Hatalmas köszönet a fejlécért Diana-nak :))

EPILÓGUS

Sziasztok! (:
Ismét itt vagyok, de csak azért, hogy elhozzam nektek a blog legutolsó részét. Sokan gondolkoztam rajta, hogy leírjam-e, amit gondolok, és így két hónappal a hirtelen jött befejezés után illő volna szépen lezárni a történetet. (:
Szóval.. Jó olvasást az epilógushoz!
P.S.: Nem tudtam sírás nélkül leírni.
xx Dorothy C.


Harry S. szemszöge
Azt mondják, el kell engednünk a múltat, hogy
lehessen jövőnk. És ha én nem akarom elengedni?
A múltam nélkül egy önző ember lennék ismét,
amit nem tudnék megbocsátani magamnak. - Harry S.














Újra a fiúkkal voltam. Turnéztunk, énekeltünk, örömet szereztünk a rajongóinknak. Boldog voltam. Bolondoztunk, nevettünk, és Camryn is hamar beilleszkedett közénk. Anyuék is megszerették, a fiúk is, és a gyerekek is. Darcy már húsz éves, két éve barátja van. Matt huszonhat éves, van egy fia, aki a William nevet kapta. Az oka pedig az, hogy Matt keresztapja hivatalosan is Louis lett, a legjobb barátom, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot, ahogy a többiekkel is. Bár már nem találkozunk olyan gyakran, de hetente egy-egy látogatás belefér. Sok embert foglalkoztatott az utóbbi pár évben, hogy mi lett a bandával. Nos, soha nem oszlottunk fel. Ahogy Zayn megígérte az X-Faktorban, együtt maradtunk. Még mindig együtt vagyunk. Létezik a One Direction nevű banda, a zenekarral együtt. De már nem zenélünk. Nem járunk koncertezni, nem turnézunk, néhány éve minden figyelmünket a családunknak szenteljük. Elmúltunk negyven évesek, már régen kiléptünk a fiatalkorból, és egyre jobban és gyorsabban araszolunk az öregkor felé, ahol már nincs ugrálás, kiabálás a színpadon, nincsenek rajongók. Még a mai napig megmosolyogtat, amikor látom a velem egykorú nőkön a tizenéves énem képét. Még mindig rajonganak értünk, egyszerűen hihetetlenek. Mosolyognak, ha meglátnak, de már nem tolakodnak oda képért. Számomra is meglepő volt, amikor láttam egy harmincéves nőt, a kislánya kezét fogva. Felém nézegetett és beszélt a lányához. Mosolygott a nő, szemeiben könnyek voltak. Amikor meglátta, hogy elindulok felé, szóhoz sem jutott. Amikor pedig megálltam előtte és megöleltem, szó szerint elfelejtett levegőt venni. Csináltam vele képet, meséltem a lányának arról, hogy mi hogyan láttuk a rajongóinkat. Mindhárman mosolyogva távoztunk a helyszínről, a nővel pedig azóta már rengetegszer futottunk össze az utcán.
 Tisztában voltunk vele már annak idején is, hogy a rajongók azt hiszik, nekünk ők csak egy tömeg és nem szúrunk ki arcokat. Tévedtek. Rengeteg lánnyal -és több ezer fiúval - találkoztunk az évek során, de ha elém tennék bizonyos lányok képeit tudnám, hogy velük hol találkoztam. Minden koncerten ott voltak, tisztes távolból követtek minket, vigyáztak ránk - szóval nem kürtölték világgá, hogy látnak minket -, és tengernyi szeretettel ajándékoztak meg minket, amit soha nem fogunk tudni megköszönni nekik elégszer.
 Gondolataimból kopogás zaja rántott vissza a valóságba. Amint kitártam az ajtót Eleanor kisírt szemeivel találtam szembe magam.
 - Hé, mi a baj? - hangom az évek múlásával is rekedtes, karcos maradt. Beinvitáltam, és a kanapémra ültettem. Camryn dolgozni volt, pedig semmi oka nem lett volna rá. Volt pénzünk, de ő nem akart rám hagyatkozni. Dolgozni járt.
 - Kaptam egy levelet Ana-tól. Vagyis egy húsz éve írt levelet. - könnyei ismét elárasztották az arcát, én pedig azonnal szaladtam zsebkendőért, amit Eleanor felé nyújtottam. - Te is kaptál egyet. - szipogta, majd táskájában kezdett matatni, végül előhúzott egy kissé megsárgult borítékot, rajta a nevem, Ana kacskaringós betűivel ráírva.
 - Neked mit írt? - kérdeztem a barna hajú nőt, aki már lassan huszonnyolc éve boldogítja legjobb barátomat.
 - Olvasd el. - intett a kezemben pihenő borítékra. - Utána elmondom.
 Lassan, félve nyitottam ki a borítékot, fémes tárgy csúszott az ölembe. Fekete farmeremen ott csillogott a papírrepülő medálos ezüstlánc, amit még nagyon régen ajándékoztam Ana-nak. Hosszú ujjaim köré csavartam, majd egy könnycseppet elmorzsolva az arcomon nyitottam ki a papírt. Remegő ajkakkal és elszoruló torokkal kezdtem el olvasni.

