HÍREK

Sziasztok! :))
Nos, utolsó teljes napomat töltöm itthon, ugyanis holnap költözök be a kollégiumba. Hetente egy rész lesz, maximum kettő. Általában péntek éjjel, szombat este hozom majd őket.
A feliratkozókat mindig figyelem, ahogy a megtekintések és a kommentjeitek számát is. Mindent köszönök, csodálatosak vagytok! :))

Sajnos, vagy nem sajnos, de a legújabb blogom nagy valószínűséggel bezárja kapuit. Valószínűnek tartom, hogy senki sem olvasná, feleslegesen pedig nem szeretnék írni. (Ha valaki nincs vele tisztában, az I'm your princess-ről beszélek.)

Tehát a lényeg: Hetente egy rész, ami hétvégén fog érkezni.
Köszönöm a támogatást, millió puszi nektek.
Kitartás a suli idejére, csak pozitívan kell hozzáállni.
Lots of love
xoxo Dodi

P.S.: Erre a blogra ma este érkezik még egy rész, aminek a nagy részét megírtam. Remélem, örültök neki.

TWENTY-THIRD CHAPTER

Sziasztok! :))

Meghoztam a következőt, és annyit fűznék hozzá, remélem meg vagytok vele elégedve. Hosszú lett, kizárólag azért, mert szombatig nem tudok újat hozni erre a blogra. A We are the same*-re valószínűleg érkezik rész, de erre nem.

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Azt mondta nekem anya régen, hogy engedjem el a múltat,

lépjek túl rajta.

Lehet, hogy túl hamar továbbléptem, de nem érdekel. 

