EIGHTEENTH CHAPTER

Sziasztok!

Bocsánat a késésért, nincs mentségem! Lusta voltam írni, pedig fejben megvolt a rész!
Ma már csak az utolsó simításokat végeztem, de mikor fel akartam tenni, nem engedte! Utána a netem szarakodott, de most itt van! :))
Remélem nincs harag:)

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

MY BOYFRIEND

Ma végre az a fiú volt, akit megismertem,
és akibe beleszerettem. - Ana Scott

Anastasia Scott

Féltem, hogy megtalál. El akartam tűnni, elhitetni velük, hogy tényleg elmentem Vancouverbe, hogy tényleg elhagyom őket. Ez idáig mind szép, és jó volt, csakhogy mikor meghallottam Harry hangját a hátam mögül, ezek az elhatásozásaim megdőltek. Már nem akartam eltűnni, nem akartam elhitetni velük, hogy Vancouverbe mentem. Csak azt akartam, hogy újra velük legyek. Nem vártam, hogy utánam jön Harry, de persze reménykedtem benne. Jó volt újra a karjaiban lenni, és tudtam, nem ok nélkül jött utánam. Ha nem lennék benne biztos, hogy érez irántam valamit, egy mondat bebizonyította volna, és elűzte volna kétségeimet.
 - Te vagy a boldogságom. - könnyeim megállíthatatlanul folytak szemeimből, nem tudtam nekik parancsolni. Szorosan magához húzott, erős karjaival tartott a földön. - Szeretlek.

 Hangja édesen kúszott be hallójáratomba, szívem melegséggel telt meg, szemeim lecsukódtak, érezni akartam, hogy szeret.
 - Én is szeretlek, Harry. - motyogtam nyakába, ő pedig eltolt magától. Ajkait lágyan enyémekre helyezte, én pedig ujjaimat hajába vezettem. Ott álltunk a reptéren, Harry átölelt, én pedig boldog voltam. - Grace?
 - Elküldtem. Nem voltunk együtt, pedig ő akarta. - a bőröndömért sétált, majd ujjainkat összekulcsolva indult a lift felé.

 Otthon mindenki örült nekem, Louis túljátszva a szerepét törölgette a nemlétező könnyeit. Már javában este volt, mikor hazaértünk, így a fürdőszobából egyenesen az ágyamhoz mentem, és beledőltem. Pár perc múlva hallottam, amint kinyílik az ajtóm, majd becsukódik. Nagy valószínűséggel Harry tért be hozzám, talán aludni jött.
 - Ana, csússz arrébb! - állt meg az ágyamnál, én pedig fordultam egyet, így adva neki elegendő helyet. - Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled az elején.
 - Miért? - igazán furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy miért volt velem olyan ellenséges.
 - Féltem, hogy újra beléd fogok szeretni. - bújt hozzám, bal karját fejem alá csúsztatta, jobb karjával átölelte derekam. - Féltem, hogy a férjed mit fog szólni hozzá.
 - Kevinnel elváltunk, igen, van közös múltunk, de az a korszak lezárult. Veletek vagyok, nem vele. - fordítottam hátra a fejem, hogy lássam az arcát. Kínosan mosolygott, én pedig megpusziltam az arcát. Hirtelen felpattant az ágyból és kiment a szobából. Fogalmam sem volt, mit akar, de amikor hátratett kézzel, mosollyal az arcán lépett be, sejtettem, hogy kapok valamit.
 - Ana! - szólított meg, én pedig az ágy szélére csúsztam. Közelebb lépett hozzám, majd folytatta. - Nagyon szeretlek, és már nem is akarom titkolni. Szeretnék melletted feküdni és kelni, szeretném megkérdezni, hogy lennél a barátnőm? - háta mögül előhúzott egy fekete ruhát, melynek háta csipke volt.
 - Add ide! - nyúltam a ruháért, de ő elhúzta előlem. - Na! - néztem rá nagy szemekkel, ő pedig pimaszul elmosolyodott.
 - Egy csókért cserébe megkapod! - karjánál fogva húztam közelebb magamhoz egy csókra. Amikor megéreztem ajkaimon az övét, már nem is érdekelt a ruha, volt sokkal jobb elfoglaltságom is. Hátradöntött az ágyon, az új ruhám a földön landolt, Harry pedig rajtam. Meleg teste enyémhez nyomódott, ujjaim tarkóját simogatták. Keze felsőm alá csúszott, derekamat simogatta, miközben édes dolgokat suttogott a fülembe.