 Drága, egyetlen szerelmem, Harry!

Régóta nem vagyok már az élők között, de tudnod kell, hogy minden este veled vagyok. Minden éjjel nézlek, ahogy alszol, ahogy a gyerekekre vigyázol. Matt-nek és a kislányunknak tudnia kell, hogy számíthatnak rád, és hogy én már nem lehetek velük. Nem tudom, hány évesek lesznek, amikor Eleanor megtalálja ezeket a leveleket, de nekik is írtam. Majd Eleanor oda fogja adni, csak olvasd ezt végig, kérlek! Add nekik oda! Joguk van tudni, hogy mindennél jobban szerettelek titeket. 

Az első és legfontosabb dolog, Harry. Tudtam, hogy meg fogok halni, ha megszülöm a kislányunkat. Tisztában voltam vele, hogy a szívem sokkal gyengébb, de én így akartam. Nem akartam megölni egy olyan kis csodát, akinek van esélye a szép életre. Mert melletted és a barátaink mellett szép élete lesz, tudom. Vigyázni fogsz rá, óvni, félteni, de nem szaladsz rögtön, ha elesik és megüti magát. Bizonyára már nagylány az ilyesfajta elesésekhez. Matt-nek pedig szüksége van az apjára, a halálom után neki lesz a legjobban szüksége rád. Én megígértem neki, hogy sose hagyom el, és nem tudtam teljesíteni. Kérlek, sose hagyd el! Legalább benned ne csalódjon.
 Nem tudom, végül milyen név mellett döntöttél, de nekem nagyon tetszik a Darcy. Tudom, hogy elleneztem, de most ezt akarom. Ebben a pillanatban, itt, a kórházi ágyon fekve ezt akarom. És téged.

 Eleanor elvitte neked ezt a levelet, mert megkértem rá a neki szánt levelemben. A gyerekeknek is írtam, hiszen tudniuk kell mindenről. Hogy mennyire szerettem az apjukat, hogy mennyire nem akartam meghalni. De nem akartam gyilkos lenni, nem akartam megölni Darcy-t. 
 Harry. Hidd el, egyik út sem könnyű. Hihetetlen nehéz volt meghozni a döntésem. Vagy megölöm a lányunkat, aki az egyetlen lányom lehetett, és száz év múlva nem marad belőlünk semmi, vagy pedig én halok meg, és hátrahagyom neked a szerelmünk gyümölcsét. Darcy csupa szerelemgyerek, akinek a szülei a világon mindennél jobban szerették egymást. Még most is szeretlek, Harry.
 Ha nem lett volna gyenge a szívem, annyi gyereket szültem volna neked, ahányat csak szerettél volna. Lett volna egy egész focicsapatunk Louis örömére. Biztos vagyok benne, hogy nagyon fogtok hiányozni. De ne sírj, ha ezt most olvasod, mert én veled vagyok akkor is.
 Nem szabad sírni, Harry. Tudom, hogy nehéz, nekem is az volt. Az élet sohasem könnyű, és ezt te tudhatod a legjobban.
 Tudom, hogy amikor még írom, élek, de már most hiányzol. Hiányzik finom érintésed, a meleg leheleted az arcomon, az édes, puha csókjaid, átható tekinteted, amelyben minden pillanatban elvesztem. Amikor meglátlak reggel, kócos hajjal, álmos tekintettel, boldog vagyok. Amikor kimerülten zuhansz mellém az ágyba, és fáradt csókot nyomsz ajkaimra, boldog vagyok. Amikor látom, hogy Matt-el játszol, fát vágsz és füvet nyírsz, boldog vagyok. És minden ilyen pillanatban újra megtörténik... szerelmes leszek beléd.
 Remélem túllépsz majd a halálomon, és találsz magad mellé valakit, aki boldoggá tesz. Aki elfogad téged, legalább feleannyira, mint én. Mert ha legalább egy kicsit is elfogad téged, én leszek a világ legboldogabb embere. Ha pedig szeret és még boldoggá is tesz, egyenesen beleőrülök majd a boldogságba.