Szükségem volt valakire. Rá volt szükségem. - Ana Scott

SECRET

 Hamarosan a nappaliban folytatódott a szócsata, amit Harry és a barátnője vívott. Én a konyhában főztem kávét, és hallgattam a beszédfoszlányokat, amik beszűrődtek az ajtón. Stella - mint kiderült, így hívják a lányt, akivel Harry négy éve alkot egy párt -, az igencsak csinos ruhájában helyezkedett el a kanapén, Harry pedig mellette hallgatta a lány kiborulását. Megérkeztem a kávéval, de amikor fel akartam menni az emeletre, a lány marasztalt.
 - Nos, szeretném tudni, mi történt köztetek. - fordult felém, majd gyors pillantást vetett Harry-re.
 - Stella, semmi sem történt köztünk. - könyököltem a fotel karfájára, így megtámasztva fejem. Harry értetlen tekintettel meredt barátnőjére, aki teljesen komolyan gondolta kérdését.
 - Ezt valahogy nem tudom elhinni. - rázta a fejét, én pedig bármennyire is próbáltam elhitetni vele, hogy tényleg, abszolúte semmi sem történt köztünk, nem hitt nekem.
 - Figyelj, ha nem lenne az a dolog, akkor sem történt volna semmi, de így pedig bizton állíthatom, hogy nem történt semmi. - néztem rá jelentőségteljesen, de nem vette a lapot, kérdőn nézett rám. - Stella, az isten szerelmére. - sóhajtottam fel, ő pedig végre megértette. Harry-nek biztosan már első utalásra eljutott a tudatáig, hogy mire gondoltam, de a szőke lány nem vette a lapot. A fiú halvány mosolyt engedett el felém, nekem pedig el kellett fojtanom az előtörni készülő kacajom.
 - Egy csók sem? - kérdezte, de ekkor Matt kiabálva szaladt be az ajtón.
 - Anya! Apa! - ugrott az ölembe, majd örömében sikongatni kezdett. - A papi vett nekem képet a falra meg most megyünk a vidámparkba, meg este nála alszok. - összevissza magyarázott, én pedig nyomtam egy puszit a fejére.
 - Ez nagyszerű, kicsim. Papa hol van? - kérdeztem, de Charlie ebben a pillanatban lépett be az ajtón.
 - Bocsi, ha megzavartunk valamit, csak egy új nadrágért jöttünk haza. - adtam Matt-re egy másik nadrágot a sárfoltos helyett, majd útjukra engedtem a kétfős csapatot.
 - Anya és apa? - emelte fel hangját Stella. - Neked gyereked van? -  pattant fel a helyéről és fordult szembe Harry-vel.
 - Nincs. - válaszolt, ajkam pedig hirtelen fogaim rabságába esett. Nem tudtam, mit akart ezzel, de abban biztos voltam, hogy nem lesz jó vége.
 - Akkor ki ez a taknyos? - az anyai ösztönök előtörtek valahonnan mélyről, és rá is ugrottam volna, ha Harry nem ültet vissza egyetlen pillantásával.
 - Vegyél vissza. - szólt a fiú halkan, de a szőkeség száját csúnyábbnál csúnyább szavak hagyták el.
 - Ki a szar ez a kölyök? Elvesz téged tőlem, magának akar ez a kis tökfilkó, dögölne meg. - köpte Harry felé a szavakat, aki megállt a lány előtt.
 - Menj el. - próbált nyugodtak látszani, bár sütött róla az utálat, a harag és a düh.
 - Ez a ringyó is csak kihasznál. - biccentett felém a fejével, és Harry agya ekkor durrant el.
 - Menj el, míg szépen mondom. - szorította össze fogait, de a lány még ennek ellenére is mondta a magáét. Harry testtartása arról árulkodott, hogy képes kirángatni a lányt az ajtón. Azonnal felpattantam a fotelból és Harry elé álltam.
 - Stella, menj el, kérlek. - néztem rá szúrós tekintettel, de nem hatotta meg.
