TWENTY-SECOND CHAPTER

Sziasztok!:)

Itt a következő rész, remélem, tetszik:)) Hosszabb lett, mint akartam, de sosem baj.

Amint látjátok, megújultunk, éppen ideje volt már, nem?:)) Hogy tetszik az új design?:)

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Énekesként jobban megállja a helyét,
mint apaként. Egyenlőre. - Ana Scott

FIRST DAYS AND HARRY'S GIRLFRIEND


 - Harry, szia! Ana vagyok. - a hangpostája jelentkezett, ki volt kapcsolva. - Semmilyen gyerekruha, játék, ágy, semmi nincs nekem. Tudnál venni pár dolgot? Kifizetem, amint ideérsz. Köszönöm.
 - Ana, ki az a Harry? - lépkedett a kanapé elé Matt, majd felmászott mellém. Letettem a telefont az asztalra, majd a kisfiú felé fordultam.
 - Az a bácsi, aki az új apukád lesz, remélhetőleg. - simítottam végig szőke haján, majd nyomtam fejére egy puszit. Délelőtt tizenegy óra lehetett, amikor csengettek. A kaputelefonhoz lépve vettem fel a kagylót.
 - Igen? - szóltam bele, majd egy ismeretlen férfihang szólt vissza.
 - Mrs. Turner számára érkezett egy szállítmány a gyerekboltból. - azonnal kiléptem az ajtón és a kapuhoz siettem.
 - Jó napot, én vagyok Mrs. Turner. - mutatkoztam be a köpcös férfinek, aki megengedett felém egy mosolyt.
 - Kérem, itt írja alá. - nyújtotta felém a mappáját, amin egy lap pihent egy tollal együtt. Aláírtam, majd beengedtem őket. Hoztak egy nagyobb gyerekágyat, játékokat, szuperhősöket, ruhákat és némi édességet. Bepakolták egy szobába, majd távoztak. A szoba színe halványzöld volt, jól mutatott a már régóta bent porosodó, ámbár még fehér bútor és a most érkezett ágy. A szerkényt áttöröltem, és bepakoltam a ruhákat, az ágyra tettem párnát és takarókat.
 - Matt, gyere velem egy kicsit. - nyújtottam kezem felé a nappaliba érve, bár ódzkodott a dologtól, hiszen a kedvenc meséje ment, de ettől függetlenül feljött velem. - Ez az új szobád, remélem tetszik.
 - Oda szeretnék egy szuperhősös képet. - mutatott a falra, majd felnyújtotta a kezét, miszerint szeretné, ha felvenném. Matt-el a karomban csoszogtam le a lépcsőn, hiszen a csengő éles ricsaja értesített arról, hogy valami engem kíván látni.
 - Ki az? - szóltam bele a kaputelefon kagylójába, majd Matt is megismételte kérdésem.
 - Ki az?
 - Harry vagyok, engedj be, mert szakad az eső. - hadarta, én pedig tétovázva, de megnyomtam a gombot, így vendégünk alig egy perc múlva már be is rontott az ajtón. Megrázta magát, majd cipőjét ledobta, kabátját pedig felakasztotta a fogasra. A nappaliba ment és csak ekkor vettem észre a hatalmas utazótáskát a vállán lógni.
 - Már ma ideköltözöl? - tettem le Matt-et, aki szaladt vissza nézni a mesét és az új szuperhős figuráival játszani. Bólintott egyet, én pedig megkértem, kövessen, hogy megmutathassam a szobáját, ami két hétig fog otthonául szolgálni.
 - Csak este leszek itthon többnyire, amúgy anyuékkal és a barátnőmmel leszek. - csattogtatta rágóját, amitől az agyvizem felforrt. Idegesített, már most.
 - Akkor kérlek, halkan gyere be, mert Matt olyan kilenc-tíz óra körül már alszik. - álltam meg az ajtó előtt, majd benyitottam. Franciaágy, barackvirágszínű szoba, fehér szekrénysor hatalmas, egész alakos tükörrel, éjjeliszekrények, fehérneműs komód, külön fürdőszoba és persze erkély. - Megfelel?
