TWENTY-NINTH CHAPTER

Sziasztok! (:

Rengeteg késés és halogatás után meghoztam a következő részt! A következő rész nem tudom, mikor érkezik. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jövő hétvégén érkezzen az új rész, de nem ígérem.

Kitartás a jövő hétre, de előtte még pihenjetek és nem utolsó sorban tanuljatok, hiszen nemsokára félév! (:

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

Harry Styles

Egy átlagos reggelen fáradtan bújtam a puha paplan alá.
Aztán bejött Ana, én pedig meghoztam életem
legmeghatározóbb döntését. - Harry Styles

SURPRISE

 Fél év telt el azóta a malőr óta, amikor a rajongók és a sajtósok a házunkhoz jöttek, én pedig olyanokat vágtam a fejéhez, amit azóta ezerszer megbántam.
 Szerelmes vagyok. Határozottan szerelmes vagyok egy csodálatos nőbe, aki feladta az életét egy kisfiúért, aki neki senkije sem volt. Mégis voltak alkalmak régebben, amikor a lelkébe gázoltam és mérhetetlenül megbántottam, ennek ellenére mégis megbocsátott nekem. A legnagyobb vitánk még élénken élt bennem, lelki szemeim előtt még mindig láttam könnyes tekintetét, amint csodálkozva meredt rám.
 - Harry, miért rohansz el mindig? - szaladt utánam a lépcsőn, de én ügyet sem vetettem rá, egyenesen az ajtó felé tartottam.
 - Nem tudom végigcsinálni. - mordultam rá, ő pedig hirtelen megtorpant. Tekintetében volt valami, de elzárta előlem, nem tudtam kiolvasni belőle semmit.
 - Szerinted én hányszor éreztem ezt? Hányszor adhattam volna fel? De nem tettem, mert Matt-nek mindkettőnkre szüksége van. - csattant fel. - Nem menekülhetsz el a problémák elől, Harry.
 - Épp azt teszem. - a kilincsért nyúltam, de valami visszatartott. Nem tudtam kilépni az ajtón.
 - A gyerekednek szüksége van rád, ránk. - hangja halk volt, csendes, szinte alig hallottam. Matt-et láttam meg Ana mögött, de nem figyeltem rá.
 - Ő nem az én gyerekem. - szűrtem ki fogaim között, mire Matt megtorpant, Ana szemei pedig elkerekedtek.
 - Akkor mégis kié? - nagyot nyelt, talán a könnyeit nyelte vissza. Matt csillogó szemekkel nézett rám, nem tudta feldolgozni azt, amit hallott.
 - Apa, miért mondod ezt? - hangja villámcsapásként hatott rám, hirtelen nem is tudtam, miért akartam elmenni innen.
 - Apa most ideges, nem gondolta komolyan. - fordított nekem hátat Ana, és Matt-hez sietett.
 Még aznap kiengeszteltem mindkettejüket és azóta nem volt ilyen súlyos vitánk. Az ágyban lustálkodva gondoltam végig, mit is mondjak Ana-nak, amikor letérdelek elé. Az éjjeliszekrényem fiókjába nyúltam és elővettem a vörös dobozkát, amiben a gyémántgyűrű pihent. Múlt héten vettem meg, de még nem volt hozzá kellő bátorságom, hogy megtegyem életem legmeghatározóbb lépését. A gyerekvállalásról is beszéltünk már, huszonhárom évemhez közeledve nem éreztem korainak, sőt. Mellettem még meleg volt a takaró, így Ana nemrég ébredhetett fel. Tekintetem a fürdőszobaajtóra siklott, ahonnan a világ leggyönyörűbb nője lépett ki hatalmas mosollyal az arcán.
 - Minek örülsz, csibe? - ajándékoztam meg a reggeli fáradt mosolyommal. Vihogva vetődött mellém, majd lágy puszit nyomott arcomra. Illata bekúszott az orromba és hirtelen teljes nyugalom árasztott el.