 Valaki kopogott az ajtón. - Halkabban kuncogj, mert aludni akarunk! - Louis hangja csendült fel, én pedig hangosan felnevettem. Harry befogta a szám, de késő volt. Louis benyitott, és amikor meglátott minket, felsikított. Szája elé kapta kezét és úgy magyarázott.
 - Meg akartok ölni? Harry, bébi, mit csinálsz? - takarta el a szemét is, de két ujja között kikukucskált.
 - Szeretem a nőt, aki alattam fekszik. - kacsintott rám, és gödröcskéit is megmutatta.
 - Nem akarlak látni, ezennel vége! - toporzékolt az ajtóban egészed addig, amíg meg nem jelent Eleanor, aki jó éjszakát kívánt, és elrángatta a dühöngő fiút. Harry fejét a nyakamba fúrta és belefújt. Csikis volt, így ismét felkacagtam. Lábaimat dereka köré fontam, karjaimmal pedig nyakába kapaszkodtam, amikor le akart menni hozni fel inni és enni.
 - Vigyél le! - nehezen ugyan, de felállt, én pedig ott csimpaszkodtam rajta.
 - Na, te kis pókmajom, én nem foglak fogni, azt csinálsz, amit akarsz! - hosszú léptekkel elindult a lépcső felé, én pedig hallgattam rá. Azt csinálok, amit akarok? Nyakához hajoltam és apró puszikat hagytam ott. Az első lépcsőfokokat még stabilan hagyta maga mögött, de a lépcső közepénél már meg kellett kapaszkodnia a korlátban. - Ne csináld! - morogta a fülembe, én pedig mit sem törődve vele simítottam végig mellkasán. Halkan felmordult, kezeivel combomnál fogva tartott. A konyhába sietett, nem foglalkozva semmivel, a lámpát sem kapcsolta fel, egyszerűen csak annyi fény volt a lakásban, amit az utcai lámpák és a holdfény nyújtott. Feltett a pultra, az ott lévő kanalakat, tányérokat és poharakat laza mozdulattal arrébb tolta. Hevesen csapott le ajkaimra, testemet átjárta a bizsergés, amikor hozzámért. Egyik kezével derekam simogatta, másikkal hajamba túrt. Dereka mögött összekulcsoltam lábaimat, így húzva közelebb magamhoz. Nyakamat és mellkasomat lepte el csókjaival, velem pedig megfordult a világ. Vérnyomásom az egekbe szökött, ziháltam, amikor keze a combomra csúszott. Kikészítettek érintései, fogalmam sem volt, hogy történt, de a következő, amit észrevettem, hogy ismét a szobámban vagyunk, én Harry csípőjén ülök, apró csókokat hagyok felsőteste minden pontján, ő pedig hangosan, zihálva kapkod levegő után. Észrevettem, hogy a fekete bokszer anyaga eléggé szűk lett hirtelen, de amikor a szegélyéhez nyúltam, Harry eltolta a kezem.
 - Akarlak.. - hajoltam füléhez. Maga alá gyűrt, gyors csókot nyomott ajkaimra, én pedig hevesen kaptam ajkai után. Egyik combomat megfogta, és a derekához húzta, majd végigsimított rajta.
 - Ma nem. - feszítette nekem ágyékát, én pedig felnyögtem. - Lehűtöm magam.
 Felpattant rólam, majd otthagyott az ágyon, és a fürdőszoba felé vette az irányt. Nem bírtam lehiggadni, nem bírtam elviselni, hogy ilyen állapotban hagyott itt. Pár perc múlva visszatért és gyorsan bebújt mellém a takaró alá. Hideg teste enyémhez ért, mire felszisszentem.
 - Miért nem? - kérdeztem, amikor elhelyezkedett mögöttem.
 - Azért, mert nem így akarom az első alkalmat veled.
 - Harry, nem ez lenne az első együtt. - vágtam rá.
 - Úgy az első, hogy mindketten akarjuk, egy tökéletes helyen, nyugalomban, hogy tényleg tökéletes legyen. - duruzsolta a fülembe.
 - A legelsőt is így tervezted, mégsem jött össze. A szobádban történt, nekem az első volt, neked nem. Én bénáztam, te nem. - elevenítettem fel a legelső alkalmam. Harry-vel történt, alig múltam tizenhat.
 - Nem voltál béna. - simított végig karomon, én pedig megborzongtam. - Aranyos volt, ahogy simogattad a hátam, gondolva, hogy az nekem jó.
 - Miért, nem az? - néztem rá meglepetten, hiszen eddig sosem szólt érte.
 - Az, de akkor is! Az ártatlan lányka nem tudta, mit csináljon. Édes voltál. - bújt a nyakamhoz.
 - Hét évvel ezelőtt történt, éppen nem voltam tizenhat, tökre paráztam. Te már akkor voltál valakivel, tapasztaltabb voltál, mint én. - boncolgattam a témát. Régen beszélgettem erről valakivel. Talán hat éve utoljára, akkor is Harry volt a beszélgetőalanyom.
 - Még van három nap szabadunk, menjünk haza anyámékhoz. Gemma már hiányol. - nyomott puszit az arcomra, várva a válaszomra.
 - Menjünk. - bólintottam rá a dologra, régen találkoztam már velük. Robinnal is, Anne-el is és az én régi barátnőmmel, Gemmával is. - Jó éjt!
 - Neked is. - karját szorosan derekam köré fonta, arcát félig hajamba temette. Lassan mindkettőnket elnyomott az álom.