 - Ne gyere vissza, itt és most végeztünk. Tűnés. - mutatott az ajtóra a mögöttem álló fiú, Stella pedig a táskáját felkapva, puffogva viharzott ki az ajtón. Egyikőnk sem szólt semmit, én elindultam a konyhába a kiürült bögrékkel, ő pedig a kerti székek egyikén foglalt helyet. Úgy gondoltam, én addig felöltözök, amíg ő rendbe teszi magában a dolgokat, de amikor a nevemet kiáltotta, tervem meghiúsulni látszott. Mivel nyár közepe volt, egy pólóban és sortban éppen nem fáztam, így lengén öltözve mentem ki Harry mellé. Nem szólt semmit, csak felém nyújtotta kezét. Kezem a hatalmas tenyerébe helyeztem, majd leültem a hozzá legközelebb eső székbe. Megrázta a fejét, majd megszorította a kezem és intett a fejével, hogy menjek közelebb hozzá. A széket felé húztam, de ekkor Harry elnevette magát.
 - Ülj az ölembe, mert fázok. - mosolygott rám, én pedig elpirulva, de annál nagyobb örömmel teljesítettem kérését. Egyáltalán nem volt bennem olyan, hogy azért kért meg erre, mert valamiféle érzéseket táplálna irántam a barátságon kívül. Egyszerűen egy barátja vagyok, aki az ölében ül. - Négy éve voltunk együtt, és egy ilyen dolog miatt így kibukni... - rázta csalódottan a fejét, én pedig alig tudtam megszólalni.
 - El kell keserítselek, de ő nem miattad volt veled együtt. - vontam vállat, ő pedig érdekesen nézett rám.
 - Hogy érted?
 - Nem téged szeretett, hanem a pénzed. Bocsi. - szorítottam össze ajkaimat, ő pedig azonnal lehajtotta fejét.
 - Tudom. - szemkörnyéke vörös volt, innen tudtam, hogy sírni fog. - Pedig én mindent megadtam neki, szerettem, tiszteltem, bármit megkapott, amit csak kért. Már az eljegyzésen gondolkoztam. - fakadt ki, én pedig szorosan magamhoz öleltem. Fejét a nyakamba temette, és ott próbált megnyugodni. - Én fel akarom nevelni Matt-et, az apja akarok lenni.
 - Harry, nem kell ezt tenned, ha nem akarod. Charlie ki tudja venni az árvaházból, és ő felnevelheti. - simítottam végig haján, de arcát nem láthattam, hiszen még mindig szuszogott a nyakamba.
 - Komolyan, tényleg ezt akarom. Költözzetek velem Londonba, van egy házam közel a fiúkhoz, bár két-három hét múlva turnéra megyünk. Legyetek velem. - ő ezt nem gondolta komolyan, csak azért mondta ezt, mert kibukott. Gondoltam én.
 - Ezt majd megbeszéljük, ha jobban leszel, rendben? - simítottam végig enyhén borostás arcán, de ő megrázta a fejét.
 - Így akarom, a csudába is. Ana, gyertek velem. Intézzük el a papírokat és húzzunk innen. - emelt le combjáról, majd beviharzott. Mire beértem, már a gyámügyes nővel folytatott magánbeszélgetést, aminek én is részese lettem, hiszen kihangosította a készüléket.
 - Ana is itt van mellettem, és Ön pedig ki van hangosítva. - értesítette a fejleményekről, a hölgy pedig hümmögött egyet, majd folytatta.
 - Nos, ha máris elvállalják a gyámságot, természetesen megoldható, hogy már ma aláírják a papírt. Csak egy aprócska kérdés. Mr. Styles, szeretné, ha a gyermek az Ön nevét viselné? - sóhajtott nagyot. Ezek szerint már délelőtt ilyen őrültekháza van ott bent.
 - Szeretném. - szólt határozottan, én pedig rákaptam a tekintetem. Összeráncolt szemöldökkel tátogta, hogy ' Most mi van? ', majd ismét a nőre figyelt.
 - Kora délután bejöhetnek aláírni a papírt, és kérem hozzák a gyermeket is, előtte beszélgetnem kell vele. - elköszönt, majd bontotta a vonalat.