 Ha majd egyszer, sok év múlva érted is eljön egy angyal, aki elhoz a Mennyországba, az én leszek. Ha pedig nem engem küldenek, tárt karokkal foglak várni. Várok rád, ameddig csak kell, Harry. Éld az életed, csinálj őrültségeket addig, amíg élsz. Mert fiatal vagy, csodálatos, és az én szerelmem vagy. Nem tudom, most milyen gondolatok kavarognak benned, de arra kérlek, ne omolj össze! Már nem teheted meg! 
 A nagymamám mondta nekem mindig: Találni fogsz egy fiút, Ana, aki bármit megtenne érted. Ne engedd el! Szeresd, becsüld és figyelj rá, mert néha némán kér majd tőled dolgokat. Valamikor teát, kávét, esetleg egy csókot, de néha csak annyit, hogy bújj oda hozzá és éreztesd vele, hogy szereted. Soha ne mondj neki nemet, add át magad a szerelemnek, és bárhogy is történjen, bármi is legyen a végén, írj neki egy levelet, amiben leírod az érzéseid. Kicsim, ha én elmegyek egyszer, itt hagyok magamból egy darabot. Tudod, Ana, én akkor is veled leszek, ha már nem leszek.

 Szeretlek, Harry. Az életemet áldoztam a gyerekünkért, aki mára felcseperedett. Menj oda hozzá, add neki oda a levelét, és hagyd, hogy elolvassa. Aztán amikor odamegy hozzád, öleld meg és mondd el neki, hogy mennyire szerettem. Hogy mennyire azt akartam, hogy ő élhessen. 
 A másik levelet pedig Matt-nek add! Nem tudom, elmondtad-e neki, hogy nem mi voltunk az igazi szülei, vagy esetleg.. Ha elolvasta, ő is hozzád fog először menni, mert Te vagy az apja. Öleld meg őt is, és mondd el neki, hogy nagyon szerettem. Hogy bármit megtettem volna érte, ha lett volna rá alkalmam.

 Az utolsó sorokat neked írom. Soha ne veszítsd el a reményt, Harry. Találkozz a fiúkkal a lehető legtöbbször, nevessetek sokat, szeress szívből, merj kockázatot vállalni. Ha lesznek unokáink, meséld el nekik a történetünket. Hogy mennyire utáltuk egymást, mennyiszer összevesztünk, és hogy mennyire csodás vagy.
 Utáltalak, nagyon. Legalábbis ezt mondtam neked, emlékszel? Ne erre emlékezz, hanem arra, amikor először megcsókoltál. Arra, amikor először együtt voltunk. Arra, amikor Matt legelőször szólított minket anyának és apának. Amikor megkérted a kezem. És amikor sírva mondtam igent. Amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Az első ultrahangos vizsgálatra. A közös pillanatokra, amiket soha nem lehet elfelejteni. Emlékezz a gyerekeink cseperedésére, arra, hogy mennyiszer mondták neked, hogy 'Szeretlek, Apa'. A gyerekek sosem hazudnak, Harry. Mondd meg Anne-nek és Gemmának, hogy köszönöm a sok jót, amit tőlük kaptam. Mondd meg a srácoknak, hogy sose fogom elfelejteni, amikor az egyik koncerten felhívtatok magatokhoz, és születésnapom alkalmából Louis az arcomba nyomta a tortát. Köszönd meg Paul-nak, hogy mindig elengedett hozzám, és külön köszönd meg a szüleidnek, hogy összehoztak téged. Csodás fiút szült az édesanyád, én pedig melletted tanultam meg szeretni. Az angyalom vagy. Az őrangyalom. Köszönöm a csodás pillanatokat, és azt a rövid időt, amit együtt kaptunk.

