én már nem tudtam száz százalékosan koncentrálni arra, hogy ki kapott büntetőt, ki hagyta ki a tizenegyest, vagy hogy kit állítottak ki. Az adrenalin túltengett bennem, repülni akartam, bungee jumping-olni, vagy bármi mást. Nyert a csapat, akinek szurkoltunk, így Harry rám vetette magát, felkapott és őrjöngött.
 - Nyertünk! - a nagy öröm hevében ajkai megtalálták enyémeket, én pedig viszonoztam csókját. Egy apró csók volt, mégis ezernyi érzelmet felébresztett bennünk.
 - Menjünk bungee jumpingolni. - álltam meg Harry-vel szemben, a fiú szeme elsötétült és kaján vigyor kúszott arcára.
 - Szexeljünk. - vágta rá. Nagyot nyeltem, hiszen Kevinnel sosem voltunk ilyen nyíltak. Apró utalásokat tettünk, ami a másik számára egyértelművé tette szándékainkat.
 - Micsoda? - nevettem fel, de ő megrázta a fejét.
 - Hajrá! - lökött meg játékosan, én pedig teljesen megsemmisültem. Hogy az egyik legjobb barátommal lefeküdjek?
 - Harry, nekem férjem van. - védekeztem egyből, de ő azonnal megtalálta a kiskaput.
 - Aki éppen mással van. Még mindig van férjed? - húzta fel szemöldökét, én pedig heves tiltakozásba kezdtem és levágódtam a kanapéra.
 - Papíron igen. És én hűséges típus vagyok. - fontam össze karjaimat mellem előtt, ami Harry csillogó tekintetét azonnal odavonzotta. - Hé!
 - Mi van? Tök jól nézel ki. - guggolt le elém. - Na, ne kéresd magad, Ana.
 - Harry, nem. - tiltakoztam még mindig. Bevetette a kiskutyaszemeket, amik elbizonytalanítottak. Igen, bevallom, hogy meginogtam. Nekem is hiányzott a testiség, és... Azért Harry-ről beszélünk, aki nem is néz ki rosszul, szexi és pajkos.
 - Csak szex, semmi más. - nógatott, én pedig megenyhültem.
 - Kizárólag barátok maradunk, érzelmek nélkül, senki sem tudhat róla. - emeltem rá tekintetem, arca felragyogott. Ajkaival felém közelített, de eltoltam fejét. - Ígérd meg.
 - Ígérem. - simította kezét derekamra, de én lefejtettem magamról izmos karját. Jobb tenyerembe köptem, majd felé nyújtottam. - Komolyan?
 - Halálosan. - nem volt poénos, de azért elmosolyodott. Ő is jobbjába köpött, majd kezet ráztunk. Derekamhoz nyúlt, felemelt, lábaim automatikusan tették a dolgukat. Dereka köré fontam vékony vádlim, ő pedig az emelet felé indult. Ajkai megtalálták enyémeket, és még akkor sem veszítették el, amikor végigfektetett az ágyon. Aznap este olyan történt, amire nem számítottam. Nem terveztem, így hozta az élet. Volt egy lehetőség, amit egyikőnk sem szalasztott el. Ami aznap este a szobában történt, az ott is marad, de a fenébe is. Lefeküdtem egy barátommal, aki Harry Styles.

TWENTY-SECOND CHAPTER

Sziasztok!:)

Itt a következő rész, remélem, tetszik:)) Hosszabb lett, mint akartam, de sosem baj.

Amint látjátok, megújultunk, éppen ideje volt már, nem?:)) Hogy tetszik az új design?:)

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Énekesként jobban megállja a helyét,
mint apaként. Egyenlőre. - Ana Scott