*Két hét múlva, London*

 A hívás után három nappal már költöztünk is Londonba. A temetés napján hagytuk magunk mögött a várost, de egyikőnk sem jókedvvel. Megviselt minket a dolog, Kevin pedig éppen csak a temetésre jött haza, a ceremónia befejeztével ült fel a magángépre és repült is Kínába. Se puszi, se pá, csak úgy lelépett. Kicsit rosszul esett, de amikor megláttam az interneten, amint egy kínai lánnyal csókolózik, összetört bennem valami. A büszkeségemnek annyi lett, az önbizalmam -1 volt, Harry Stella miatt amúgy is padlón volt, ő nem tudott segíteni, így Louis lett a mentsváram. Megnevettetett, tartotta bennem a lelket és emlékeztetett, hogy főállású anya, és nem egy depressziós tini vagyok. Matt-et ebben a szűk két hétben a fiúk mindenhová magukkal cipelték, amit a kisfiú igencsak élvezett. Harry nem mindig tartott a csapattal mondván, nincs kedve. Így alakult, hogy egyik este Matt a fiúknál aludt, és nem itthon, a közös házunkban. Focit néztünk, söröztünk, élveztük egymás társaságát, nevettünk. Egy ideig...
 - Annyira hiányzik, hogy legyek valakivel. - sóhajtott Harry, majd kinyújtóztatta hosszú lábait.
 - Nemrég szakítottatok a barátnőddel, megszoktad, hogy melletted van. Hozzá fogsz szokni, hidd el. - mosolyogtam rá, de ő megrázta a fejét.
 - Félreértesz. Nem a kapcsolat, hanem a testiség hiányzik. - hajtotta hátra fejét a kanapé támlájára, én pedig a konyhába mentem a popcornért. - Jött egy üzid. - lóbálta telefonom, én pedig odaszaladtam.
 - Kevin.. - haraptam rá ajkamra, mire Harry tekintete elsötétült, de hirtelen elkapta fejét, így teljesen összezavarodtam. Megnyitottam az üzenetet, melyben pár szó állt, mégis szíven ütött.