Örökké szeretlek, Harry.
Millió csók,
Ana


Zokogva hajtottam össze a levelet, Eleanor pedig szorosan magához ölelt.
 - Tudni akarod, mit írt nekem? - kérdezte, én pedig bólogattam. - Hogy soha ne engedjem el Louis-t, bármit is tesz. Ha majd vén korában Louis meghal és valami csoda folytán a mennybe kerül, ő majd ellátja a baját. És hogy vigyázzak rátok, mert én vagyok az, aki mindig mellette állt. És hogy szüljek Louis-nak sok gyereket, mert a srác egy egész focicsapatot akar. - mindketten felkuncogtunk, mindeközben könnyeink megállíthatatlanul folytak.
 - Köszönök mindent, El. - töröltem meg szemeimet, majd erős puszit nyomtam Eleanor homlokára.

Soha nem fogom elfelejteni Ana-t. A leveleket odaadtam a gyerekeimnek, akik ezek után még jobban csodálták az anyjukat, még akkor is, ha Matt-nek nem ő volt a vér szerinti anyja. Darcy ezek után már nem csak a pénztárcájában hordott az édesanyjáról képet, hanem az éjjeliszekrényére is tett egy bekeretezett képet, amin Ana és én vagyunk.
Sok év, legalább negyven is eltelt Ana levelének érkezése óta, amikor elaludtam. Örökre. A szívem egyszerűen megállt álmomban, mosollyal az arcommal búcsúztam a földi élettől, mert tudtam, Ana vár rám odaát. Úgy volt, ahogy megígérte. Bár nem ő jött értem, mosollyal az arcán, tárt karokkal várt odafent. Fiatal volt, fitt és csodaszép. Én pedig öreg, vén. Szorosan magamhoz öleltem, megcsókoltam.
 - Szeretlek, Ana. - bőröm bizseregni kezdett, testem átalakult. Újra fiatal voltam. huszonéves fiatal, épp olyan, mint amikor Ana idejött.
 - Én is szeretlek, nagyon. - sóhajtotta, majd ismét megcsókolt.
Így merültünk el örök életünk boldogsággal teli elemében.

17 megjegyzés:

  1. először is.végig sírtam az egészet!egyszerűen egy csodálatos történet volt amit te csodálatosan megírtad.köszönöm hogy megnyitottad ezt a blogot mert sokat jelentett.ebből a történetből meg lehetett tanulni hogy nem szabad föladni,remélni kell és hinni.sokszor sírtam a történet alatt ha olyan rész jött,de persze meg is mosolyogtatott.nehéz lesz majd elengedni ezt a blogot.amikor először rátaláltam gondoltam ez is egy sablon sztori..nem.ez ennél sokkal több volt.nem tudom hogy neked milyen érzés most az utolsó fejezetet írni de én nagyon sírtam.egy kitalált történetet ilyen jól megírni szerintem senki sem tudott volna.nagyon jó volt olvasni köszönöm tényleg hogy elkezdted.soha nem fogom elfelejteni ezt a blogot.ha meg mégis megszegem az ígéretemet akkor azt sem szándékosan teszem.úgy látom ide most csak én fogok írni de biztos vagyok benne hogy még sok mást boldoggá tettél ezzel a történettel és hogy senki nem fogja elfelejteni.mikor ezeket írtam még akkor sem tudtam abbahagyni a sírást.de el kell engedni..most ez olyan mint egy halottas beszéd de tényleg hiányozni fog!!higgy magadban és sose add föl!!
    Ölel,Kitti.x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kitti! (:
      Nagyon köszönöm, hogy ilyen bőven kifejtetted a gondolataidat, és nagyon hálás vagyok, amiért írtál. Köszönöm nektek, hogy ennyi mindent adtatok, megmosolyogtattak a hozzászólásaitok, néha pedig elszomorodtam, mert alig érkeztek.
      Még ennek az egy hozzászólásnak is nagyon örülök. Nekem is nehéz elengedni a blogot, de éppen ideje volt. Csodás emlékek fűznek ide, soha nem fogom elfelejteni.
      Nagyon köszönök mindent!

      xx Dorothy C.

