NINETEENTH CHAPTER

Sziasztok! Itt a következő rész, és szeretnék valamit mondani!

Nem vagyok robot, tudom, hogy általában 1-2 napot csúszok a résszel, de azért, mert az éjjeleim és a nappalaim felborultak. Nappal alszom, éjjel vagyok fent, amikor nem csak ez az egy dolgom van! Nem bunkóságból mondom, de a csoportba is kitettem egy szavazást, hogy melyik blogomat folytassam, mert bizonytalan vagyok! Sajnálom!

Jó olvasást!

xoxo, Dodi

Ismerős város, ismerős ház, ismerős illatok és ismerős érzés.
Hazaértem. - Ana Scott

HOLMES CHAPEL

 Reggel igencsak korán keltem, még a nap sem kelt fel. Óvatosan kicsúsztam Harry mellől, belebújtam a pulcsimba és a papucsomba, majd a konyha felé vettem az irányt. Főztem kávét, amiből később egy adagot a bögrémbe töltöttem és kiültem a kertbe. A fű harmatos volt, a kelő nap fénye megvilágította, így néha meg-megcsillant. Nagyot kortyoltam a fekete léből, és majdnem kiköptem, amikor valaki megfogta a vállam.
 - Jesszusom! - ugrottam meg, amint hozzámért egy kéz. Fejemet felemelve pillantottam meg Liam mosolygós arcát. - Mit csinálsz ilyenkor?
 - Futni voltam és reggelit venni. - telepedett le mellém. - Hát te? - nyúlt a bögrémért, én pedig átadtam neki.
 - Megyünk haza, és nem tudtam aludni. - a házból lassacskán hangok szűrődtek ki, ami arra figyelmeztette mindkettőnket, hogy talán be kellene mennünk.

 - Ana, várj! - kiáltott utánam valaki, miközben a kocsi felé haladtam.
 - Mondd, Niall. - fordultam szembe vele.
 - Vigyázz Harry-re, oké? - kérdezte, én pedig bólintottam. Nyúltam volna az ajtóhoz, de megállította kezem. - Nagyszerű lány vagy, és nagyon erős. Szereted őt, minden porcikáddal. Remélem eljut a tudatáig, hogy mit nyert. - hátrált pár lépést, tekintetét rajtam tartotta, majd egy gyors pillantást vetett a kocsiban várakozó fiúra, sarkon fordult és eltűnt a bejárati ajtó mögött.