 Szakítani szeretnék. Összejöttem egy estére az egyik asszisztensemmel, bocsi. xx

 - Rohadj meg! - hajítottam telefonom a kanapéra, majd a konyhába rohantam és az első kezembe akadó tárgyat földhöz vágtam. Jelenesetben ez egy tányér volt, ami a becsapódáskor apró darabokra tört a sarokban. Zokogva kuporodtam össze a földön, de pár másodperc múlva erős karok ragadtak meg és húztak fel a padlóról.
 - Mi történt? - fogta kezei közé arcomat Harry, majd hüvelykujjával letörölte könnycseppjeimet.
 - Kevin összejött az asszisztensével. Mint valami béna szerelmes filmben. A pasi elhagyja a csajt, a csaj talál mást. Csakhogy ez a valóság, itt nem fog jönni a helyébe senki. Utálom az életem! - a düh felülkerekedett rajtam, már nem is sírtam. Sokkal jobban le akartam vezetni a feszültségemet. Leültünk megnézni a meccs végét, bár én már nem tudtam száz százalékosan koncentrálni arra, hogy ki kapott büntetőt, ki hagyta ki a tizenegyest, vagy hogy kit állítottak ki. Az adrenalin túltengett bennem, repülni akartam, bungee jumping-olni, vagy bármi mást. Nyert a csapat, akinek szurkoltunk, így Harry rám vetette magát, felkapott és őrjöngött.
 - Nyertünk! - a nagy öröm hevében ajkai megtalálták enyémeket, én pedig viszonoztam csókját. Egy apró csók volt, mégis ezernyi érzelmet felébresztett bennünk.
 - Menjünk bungee jumpingolni. - álltam meg Harry-vel szemben, a fiú szeme elsötétült és kaján vigyor kúszott arcára.
 - Szexeljünk. - vágta rá. Nagyot nyeltem, hiszen Kevinnel sosem voltunk ilyen nyíltak. Apró utalásokat tettünk, ami a másik számára egyértelművé tette szándékainkat.
 - Micsoda? - nevettem fel, de ő megrázta a fejét.
 - Hajrá! - lökött meg játékosan, én pedig teljesen megsemmisültem. Hogy az egyik legjobb barátommal lefeküdjek?
 - Harry, nekem férjem van. - védekeztem egyből, de ő azonnal megtalálta a kiskaput.
 - Aki éppen mással van. Még mindig van férjed? - húzta fel szemöldökét, én pedig heves tiltakozásba kezdtem és levágódtam a kanapéra.
 - Papíron igen. És én hűséges típus vagyok. - fontam össze karjaimat mellem előtt, ami Harry csillogó tekintetét azonnal odavonzotta. - Hé!
 - Mi van? Tök jól nézel ki. - guggolt le elém. - Na, ne kéresd magad, Ana.
 - Harry, nem. - tiltakoztam még mindig. Bevetette a kiskutyaszemeket, amik elbizonytalanítottak. Igen, bevallom, hogy meginogtam. Nekem is hiányzott a testiség, és... Azért Harry-ről beszélünk, aki nem is néz ki rosszul, szexi és pajkos.
 - Csak szex, semmi más. - nógatott, én pedig megenyhültem.
 - Kizárólag barátok maradunk, érzelmek nélkül, senki sem tudhat róla. - emeltem rá tekintetem, arca felragyogott. Ajkaival felém közelített, de eltoltam fejét. - Ígérd meg.
 - Ígérem. - simította kezét derekamra, de én lefejtettem magamról izmos karját. Jobb tenyerembe köptem, majd felé nyújtottam. - Komolyan?
 - Halálosan. - nem volt poénos, de azért elmosolyodott. Ő is jobbjába köpött, majd kezet ráztunk. Derekamhoz nyúlt, felemelt, lábaim automatikusan tették a dolgukat. Dereka köré fontam vékony vádlim, ő pedig az emelet felé indult. Ajkai megtalálták enyémeket, és még akkor sem veszítették el, amikor végigfektetett az ágyon. Aznap este olyan történt, amire nem számítottam. Nem terveztem, így hozta az élet. Volt egy lehetőség, amit egyikőnk sem szalasztott el. Ami aznap este a szobában történt, az ott is marad, de a fenébe is. Lefeküdtem egy barátommal, aki Harry Styles.