      Törlés
  2. Drága Dodi!
    Azt kell mondanom, hogy amikor két hónappal ezelőtt Ana halálával befejezted a történetet, akkor csalódottságot éreztem. Mielőtt elkezdtem olvasni az utolsó részt, és láttam a kisbaba képét, azt gondoltam magamban: 'Hú itt gyerek lesz, milyen jó!' Aztán jött a hideg zuhany, mondhatni jeges. Akkora nagy meglepetés ért, amikor olvasni kezdtem, amilyen ritkán szokott. 'Na én megyek, és levetem magamat egy hídról' - ez volt az első gondolatom, miután könnyes szemmel befejeztem az olvasást. Kicsit haragudtam rád, amiért ilyen szomorú befejezést írtál. Na jó, nem is kicsit, hanem nagyon. DE, amikor megláttam az olvasnivalók listám élén a blogod és az epilógus címet, akkor kíváncsiság fogott el, hogy mit írhattál még a történethez, miután azt Ana halálával és Camrynnel lezártál. Kellemes meglepetés ért. A szívemet melengette a gondolat, hogy Harry és Ana végül boldogok együtt, örökké. Az elejétől kezdve zokogva olvastam végig az egész epilógust, és meggondoltam magam. Nem voltam mérges rád többé, mert így 'belerondítottál' a történetedbe, hanem elfogadtam, hogy Harrynek egy egész életet kellett várnia, hogy újra találkozhasson a szerelmével. Talán jobb is volt így, ez hosszú várakozás csak megerősítette a szerelmüket. Erre számítottam tőled: egy kerek és tökéletes befejezésre, amit meg is kaptam. Soha nem fogom elfelejteni ezt a történetet, és köszönöm hogy az olvasóid elé tártad! x.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Isabel (:
      Csodálkozom, hogy új hozzászólás érkezett, de nagyon örülök neki. Köszönöm, hogy megoszthattam veletek, és örülök, hogy haragudtál rám. Örülök, mert tudom, hogy érzéseket váltott ki belőled/belőletek a történet, és ez arra sarkal, hogy próbálkozzak az írással. Nagyon jól esett olvasni a soraidat, érdekes volt a te szemszögedből látni a történetet.
      Mellesleg az epilógus írását végigzokogtam, alig láttam a betűket, csodálkozom, hogy nincs benne helyesírási hiba. Ana és Harry összetartoznak, ahogy a blog linkje is mutatja: Until the last moment.~Az utolsó pillanatig.
      Köszönöm még egyszer, hogy velem voltatok, és várlak téged is sok szeretettel az új blogomra! (:

      xx Dorothy C.

      Törlés
  3. Sziia. Tegnap olyan este kilenc körül találtam rá a blogodra. Most már végeztem is vele. Nagyon tetszett a blogod igaz ezt sokra mondom, mert nyár vége óta elolvastam kb. 30 blogot. Jó sok mi? Ezek a blogok közül az egyik legjobb a tiéd. Az egész részt végigsírtam,mikor Harry eljegyezte Ana-t nem gondoltam volna, hogy belehal a szülésbe. Sejtettem az utolsó sorokból, hogy terhes. Remélem számít a véleményem. Én felnézek rád.

    Puszii
    ~N

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nóra! (: Köszönöm, hogy írtál, nem számítottam rá, hogy valaki még írni fog. Nagyon örülök, hogy elolvastad. Igen, számít a véleményed. Köszönöm szépen, hogy elolvastad! (: xx Dorothy C.

      Törlés
  4. :') nagyon meghatódtam. Nem is jutok szóhoz, de nagyon tetszett az egész blog!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, kedves Névtelen, hogy tetszett (:

      xx Dorothy C.