FIRST DAYS AND HARRY'S GIRLFRIEND


 - Harry, szia! Ana vagyok. - a hangpostája jelentkezett, ki volt kapcsolva. - Semmilyen gyerekruha, játék, ágy, semmi nincs nekem. Tudnál venni pár dolgot? Kifizetem, amint ideérsz. Köszönöm.
 - Ana, ki az a Harry? - lépkedett a kanapé elé Matt, majd felmászott mellém. Letettem a telefont az asztalra, majd a kisfiú felé fordultam.
 - Az a bácsi, aki az új apukád lesz, remélhetőleg. - simítottam végig szőke haján, majd nyomtam fejére egy puszit. Délelőtt tizenegy óra lehetett, amikor csengettek. A kaputelefonhoz lépve vettem fel a kagylót.
 - Igen? - szóltam bele, majd egy ismeretlen férfihang szólt vissza.
 - Mrs. Turner számára érkezett egy szállítmány a gyerekboltból. - azonnal kiléptem az ajtón és a kapuhoz siettem.
 - Jó napot, én vagyok Mrs. Turner. - mutatkoztam be a köpcös férfinek, aki megengedett felém egy mosolyt.
 - Kérem, itt írja alá. - nyújtotta felém a mappáját, amin egy lap pihent egy tollal együtt. Aláírtam, majd beengedtem őket. Hoztak egy nagyobb gyerekágyat, játékokat, szuperhősöket, ruhákat és némi édességet. Bepakolták egy szobába, majd távoztak. A szoba színe halványzöld volt, jól mutatott a már régóta bent porosodó, ámbár még fehér bútor és a most érkezett ágy. A szerkényt áttöröltem, és bepakoltam a ruhákat, az ágyra tettem párnát és takarókat.
 - Matt, gyere velem egy kicsit. - nyújtottam kezem felé a nappaliba érve, bár ódzkodott a dologtól, hiszen a kedvenc meséje ment, de ettől függetlenül feljött velem. - Ez az új szobád, remélem tetszik.
 - Oda szeretnék egy szuperhősös képet. - mutatott a falra, majd felnyújtotta a kezét, miszerint szeretné, ha felvenném. Matt-el a karomban csoszogtam le a lépcsőn, hiszen a csengő éles ricsaja értesített arról, hogy valami engem kíván látni.
 - Ki az? - szóltam bele a kaputelefon kagylójába, majd Matt is megismételte kérdésem.
 - Ki az?
 - Harry vagyok, engedj be, mert szakad az eső. - hadarta, én pedig tétovázva, de megnyomtam a gombot, így vendégünk alig egy perc múlva már be is rontott az ajtón. Megrázta magát, majd cipőjét ledobta, kabátját pedig felakasztotta a fogasra. A nappaliba ment és csak ekkor vettem észre a hatalmas utazótáskát a vállán lógni.
 - Már ma ideköltözöl? - tettem le Matt-et, aki szaladt vissza nézni a mesét és az új szuperhős figuráival játszani. Bólintott egyet, én pedig megkértem, kövessen, hogy megmutathassam a szobáját, ami két hétig fog otthonául szolgálni.
 - Csak este leszek itthon többnyire, amúgy anyuékkal és a barátnőmmel leszek. - csattogtatta rágóját, amitől az agyvizem felforrt. Idegesített, már most.
 - Akkor kérlek, halkan gyere be, mert Matt olyan kilenc-tíz óra körül már alszik. - álltam meg az ajtó előtt, majd benyitottam. Franciaágy, barackvirágszínű szoba, fehér szekrénysor hatalmas, egész alakos tükörrel, éjjeliszekrények, fehérneműs komód, külön fürdőszoba és persze erkély. - Megfelel?
 - Nem kell bunkózni, aludni jó lesz. - dobta le pakkját az ágyra, majd kislisszolt az ajtón, egyenesen a konyhába. Igazán otthonosan mozog a saját házamban, de egyszerűen vállat vontam és követtem. Mire a konyhába értem, ő már derékig a hűtőben kutatott, majd csalódottan csukta be az ajtaját. - Semmi ehető?
 - Mire gondolsz? - léptem közelebb hozzá, és próbáltam nem belenézni zöld szemeibe. Tapasztalat.
 - Tudod, ehető. Nem ilyen biotrutyik meg biokaja. - fintorgott, majd telefonját a füléhez emelte és a konyhában hagyott. Lassan ebédelni kellett volna, de tényleg nem volt otthon semmi ehető. Megcsörrent a kaputelefon, Harry pedig anélkül, hogy felvette volna, kisietett az ajtón. Pár perc múlva egy fehér dobozzal a kezében tért vissza, amiben minden bizonnyal étel volt. Matt szeme felcsillant, de én megráztam a fejem, majd Harry után mentem a konyhába. Hatalmas nyugalom áradt belőle amint az ebédjét ette, nekem pedig még éppen nem durrant el az agyam. Mély levegőt vettem, majd megszólaltam.
 - Matt és én elmegyünk ebédelni, majd jövünk. - próbáltam nyugtatni magam, több-kevesebb sikerrel. Hümmögött egyet, majd mintha mi sem történt volna, folytatta ebédjét. Matt-re adtam a dzsekijét és a cipőjét, majd én is felvettem a cipőmet, kocsiba ültünk és elfurikáztunk anyuékhoz, akik kivételesen itthon voltak.
  Este ugyanaz történt, mint délben annyi különbséggel, hogy bár volt otthon ételnek való, Harry csak magának csinált. Még ezt is lenyeltem, de amikor már a hetedik napon történt ez, elborult az agyam.