TWENTY-SECOND CHAPTER

Sziasztok!:)

Itt a következő rész, remélem, tetszik:)) Hosszabb lett, mint akartam, de sosem baj.

Amint látjátok, megújultunk, éppen ideje volt már, nem?:)) Hogy tetszik az új design?:)

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Énekesként jobban megállja a helyét,
mint apaként. Egyenlőre. - Ana Scott

FIRST DAYS AND HARRY'S GIRLFRIEND


 - Harry, szia! Ana vagyok. - a hangpostája jelentkezett, ki volt kapcsolva. - Semmilyen gyerekruha, játék, ágy, semmi nincs nekem. Tudnál venni pár dolgot? Kifizetem, amint ideérsz. Köszönöm.
 - Ana, ki az a Harry? - lépkedett a kanapé elé Matt, majd felmászott mellém. Letettem a telefont az asztalra, majd a kisfiú felé fordultam.
 - Az a bácsi, aki az új apukád lesz, remélhetőleg. - simítottam végig szőke haján, majd nyomtam fejére egy puszit. Délelőtt tizenegy óra lehetett, amikor csengettek. A kaputelefonhoz lépve vettem fel a kagylót.
 - Igen? - szóltam bele, majd egy ismeretlen férfihang szólt vissza.
 - Mrs. Turner számára érkezett egy szállítmány a gyerekboltból. - azonnal kiléptem az ajtón és a kapuhoz siettem.
 - Jó napot, én vagyok Mrs. Turner. - mutatkoztam be a köpcös férfinek, aki megengedett felém egy mosolyt.
 - Kérem, itt írja alá. - nyújtotta felém a mappáját, amin egy lap pihent egy tollal együtt. Aláírtam, majd beengedtem őket. Hoztak egy nagyobb gyerekágyat, játékokat, szuperhősöket, ruhákat és némi édességet. Bepakolták egy szobába, majd távoztak. A szoba színe halványzöld volt, jól mutatott a már régóta bent porosodó, ámbár még fehér bútor és a most érkezett ágy. A szerkényt áttöröltem, és bepakoltam a ruhákat, az ágyra tettem párnát és takarókat.
 - Matt, gyere velem egy kicsit. - nyújtottam kezem felé a nappaliba érve, bár ódzkodott a dologtól, hiszen a kedvenc meséje ment, de ettől függetlenül feljött velem. - Ez az új szobád, remélem tetszik.
 - Oda szeretnék egy szuperhősös képet. - mutatott a falra, majd felnyújtotta a kezét, miszerint szeretné, ha felvenném. Matt-el a karomban csoszogtam le a lépcsőn, hiszen a csengő éles ricsaja értesített arról, hogy valami engem kíván látni.
 - Ki az? - szóltam bele a kaputelefon kagylójába, majd Matt is megismételte kérdésem.
 - Ki az?
 - Harry vagyok, engedj be, mert szakad az eső. - hadarta, én pedig tétovázva, de megnyomtam a gombot, így vendégünk alig egy perc múlva már be is rontott az ajtón. Megrázta magát, majd cipőjét ledobta, kabátját pedig felakasztotta a fogasra. A nappaliba ment és csak ekkor vettem észre a hatalmas utazótáskát a vállán lógni.
 - Már ma ideköltözöl? - tettem le Matt-et, aki szaladt vissza nézni a mesét és az új szuperhős figuráival játszani. Bólintott egyet, én pedig megkértem, kövessen, hogy megmutathassam a szobáját, ami két hétig fog otthonául szolgálni.
 - Csak este leszek itthon többnyire, amúgy anyuékkal és a barátnőmmel leszek. - csattogtatta rágóját, amitől az agyvizem felforrt. Idegesített, már most.
 - Akkor kérlek, halkan gyere be, mert Matt olyan kilenc-tíz óra körül már alszik. - álltam meg az ajtó előtt, majd benyitottam. Franciaágy, barackvirágszínű szoba, fehér szekrénysor hatalmas, egész alakos tükörrel, éjjeliszekrények, fehérneműs komód, külön fürdőszoba és persze erkély. - Megfelel?
 - Nem kell bunkózni, aludni jó lesz. - dobta le pakkját az ágyra, majd kislisszolt az ajtón, egyenesen a konyhába. Igazán otthonosan mozog a saját házamban, de egyszerűen vállat vontam és követtem. Mire a konyhába értem, ő már derékig a hűtőben kutatott, majd csalódottan csukta be az ajtaját. - Semmi ehető?
 - Mire gondolsz? - léptem közelebb hozzá, és próbáltam nem belenézni zöld szemeibe. Tapasztalat.
 - Tudod, ehető. Nem ilyen biotrutyik meg biokaja. - fintorgott, majd telefonját a füléhez emelte és a konyhában hagyott. Lassan ebédelni kellett volna, de tényleg nem volt otthon semmi ehető. Megcsörrent a kaputelefon, Harry pedig anélkül, hogy felvette volna, kisietett az ajtón. Pár perc múlva egy fehér dobozzal a kezében tért vissza, amiben minden bizonnyal étel volt. Matt szeme felcsillant, de én megráztam a fejem, majd Harry után mentem a konyhába. Hatalmas nyugalom áradt belőle amint az ebédjét ette, nekem pedig még éppen nem durrant el az agyam. Mély levegőt vettem, majd megszólaltam.
 - Matt és én elmegyünk ebédelni, majd jövünk. - próbáltam nyugtatni magam, több-kevesebb sikerrel. Hümmögött egyet, majd mintha mi sem történt volna, folytatta ebédjét. Matt-re adtam a dzsekijét és a cipőjét, majd én is felvettem a cipőmet, kocsiba ültünk és elfurikáztunk anyuékhoz, akik kivételesen itthon voltak.
  Este ugyanaz történt, mint délben annyi különbséggel, hogy bár volt otthon ételnek való, Harry csak magának csinált. Még ezt is lenyeltem, de amikor már a hetedik napon történt ez, elborult az agyam.