 - Nem kell bunkózni, aludni jó lesz. - dobta le pakkját az ágyra, majd kislisszolt az ajtón, egyenesen a konyhába. Igazán otthonosan mozog a saját házamban, de egyszerűen vállat vontam és követtem. Mire a konyhába értem, ő már derékig a hűtőben kutatott, majd csalódottan csukta be az ajtaját. - Semmi ehető?
 - Mire gondolsz? - léptem közelebb hozzá, és próbáltam nem belenézni zöld szemeibe. Tapasztalat.
 - Tudod, ehető. Nem ilyen biotrutyik meg biokaja. - fintorgott, majd telefonját a füléhez emelte és a konyhában hagyott. Lassan ebédelni kellett volna, de tényleg nem volt otthon semmi ehető. Megcsörrent a kaputelefon, Harry pedig anélkül, hogy felvette volna, kisietett az ajtón. Pár perc múlva egy fehér dobozzal a kezében tért vissza, amiben minden bizonnyal étel volt. Matt szeme felcsillant, de én megráztam a fejem, majd Harry után mentem a konyhába. Hatalmas nyugalom áradt belőle amint az ebédjét ette, nekem pedig még éppen nem durrant el az agyam. Mély levegőt vettem, majd megszólaltam.
 - Matt és én elmegyünk ebédelni, majd jövünk. - próbáltam nyugtatni magam, több-kevesebb sikerrel. Hümmögött egyet, majd mintha mi sem történt volna, folytatta ebédjét. Matt-re adtam a dzsekijét és a cipőjét, majd én is felvettem a cipőmet, kocsiba ültünk és elfurikáztunk anyuékhoz, akik kivételesen itthon voltak.
  Este ugyanaz történt, mint délben annyi különbséggel, hogy bár volt otthon ételnek való, Harry csak magának csinált. Még ezt is lenyeltem, de amikor már a hetedik napon történt ez, elborult az agyam.
 - Harry, idefigyelj! - álltam meg előtte. - Nem érdekel, hogy magasról teszel rám. Az sem érdekel, hogy nem csinálsz nekem enni, hogy nem pakolsz el magad után. De azt, hogy a gyereknek nem csinálsz enni, csak magadnak, nem tudom elviselni. Egy hét telt el, még ugyanennyi van hátra, Harry. Változnod kell a gyerekkel szemben, mert ez így nem mehet tovább. Mi lesz, ha a bíró nekünk ítéli a gyereket? Nem élhet így egész életében, hogy az apja nem foglalkozik vele. - mély levegőt vettem, hogy végre lenyugodjak, de ami ezután történt, csak még jobban felidegesített.
 - Nem a gyerekem, nem is akarok gyereket egy ideig. Huszonkét éves vagyok, kit érdekel egy szaros kisgyerek? Neveld fel, ha akarod. - csattant fel, a szemeimbe pedig könnyek szöktek.
 - A rohadt életbe, Harry. Az unokanővéred gyerekéről beszélsz, gondolkozz már! Én sem így terveztem, de így alakult, és el kell fogadjuk a helyzetet. - fogtam meg karját, de lerázta érintésemet.
 - Nem érdekel. Meghaltak, vége. A gyerekkel meg majdcsak lesz valami. - vont vállat, majd ki akart kerülni, de megfogtam a karját és nem engedtem el.
 - Te nem szeretted Flora-t. Soha sem szeretted. - jutott eszembe a tény, ami már évek óta bizonyított volt.
 - Honnan tudod? - kapta rám zöld tekintetét, én pedig azonnal lehajtottam a fejem. - Ana, honnan tudod?
 - Mert régen barátok voltunk. - suttogtam, ő pedig megvilágosodott.
 - Te az az Ana vagy? - kerekedett el szeme, én pedig bólintottam. - Az a kis cserfes, bohókás kislány, akibe szerelmes voltam?