Matt a hétvégét Charlie-nál töltötte, mint mindig, mi pedig a nappali kanapéján henyéltünk. Ana feje a mellkasomon pihent, chipset ettünk, kólázgattunk, ami igazán romantikus lett volna, ha a tévében nem őrjöng egy nő, akinek éppen a beleit lépte ki egy zombi. Ana arcát a mellkasomba temette és motyogott valamit az orra alatt, amit a pólóm felfogott. Halkan felkuncogtam, majd végigsimítottam a haján.
 - Állítsd meg, nincs hozzá gusztusom. - pillantott fel rám, tekintete még véletlenül sem siklott a tévé felé. A távirányítóval kikapcsoltam a készüléket, így csak a konyhában felkapcsolt lámpa szolgáltatott némi fényt. Glóriaként fogta körbe csinos arcát a fehér fény, én pedig teljes csodálattal és ámulattal néztem őt.
 - Zavarba hozol. - pirult el. Még ennyi idő után is zavarba tudom hozni. Mikre nem képes az arcomon pihenő, mosolygáskor kimondottan édes gödröcske, a zöld szemeim és a fehér fogsorom.
 - Várj meg itt. - másztam ki alóla, majd az emeletre szaladtam. A fürdőszobában megnyitottam a vizet a kádba, gyújtottam néhány illatgyertyát és máris tökéletesnek éreztem az alkalmat, hogy feltegyem a nagy kérdést. Visszasiettem a nőhöz, aki a kanapén ült és dúdolgatott. - Arra gondoltam, hogy megfürödhetnénk. - ajkaimat nyakára nyomtam, kezeimmel a nyakánál ejtett kivágáson az ingembe férkőztem, amit viselt.
 - Még nem felejtettem el levetkőzni. - súgta bájos hangján, mire testem izgalmasan reagált. Izmaim megfeszültek, ahogy elképzeltem magam előtt meztelen testét, amint érintésem alatt vonaglik.
 - Én minden bizonnyal jobban csinálom. - csíptem meg a nyakán a bőrt. - Gyere. - nyújtottam felé a kezem, majd felvezettem a lépcsőn. Az apró doboz már az egyik gyertya mögött volt elrejtve, hogy még véletlen se pillanthassa meg.
Hátát mellkasomnak döntötte, lábaink összefonódtak a habos, forró víz alatt. Hosszú haja feje búbján állt egy csomóban, bőre puha volt, édes szuszogását és rendetlen szívverését hallgatva lazultam el. Szembe fordítottam magammal, majd a dobozkáért nyúltam és belekezdtem.
 - Ana Scott, te csodálatos nő. Ígérem, hogy mindig tisztelni, szeretni, és óvni foglak mindentől. Vigyázni fogok Matt-re, a gyerekeinkre, jó apjuk leszek, neked pedig csodálatos férjed. Veled akarok megöregedni, veled akarom életem legboldogabb perceit eltölteni, melletted akarok lenni, amikor gyereket szülsz nekem. Minden éjjel a karjaimban akarlak tartani. Édesapád engedélye után megkérdezem, hogy hozzám jönnél feleségül? - szemeiben könnyek csillogtak. Másodpercekig csak a csendes sírása volt az egyetlen hangforrás a fürdőszobában, míg végül megszólalt.
 - Bármi történjék, melletted leszek. Nagyon szeretlek, igen, igen igen. Leszek a feleséged, Harry! - ujjára húztam a gyűrűt, majd édes, mindent elmondó csókban forrtunk össze. Akartam őt és nem csak testileg. Lelkileg is akartam. Érezni, hogy szeret, támogat és bízik bennem. Élete nagy szerelme akartam lenni, aki mindig támogatja és sosem csalja meg. Én akartam a mindene lenni.
Ujjaival félig nedves hajamba túrt, én pedig lovaglóülésben húztam magamra. Központunk egymásnak simult, ami olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint még soha. Bármennyire is kívánta a testem az ő testét, nem engedtem a vágyaimnak. Én egyszerűen csak érezni akartam a szeretetét, és ha neki elég az, hogy összebújunk és néha-néha megcsókolom, akkor nekem bőven elég. Soha nem akartam, hogy ennek vége legyen.
De ekkor még mit sem sejtettünk...