SIXTEENTH CHAPTER

Sziasztok!:)

Itt egy kicsit hosszabb rész, hiszen nem valószínű, hogy a héten érkezik több. Péntekre terveztem a következőt, de nem leszek itthon, így nem tudom feltenni. Sajnálom! 

Jó olvasást! 

xoxo, Dodi

Boldog voltam. Imádtam ezeket a srácokat, ők jelentették az életemet. - Ana Scott

DECISION

 Reggel már nem éreztem magamon Harry ölelő, birtokló karjait, csupán az emlékeztetett az előző estére, hogy az ő hálózsákjában feküdtem.
 - Ana, lassan öltözz, mert indulunk! - kukkantott be a kis lyukon Liam, majd magamra hagyott. A sátor mögött lépéseket hallottam, pár másodperccel később pedig Harry hangja csendült fel.
 - Igen, drágám, ha hazamegyek, mindenképp huncutkodunk! - kuncogott a telefonba, bennem pedig meghűlt a vér. Kivel beszél? - Nagyon szeretlek, és ne aggódj, nem foglak megcsalni pont vele! Amint hazaérünk, repülök hozzád, szerelmem. - soha nem hallottam még így beszélni senkivel. Miért mondott akkor tegnap olyanokat, amilyeneket? Csak egy játék vagyok a számára, amit kedve szerint rángathat? Megláttam árnyékát, amint a bejárat felé közelít, így gyorsan lehunytam a szemeimet. Telefonját bedobta mellém, és amint elfordult, kezeim közé vettem a készüléket. Gyorsan feloldottam, majd megnéztem a híváslistát. Grace. Ez állt legfelül, és ha sejtésem beigazolódik, akkor ez egy cheshire-i lány, nem messze lakik Harry-től. Lezártam a telefont, majd magamra kaptam az elsőnek kezembe akadó ruhadarabokat. Mosolyt varázsoltam az arcomra, majd kiléptem a sátorból. Niall lépett elém, és átnyújtott egy szépen megpakolt szendvicset.
 - Egyél! - nyammogta, én pedig beleharaptam a Niall-féle specialitásba.
 - Akinek Niall kaját ad, vagy csinál, nagyon bírja! - kiáltott a mólóról Louis, és a lábával csapkodta a vizet. Hümmögtem egyet, majd a kis társaságra pillantva akadt össze a tekintetem Harry-ével. Elkaptam róla a pillantásom, amit Lou észre is vett. - Balhé a paradicsomban? Fasírt van?
 - Ez csak akkor lenne, ha együtt lennénk. De mivel nem... - egyszerűen vállat vontam. Egy óra múlva el is tudtunk indulni, addigra mindenki összeszedte magát, felöltözött.

 Harry és Zayn egész végig a telefonját nyomkodta, El és Lou beszélgettek, és a lány többször is elkomorodott, tehát valószínűleg nem vicceket meséltek egymásnak. Liam és Dani pedig nagyon bizalmas beszélgetést folytattak, Niall pedig csendben sétált mellettem. A hangulat nem volt épp a tetőfokon. Kóvályogtunk mindenfelé, láttunk egy gyönyörű völgyet, láttunk őzikét is, és kicsivel dél után értünk vissza a táborhelyünkre, ahol nem várt személy fogadott minket. Legalábbis hét ember nem várta, de egy kifejezetten örült a lány jelenlétének.
 - Grace! - kiáltott fel Harry, és sietős léptekkel közeledett a lány felé. Szorosan magához húzta egy csókra, vagy kettőre. Elkerekedett szemekkel néztünk a párost, és amikor felénk fordultak, Lou száján hangos kacaj szaladt ki. - Min nevetsz? - tudakolta Harry.
 - Jó poén volt... - csettintgetett ujjával hangosan nevetve, de Eleanor rászólt.
 - Nem viccel.
 - Srácok, ő a barátnőm, Grace. - ölelte át a lány vállát. - Grace, ők itt a legjobb barátaim, és a lányok. Liam, Danielle, Lou, Eleanor, Zayn, Ana és Niall.

 Grace mindenkinek bemutatkozott, engem pedig szorosan magához ölelt.
 - Jó látni, Ana! - visszaöleltem, nem akartam bunkó lenni.
 - Téged is! - mosolyogtam rá, majd visszaálltam a srácokhoz.
 - Aranyos pár vagytok Niall-el. - ölelte át Harry derekát, majd kedvesen mosolygott ránk.
 - Ööö, nem mi.. Niall meg én... - kezdtem heves magyarázkodásba, de ő csak legyintett.
 - Értem én.. - kacsintott egyet, majd összefűzött ujjainkra mutatott. Azonnal elengedtem a fiú kezét, de ő ismét megfogta. Kék szemei nyugalmat árasztottak, én pedig azon gondolkoztam, mikor tudnám megkérdezni őt erről az egészről.