 - Szerelmes voltál? - ragadtam meg a számomra fontos lényeget. Harry arca eltorzult, száját elhúzta. - Ne aggódj, én is szerelmes voltam beléd. Hiszen tudod. - vontam vállat.
 - Tőled kaptam az első csókom. - mosolygott rám.
 - Én pedig tőled. - nevettem fel. - De ettől függetlenül még nincs elfelejtve, amit mondtál. A gyereknek apára van szüksége.
 - Ana, segíts már, kérlek! - kiáltott a fürdőszobából Matt, én pedig elsuhantam Harry mellett és az emeleti fürdőbe rohantam. Matt a kádban állt, ujját nyújtotta felém. - Elvágtam azzal. - mutatott egy borotvára, ami nem az enyém volt. Harry tette oda, pedig van külön fürdőszobája. Ezért még számolunk. Megtöröltem apró testét, majd leragasztottam a sebet és gyógypuszit nyomtam rá.
 Éjszaka Harry-vel ültem a kanapén, a tévében valami kosztümös, romantikus film ment, amikor megéreztem mentolos leheletét. Arcom felé fordítottam és nem számítottam arra, hogy ajkaival találom szembe magam. Ajkaimhoz közelített, de hirtelen irányt váltott és az arcomra nyomott egy lágy puszit.
 - El sem hiszed, mennyit kerestelek a tehetségkutató után. - sóhajtott nagyot, majd átölelt, és mellkasára vont.
 - Hé. - szólt valaki a lépcső felől. Harry-vel egyszerre fordultunk oda, és Matt-et pillantottuk meg Superman-nel a kezében. - Rosszat álmodtam. Aludhatok veletek? - lekapcsoltam a tévét, majd Harry vendégszobájába mentünk és magunk közé fektettük a szőke lurkót. - Ne hagyjatok itt, szeretlek titeket.
 - Nem fogunk. - simogattam meg haját. Hátáról Harry felé fordult.
 - És te sem? - szipogott.
 - Soha, ígérem. - Matt Harry mellkasához bújt, épp oda, ahol pár perccel ezelőtt még én pihentettem fejem.
 - Szeretlek, apa és téged is, anya. - motyogta halkan, majd mély álomba szenderült.
 - Anyának és apának hívott minket, Harry. Ő már elfogadott minket. Nekünk is el kell fogadnunk őt. - suttogtam, majd barna szemeimet Harry-re emeltem.
 - Holnap megbeszéljük, amíg a nagyapjával van. - hajolt át, majd apró puszit nyomott a homlokomra.
 - Hogy tehetted ezt, te átkozott idióta? - harsány rikoltozás töltötte be a szobát már korán reggel. Matt már nem volt mellettem, így Charlie már elvitte. Biztos Harry kelt fel, de vissza is feküdhetett, mert éreztem mámorító illatát bekúszni az orromba. Kinyitottam szemeimet, és ekkor pillantottam meg Harry barátnőjét. Rajtam egy Ramones-es póló és egy rövidnadrág volt - ami ugyanolyan volt, mint a Harry-é, és nagyobb is rám, mivel a Keviné volt -, Harry-n pedig egy alsó.
 - Hogy mi? - nyöszörgött Harry, majd átölelte a derekam. Kezét lefejtettem magamról, de ő visszatette rám tetovált karját.
 - Harry, a barátnőd van itt és félreérti a helyzetet. - noszogattam a hétalvót, de semmi reakciót nem váltottam ki belőle.
 - Ha nem kelsz fel azonnal és magyarázod meg, örökre vége. - fenyegetőzött a szőke lány, de Harry ügyet sem vetett rá.
 - Ana, főzz már egy kávét, kérlek. Elvállalom a vacsit, csak kell egy kávé. - húzott vissza az ágyra, majd fejét hasamra tette. A szőke lány tombolt, én tehetetlen voltam, Harry pedig nyugodtan aludt a hasamon. Szóval, nem egy átlagos reggelnek néztem elébe.