 - Harry, idefigyelj! - álltam meg előtte. - Nem érdekel, hogy magasról teszel rám. Az sem érdekel, hogy nem csinálsz nekem enni, hogy nem pakolsz el magad után. De azt, hogy a gyereknek nem csinálsz enni, csak magadnak, nem tudom elviselni. Egy hét telt el, még ugyanennyi van hátra, Harry. Változnod kell a gyerekkel szemben, mert ez így nem mehet tovább. Mi lesz, ha a bíró nekünk ítéli a gyereket? Nem élhet így egész életében, hogy az apja nem foglalkozik vele. - mély levegőt vettem, hogy végre lenyugodjak, de ami ezután történt, csak még jobban felidegesített.
 - Nem a gyerekem, nem is akarok gyereket egy ideig. Huszonkét éves vagyok, kit érdekel egy szaros kisgyerek? Neveld fel, ha akarod. - csattant fel, a szemeimbe pedig könnyek szöktek.
 - A rohadt életbe, Harry. Az unokanővéred gyerekéről beszélsz, gondolkozz már! Én sem így terveztem, de így alakult, és el kell fogadjuk a helyzetet. - fogtam meg karját, de lerázta érintésemet.
 - Nem érdekel. Meghaltak, vége. A gyerekkel meg majdcsak lesz valami. - vont vállat, majd ki akart kerülni, de megfogtam a karját és nem engedtem el.
 - Te nem szeretted Flora-t. Soha sem szeretted. - jutott eszembe a tény, ami már évek óta bizonyított volt.
 - Honnan tudod? - kapta rám zöld tekintetét, én pedig azonnal lehajtottam a fejem. - Ana, honnan tudod?
 - Mert régen barátok voltunk. - suttogtam, ő pedig megvilágosodott.
 - Te az az Ana vagy? - kerekedett el szeme, én pedig bólintottam. - Az a kis cserfes, bohókás kislány, akibe szerelmes voltam?
 - Szerelmes voltál? - ragadtam meg a számomra fontos lényeget. Harry arca eltorzult, száját elhúzta. - Ne aggódj, én is szerelmes voltam beléd. Hiszen tudod. - vontam vállat.
 - Tőled kaptam az első csókom. - mosolygott rám.
 - Én pedig tőled. - nevettem fel. - De ettől függetlenül még nincs elfelejtve, amit mondtál. A gyereknek apára van szüksége.
 - Ana, segíts már, kérlek! - kiáltott a fürdőszobából Matt, én pedig elsuhantam Harry mellett és az emeleti fürdőbe rohantam. Matt a kádban állt, ujját nyújtotta felém. - Elvágtam azzal. - mutatott egy borotvára, ami nem az enyém volt. Harry tette oda, pedig van külön fürdőszobája. Ezért még számolunk. Megtöröltem apró testét, majd leragasztottam a sebet és gyógypuszit nyomtam rá.
 Éjszaka Harry-vel ültem a kanapén, a tévében valami kosztümös, romantikus film ment, amikor megéreztem mentolos leheletét. Arcom felé fordítottam és nem számítottam arra, hogy ajkaival találom szembe magam. Ajkaimhoz közelített, de hirtelen irányt váltott és az arcomra nyomott egy lágy puszit.
 - El sem hiszed, mennyit kerestelek a tehetségkutató után. - sóhajtott nagyot, majd átölelt, és mellkasára vont.
 - Hé. - szólt valaki a lépcső felől. Harry-vel egyszerre fordultunk oda, és Matt-et pillantottuk meg Superman-nel a kezében. - Rosszat álmodtam. Aludhatok veletek? - lekapcsoltam a tévét, majd Harry vendégszobájába mentünk és magunk közé fektettük a szőke lurkót. - Ne hagyjatok itt, szeretlek titeket.
 - Nem fogunk. - simogattam meg haját. Hátáról Harry felé fordult.
 - És te sem? - szipogott.
 - Soha, ígérem. - Matt Harry mellkasához bújt, épp oda, ahol pár perccel ezelőtt még én pihentettem fejem.
 - Szeretlek, apa és téged is, anya. - motyogta halkan, majd mély álomba szenderült.
 - Anyának és apának hívott minket, Harry. Ő már elfogadott minket. Nekünk is el kell fogadnunk őt. - suttogtam, majd barna szemeimet Harry-re emeltem.
 - Holnap megbeszéljük, amíg a nagyapjával van. - hajolt át, majd apró puszit nyomott a homlokomra.
 - Hogy tehetted ezt, te átkozott idióta? - harsány rikoltozás töltötte be a szobát már korán reggel. Matt már nem volt mellettem, így Charlie már elvitte. Biztos Harry kelt fel, de vissza is feküdhetett, mert éreztem mámorító illatát bekúszni az orromba. Kinyitottam szemeimet, és ekkor pillantottam meg Harry barátnőjét. Rajtam egy Ramones-es póló és egy rövidnadrág volt - ami ugyanolyan volt, mint a Harry-é, és nagyobb is rám, mivel a Keviné volt -, Harry-n pedig egy alsó.
 - Hogy mi? - nyöszörgött Harry, majd átölelte a derekam. Kezét lefejtettem magamról, de ő visszatette rám tetovált karját.
 - Harry, a barátnőd van itt és félreérti a helyzetet. - noszogattam a hétalvót, de semmi reakciót nem váltottam ki belőle.
 - Ha nem kelsz fel azonnal és magyarázod meg, örökre vége. - fenyegetőzött a szőke lány, de Harry ügyet sem vetett rá.
 - Ana, főzz már egy kávét, kérlek. Elvállalom a vacsit, csak kell egy kávé. - húzott vissza az ágyra, majd fejét hasamra tette. A szőke lány tombolt, én tehetetlen voltam, Harry pedig nyugodtan aludt a hasamon. Szóval, nem egy átlagos reggelnek néztem elébe.