 - Niall, segítenél? - kiáltottam ki a sátrunkból már este, hiszen átpakoltam hozzá, hogy Grace Harry-vel alhasson. Már ha aludni fognak...
 - Jövök! - hallottam válaszát, majd a trappolását. Bemászott a sátorba, és kérdő tekintettel meredt rám.
 - Mégis mi ez az egész? Mit keres itt Grace és te mit csinálsz? - fakadtam ki, ő pedig hátrahőkölt. - Bocsi!
 - Gyere ki, iszunk! Grace meg Harry új barátnője, de ki tudja, meddig?! - vállat vont, majd hirtelen ajkait az enyémekre nyomta. Semmit sem éreztem, amikor megcsókolt, és szerintem ő sem. Amikor valaki bekukkantott a sátorba, már akkor tudtam, hogy Niall-nek sem jelentett semmit.
 - Srácok, gyer... - Zayn hangja törte meg a csendet. - Bocsi!
 - Nem, megyünk. - húzódtam el Niall-től, aki büszkén mosolygott. Kérdőn néztem rá, ő pedig vállat vont.
 - Játszunk. - mosolygott rám, majd kihúzott a sátorból. Átölelte derekam, én pedig rámosolyogtam. Sosem tekintettem rá úgy, mint pasi. Egy barát, egy nagyon jó barátom volt, és az is lesz. Leültünk a padokra, az asztalon pedig rengeteg üveg volt, elég magas alkoholtartalmú italokkal töltve. Nem játszottunk semmit, csak beszélgettünk, az italok pedig egyenesen arányosan fogytak a kimondott szavakkal. Ruhástól ugráltunk a vízbe, semmi sem érdekelt minket. Kiabáltunk, őrjöngtünk, de egyáltalán nem zavarta a társaságot. Még az sem, hogy Lou mindig bejelentette, mikor kell elmennie a mosdóba. A 'megyek pisikélni' mondat a legtöbbet elhangzott mondat volt aznap este.
 - Felejteni akarok! - tört ki belőlem a tóban állva. Niall odalubickolt hozzám, ajkait az enyémekre nyomta. Egy kicsit sekélyebb részre vitt, ahol a mólóra ültetett, és ott falta tovább ajkaim. Szőke hajába túrtam, ő pedig kezét a teljesen elázott felsőm alá csúsztatta, és a derekam simogatta. Felemelt a lécekről, majd a sátor felé botorkált velem. A sátor előtt letett, maga elé engedett, én pedig bemásztam. Matatást és sutyorgást hallottam odakintről, de alighogy megfordultam ő már ott volt, szembe velem. Hevesen csókolt, birtoklón ölelt. Göndör hajába túrtam, ő pedig az enyémbe. A pillangóim felébredtek, akartam őt. Akartam az egész lényét, érezni akartam forró testét. Zöld szemeit rám emelte, és egyetlen szót mondott.
 - Szeretlek! - Harry-n látszott, mikor őszinte és mikor hazudik. Teljesen őszinte volt. Fogalmam sem volt, hová tűnt Niall, de nem is érdekelt. Ekkor meghoztam a döntésem, nem tudtam tovább nézni a körülöttem lévő dolgokat. Nem fog emlékezni a ma éjszaka történtekre senki, épp ezért mondtam azt, amit mondtam.
 - Vigyázz a fiúkra, és magadra is! - motyogtam ajkaira, majd még egyszer megcsókoltam. A magas fiú kilépett a sátorból, pár pillanattal később pedig Niall nézett be.
 - Öltözz át! - bólintottam, majd ledobáltam a vizes ruhadarabokat, és tisztákat vettem fel helyettük. Niall sosem volt szégyenlős, de azért a telefonomat a kezembe véve léptem ki a sátorból. Gyorsan írtam egy sms-t, majd visszamásztam a sátorba. Kicsit összepakoltam a holmim, majd lefeküdtem.
 - Niall! - szólítottam meg a srácot.
 - Hm?
 - Mi a baj a bandával? Látom, hogy valami nem az igazi. - kérdeztem rá a dologra, hiszen már régóta bökte a csőröm.
 - Lou és Harry eltávolodtak egymástól, valamikor úgy tűnik, mintha ellenségek lennének. Ennek oka a sajtó. Cikkek jelentek meg, hogy igazából melegek, és egy párt alkotnak. Azóta semmi kapcsolat nincs köztük, még itt sem hülyéskednek együtt, ahol tényleg nincsenek riporterek és kamerák. Zayn minden szabadidejét a kapcsolatának szenteli, alig beszél velünk. Elzárkózik minden elől. Liam pedig.. róla senki sem tud semmit. Van valami baja, de talán csak Danielle tudja. Harry-nek hamarosan kijön egy új, szólódala, nem tudjuk mire vélni. Nem is beszélgetünk egymással. - sóhajtott nagyot.
 - És veled mi a helyzet? - könyököltem fel, hogy láthassam az arcát. Ajkát és szemeit is összeszorította, majd egy könnycseppet láttam végigfolyni arcán. - Niall!
 - A nagyfőnökök a jövő évtől kezdve nem akarnak a bandában tudni. Lassacskán már csak a négy srác marad. - suttogta halkan, az én vérnyomásom pedig az egekbe szökött.
 - Mi az, hogy kitesznek? Ebbe neked is van beleszólásod, nem? - háborodtam fel, ő pedig ujjait a számra nyomta, hogy halkabban legyek, ez titok.
 - Volt. Nem győztem meg őket, így pár hónap, és repülök. - szipogott halkan. A szívem majd' megszakadt sírni látni a mindig boldog fiút. Sosem láttam őt összetörve, de ezek a hírek megviselték. Harry és Louis viszonya, Liam hallgatása, Zayn elzárkózása és az ő maga bajai.
 - Nem fogsz repülni, a fiúk nem hagyják. - öleltem magamhoz. Megrázta a fejét, én pedig tehetetlennek éreztem magam. - Aludjunk, és holnap minden oké, lesz. Hidd el! - súgtam a fülébe, majd magamhoz ölelve hagytam, hogy kisírja magát, majd elnyomja az álom. Pár óra múlva hangtalanul osontam ki a sátorból a táskámmal a kezemben. A telefonommal világítottam az úton, mígnem megérkeztem a nagy kanyarig, ahol már Paul várt. Nagyon jó a kapcsolatunk, megbízom benne. Ezért is hívtam őt, és kértem meg, hogy hozzon 5 papírt és egy tollat.

 Négy óra múlva mind az öt lap tele volt írva, én pedig a ház ajtajában álltam. Paul hazament aludni, én pedig sietős léptekkel mentem a szobám felé.