 - Harry, idefigyelj! - álltam meg előtte. - Nem érdekel, hogy magasról teszel rám. Az sem érdekel, hogy nem csinálsz nekem enni, hogy nem pakolsz el magad után. De azt, hogy a gyereknek nem csinálsz enni, csak magadnak, nem tudom elviselni. Egy hét telt el, még ugyanennyi van hátra, Harry. Változnod kell a gyerekkel szemben, mert ez így nem mehet tovább. Mi lesz, ha a bíró nekünk ítéli a gyereket? Nem élhet így egész életében, hogy az apja nem foglalkozik vele. - mély levegőt vettem, hogy végre lenyugodjak, de ami ezután történt, csak még jobban felidegesített.
 - Nem a gyerekem, nem is akarok gyereket egy ideig. Huszonkét éves vagyok, kit érdekel egy szaros kisgyerek? Neveld fel, ha akarod. - csattant fel, a szemeimbe pedig könnyek szöktek.
 - A rohadt életbe, Harry. Az unokanővéred gyerekéről beszélsz, gondolkozz már! Én sem így terveztem, de így alakult, és el kell fogadjuk a helyzetet. - fogtam meg karját, de lerázta érintésemet.
 - Nem érdekel. Meghaltak, vége. A gyerekkel meg majdcsak lesz valami. - vont vállat, majd ki akart kerülni, de megfogtam a karját és nem engedtem el.
 - Te nem szeretted Flora-t. Soha sem szeretted. - jutott eszembe a tény, ami már évek óta bizonyított volt.
 - Honnan tudod? - kapta rám zöld tekintetét, én pedig azonnal lehajtottam a fejem. - Ana, honnan tudod?
 - Mert régen barátok voltunk. - suttogtam, ő pedig megvilágosodott.
 - Te az az Ana vagy? - kerekedett el szeme, én pedig bólintottam. - Az a kis cserfes, bohókás kislány, akibe szerelmes voltam?
 - Szerelmes voltál? - ragadtam meg a számomra fontos lényeget. Harry arca eltorzult, száját elhúzta. - Ne aggódj, én is szerelmes voltam beléd. Hiszen tudod. - vontam vállat.
 - Tőled kaptam az első csókom. - mosolygott rám.
 - Én pedig tőled. - nevettem fel. - De ettől függetlenül még nincs elfelejtve, amit mondtál. A gyereknek apára van szüksége.
 - Ana, segíts már, kérlek! - kiáltott a fürdőszobából Matt, én pedig elsuhantam Harry mellett és az emeleti fürdőbe rohantam. Matt a kádban állt, ujját nyújtotta felém. - Elvágtam azzal. - mutatott egy borotvára, ami nem az enyém volt. Harry tette oda, pedig van külön fürdőszobája. Ezért még számolunk. Megtöröltem apró testét, majd leragasztottam a sebet és gyógypuszit nyomtam rá.
 Éjszaka Harry-vel ültem a kanapén, a tévében valami kosztümös, romantikus film ment, amikor megéreztem mentolos leheletét. Arcom felé fordítottam és nem számítottam arra, hogy ajkaival találom szembe magam. Ajkaimhoz közelített, de hirtelen irányt váltott és az arcomra nyomott egy lágy puszit.
 - El sem hiszed, mennyit kerestelek a tehetségkutató után. - sóhajtott nagyot, majd átölelt, és mellkasára vont.
 - Hé. - szólt valaki a lépcső felől. Harry-vel egyszerre fordultunk oda, és Matt-et pillantottuk meg Superman-nel a kezében. - Rosszat álmodtam. Aludhatok veletek? - lekapcsoltam a tévét, majd Harry vendégszobájába mentünk és magunk közé fektettük a szőke lurkót. - Ne hagyjatok itt, szeretlek titeket.
 - Nem fogunk. - simogattam meg haját. Hátáról Harry felé fordult.
 - És te sem? - szipogott.
 - Soha, ígérem. - Matt Harry mellkasához bújt, épp oda, ahol pár perccel ezelőtt még én pihentettem fejem.
 - Szeretlek, apa és téged is, anya. - motyogta halkan, majd mély álomba szenderült.
 - Anyának és apának hívott minket, Harry. Ő már elfogadott minket. Nekünk is el kell fogadnunk őt. - suttogtam, majd barna szemeimet Harry-re emeltem.
 - Holnap megbeszéljük, amíg a nagyapjával van. - hajolt át, majd apró puszit nyomott a homlokomra.
 - Hogy tehetted ezt, te átkozott idióta? - harsány rikoltozás töltötte be a szobát már korán reggel. Matt már nem volt mellettem, így Charlie már elvitte. Biztos Harry kelt fel, de vissza is feküdhetett, mert éreztem mámorító illatát bekúszni az orromba. Kinyitottam szemeimet, és ekkor pillantottam meg Harry barátnőjét. Rajtam egy Ramones-es póló és egy rövidnadrág volt - ami ugyanolyan volt, mint a Harry-é, és nagyobb is rám, mivel a Keviné volt -, Harry-n pedig egy alsó.
 - Hogy mi? - nyöszörgött Harry, majd átölelte a derekam. Kezét lefejtettem magamról, de ő visszatette rám tetovált karját.
 - Harry, a barátnőd van itt és félreérti a helyzetet. - noszogattam a hétalvót, de semmi reakciót nem váltottam ki belőle.
 - Ha nem kelsz fel azonnal és magyarázod meg, örökre vége. - fenyegetőzött a szőke lány, de Harry ügyet sem vetett rá.
 - Ana, főzz már egy kávét, kérlek. Elvállalom a vacsit, csak kell egy kávé. - húzott vissza az ágyra, majd fejét hasamra tette. A szőke lány tombolt, én tehetetlen voltam, Harry pedig nyugodtan aludt a hasamon. Szóval, nem egy átlagos reggelnek néztem elébe.