      Törlés
  5. Ez ...hüh....mig olvastam a reszt csak folytak es folytak a konnyeim!!
    Bar mar leirtamm,de megegyszer megtezzem:Imadtam ezt a tortenetet...koszonom,hogy az olvasod lehettem..es szinte biztos vagyok benne,hogy sokszor erezted azt:nemtudsz tobb rezzt irni es legszivesebben hagytad volna az egeszet...de ne tetted!kitartotal melettunk!
    Koszonom!
    puszi,Lulu

    VálaszTörlés
  6. Nem tudom, hogy megnezed-e de azert leirom.
    Ket napig olvastam a blogodat. Ez csak azert volt igy mert az ejszaka kozepen talaltam ra es ma este sikerult vegigolvasnom. Es egyszeruen muszaj leirnom az erzeseimet es csak remelni tudom hogy vegigolvasod annak ellenere, hogy szerintem.igenis hosszura fog sikerulni.
    Amikor elkezdtem olvasni a blogodat beleszerettem a tortenetbe. Amikor kiderult, hogy az elejen, amikor Harryvel egyutt volt azt csak almodta eleg nagy csalodas volt, de tudtam hogy a vegen ugyis egyutt lesznek es minden jo lesz. Amikor Harry bunko volt, fajt olvasni azokat a sorokat, de akkor is tudtam, hogy jo fog kisulni belole. Aztan osszejottek..tenylegesen. Ea Harry megkerte Ana kezet. Boldog voltam es mosolyogtam, de az utolso mondat kicsit elszomoritott. Majd a jott kovetkezo fejezet.. Vegig azt remeltem, hogy egyszer csak felebred es csak almodta az egeszet, de nem igy lett... Szomoru voltan. Ahogy akkor is, amikor kiderult, hogy talalt maganak egy masik lanyt. De par perccel kesobb elfogadtam.... Es ez a fejezet.. Hat igen.. Mar az elejen bekonnyeztem aztan elmult egy pillanatra, de akkor jott a level... Vegigbogtem az egeszet... Es imadtam!!
    Minden apro csalodas, es rossz erzes ellenere imadtam az egesz blogot, a vegeig! Az egyik kedvenc blogom lett. Pedig eleg sok blogot olvastam. Na igen.. Minden jo ha jo a vege! :) Nagyon sajnalom hogy vege lett:( most pedig elkezdem olvasni a masik blogodat! :) Ha fele annyira jo, mint ez, tudd, hogy mar most imadom! :)
    P.S.: sajnalom hogy ekezetek nelkul irtam, de telefonrol vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Névtelen! :)
      Nagyon jól estek ezek a szavak, és igazán meglepett, hogy ennyi idő után is van új olvasója a blognak. Csodálatos érzés ilyeneket olvasni, mindig megmelengeti a szívemet. Könnybe lábadt a szemem a szavaid miatt, nagyon köszönöm! Nagyon jól esik, tényleg! :))
      Remélem, azért a másik blogomon is írsz majd kommentet, legalább egyet. És örülnék neki, ha vagy Facebook-on, vagy Ask.fm-en, vagy bárhol megkeresnél, és tudnék veled váltani pár szót!
      Köszönöm, hogy részese voltál a történetnek! :)
      Millió ölelés.

      xx Dorothy C.

      Törlés
  7. Kedves Dorothy! Nem tudom hogy megnézed-e amit irok nem is várom... de azért szeretném neked megköszönni,hogy megirtad ezt a blogot! Nagy változások lettek a blog kapcsán az életembe... Megtanitott,hogy soha ne adjam fel, mert a rossz után mindig valami jó következik, megtanitott,hogy küzdjek a szerelemért még akkor is ha én reménytelennek látom, és legfőképpen megtanitott arra,hogy akit szeretek soha ne engedjem el. Ezek a dolgok nagyon fontosak nekem. Köszönök neked mindent! <3 xx Zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsófi! :)
      Nem hiszed el, hogy mennyire jól esett ez a pár mondat ennyi idő után. Nagyon örülök, hogy hatással volt rád az írásom, és szeretném, ha minden nap eszedbe jutna az, amit most leírtál. Soha nem szabad feladni, és mindig ki kell tartani!
      Köszönöm! :)

      xx Dorothy C.

      Törlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  9. Ismét elolvastam. És elbőgtem magam. Az anyukám csodálkozva nézte, hogy miért sírok, és hogy miért dadogom azt, hogy ez valami csodálatosan csodálatos és varázslatos, majd nevetve megölelt, és azt mondta, én is vagyok ilyen jó író, amikor ő is elolvasta. Én viszont tudom, hogy ez nincs így. *0* Még most is sírok, miközben e sorokat gépelem, de már vegyítve van némi hisztérikus nevetéssel, amiért hagytam magam megríkatni. De megérte, és borzasztóan örülök, amiért megtaláltam a blogodat a könyvjelzők között!!!

    xx, Raven Kiss

    VálaszTörlés
  10. Istenem! Amikor mar mondtad hogy te us vegig sirtad az egesznek az irasat mar akkor zokogtam nagyon szep veget irtal ennek a blognak es hiaba momdtad h nem szeretnel happy endet megis sikerult osszehoznod imadlak bar mast is el tudtam volna kepzelni de ez igy us tokeletes vol imadtam igaz nem az elejetol fogva voltam olvasod csak most parnapja lettem az de ejjel nappal ezt olvastam es most sirook BŐGÖK mert vege lett es mert ilyen gyonyoru es meghato vege lettt imadlak imadom a blogod mindent imadok
    ps egy 100as zsepit kerhetnek?? puszi <3
    xx Blanka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Soory meg egy csomo mindent ki is hagytam szvl
      Doroty mar masodjara olasom vegig az epilogust de meg mindig megsiratom
      Az epilogus elotti resz olvasasanal meg nem igazan tudtam h vege es vegig azon remenykedtem h ez is csak egy kis trukk es harry almodta az egeszet pont ugy ahogyan Ana is almodta harryvel aztan amikor meglattam h Vége akkor valami eltirt sirni nem tudtam csak ertetlenul neztem magam ele aztan ugye tudtam h van epilogus mert ugye en akkor kezdtem el olvasni amikor befejezted es gyorsan mentem az epilogusra ahol sajnis szembesulnom kellet azzal hogy Ana telleg meghalt es szoszerint vegigbogtem ritkan sirok igy ilyen nagy krokodil konnyekkel sot meg most is eltudnam magam sirni. Doroty elarulok neked egy titkot en egy harrystyles fanfiction megszallot vagyok de ennyire nagy űrt meg eggyik blog sem hagyott maa utan na jo talan egy a Not only friends de az a ket legeslegkedvencebb(nem tudom hogy van e ilyen szo de most van xd) blogim pedig eleg sokat olvastam mar szoval legy buszke magadra rendben? Es nagyyon tisztelem harryt (toom h most ez hulyeseg mert ebben az eseben harry kitalalt de nem us it hanem a karakterek ) azert mert nem haragudott darcyra h ,miatta' halt meg Ana mert legtobb esetben a ferfiak ezt teszik de o nem es ahogy mar az elejen is irtad ez tenyleg nem ilyan mint a toobi nem az a sablonos-bar nekem az is tetszik-hanem Ananak volt ferje akkor jott Mattie a se veled se nelkuled elmelet aztan gyozott a szerelem es jott Darcy aztan Ana halala a level.es a vegso boldogsag
      xd pint most megy a tvben a BSE ahw harry oan cukiii <3 xd elvok hat igen az a legjobb dal orokre ez meg a legjoob blog orokre -ezt most talatam ki egy kolto veszett el benneeem xd- mar megint elvook na szoval Dorotyyyy imadlak es tudod mi lenne a jo csinalhatnal egy fojtatast talan Darcyval persze akkorrol amikor meg harry el egyepkent nem tom h szoktad e latogatni a blogod de ha olvasod tudd h nemsokara csinalok a facebookra egy blogertekeles es berakom elsok koze meg nincs csopim csak van egy blogos csopi es oda es azt is tudd h imadlak Dodi
      puszi Blani

      Törlés