 Három óra autóút után végre feltűnt a Holmes Chapel-t jelző tábla. Másfél hónapja nem jártam itthon, a válási papírokat is megoldották Londonban. Niall utolsó mondatát nem tudtam hová tenni, de most fontosabb volt, hogy hazaértünk. Övemet kikapcsoltam, de nem szálltam ki az autóból. Harry táskákkal a kezében lépett az ajtómhoz és kérdőn nézett rám. Egyik kezéből letette a táskát és kinyitotta az ajtóm.
 - Gyere már! - mosolygott, de én megráztam a fejem. - Ana? Szólalj már meg! - lépett közelebb hozzám.
 - Szeretnék hazamenni a többi cuccomért, úgysincs otthon senki, talán csak Maria. - vontam vállat, ő pedig nevetve húzott ki a kocsiból.
 - Holnap elhozzuk. - ölelte át derekam bal kezével, jobb kezében és jobb vállán pedig a táskák lógtak.
 - Felhívtad Anne-et egyáltalán? - kérdeztem, miközben az ajtó felé közeledtünk.
 - Minek? Meglepetés. - nyomott puszit hajamba, majd lenyomta a kilincset. Nem szólalt meg egyikőnk sem, még akkor sem, amikor Anne hangja szűrődött ki a konyhából.
 - Gemma, szívem, te vagy az? - lépett elénk lisztes felsőben. - Harry, kincsem! - örült meg fiának és szorosan megölelte. - És Ana, gyönyörű vagy!
 - Szia, Anne! - nyomtam puszit a nő arcára, ami most még jobban ragyogott, hogy hazajött a fia. A konyhába invitált minket, éppen ebédet készített, bár már dél elmúlt. Természetesen azonnal mellé álltam és segítettem neki. Megkérdezte, hogy miért jöttem Harry-vel, persze nem baj, csak kíváncsi.
 - Anya, ő a barátnőm. - tájékoztatta Harry, mire Anne szemöldöke a magasba szökött, majd elmosolyodott.
 - Ilyen rendes lány kell az én fiamnak. - lökött meg játékosan a csípőjével. Felnevettem. Olyan családias volt a hangulat, pedig rég nem találkoztunk már. - Gemma hamarosan hazaér, csak a barátját vitte el a vasútállomásra.
 - Akkor volt hancúrozás. Remélem nem zavartak. - mondta komolyan Harry anyjának, aki az első kezébe akadó tárgyat felé dobta. Egy egész tekercs papírtörlő repült a fiú felé, aki reflexének köszönhetően el tudta kapni még a becsapódás előtt.
 - Fiam, viselkedj! Úgy mondod, mintha te ártatlan lennél. - sandított rám, én pedig azonnal lehajtottam a fejem.
 - Az is vagyok. Kikérem magamnak! - játszotta a sértődöttet, én pedig nem bírtam tovább.
 - Igen? - emeltem el nyakamtól a hajam, ahol egy csinos kis folt éktelenkedett Harry jóvoltából. Zöld szemei huncutul csillogtak, arca elpirult és tehetetlenül felnevetett. - Szerintem nem.
 - Jó, téma lezárva, hagyjatok békén! - ment a nappaliba nevetve, majd levágta magát a kanapéra és valami sorozatot kezdett nézni. Az ebéd elkészült és hamarosan Gem is befutott. Nagyon örült jelenlétünknek, így ma délutánra le is stoppolt, 'csajos beszélgetés' címszó alatt. Harry nem tudott mit tenni, elment találkozni a barátaival, mi pedig Gemma szobájában telepedtünk le, mindenféle hizlaló étellel egyetemben.

 A délután elrepült, és csak arra eszméltünk fel, hogy Harry kopog be a szobába, vacsorázni hívott minket. Anne pizzát rendelt nekünk, ő maga pedig elment éjszakára dolgozni, így hárman voltunk otthon, mivel Robin is dolgozott. Gemma elvonult a szobájába, mi pedig ismételten Harry szobáját vettük birtokba pontosan úgy, mint mikor legutóbb itt voltam körülbelül 5 éve.
 Már megfürödve, pizsamában feküdtünk az ágyon és néztünk valami bugyuta mesét, amikor kaptam egy SMS-t.

 Louis fülével baj van, Liam-et nem találjuk Danielle-el, Zayn pedig valami buliba ment. Segíts!

 Niall írta, és volt egy olyan érzésem, hogy nem véletlen írta egyesszámban és nem többesben.
 - Telefonálnom kell egyet, bocsi. - másztam ki Harry mellől, aki minden figyelmét a mesének szentelte.
 - Mit akarsz? - szólt bele a telefonba Zayn, zene dübörgött a háttérben, én pedig alig hallottam valamit.
 - Menj haza! Baj van, kérlek! - esedeztem neki a fürdőszobában megbújva. Nem foglalkozott velem, rám akarta csapni a telefont, amikor bedobtam az adu-ászt. - Liam eltűnt.
 - Hogy mi? - a zene halkabb lett, végül már csak az autók motorjának hangja hallatszott.
 - Eltűnt, Niall nem találja. Louis füle sem a legjobb. Mi meg itt vagyunk, Harry semmit sem tud, és nem is kell, hogy tudjon róla. - célozgattam, hogy fel ne merje hívni.
 - Megyek haza, hívlak, ha van valami. Addig próbáld meg elérni Liam-et. - ez volt a végszó, bontotta a vonalat. Telefonkönyvemből kikerestem a fiú számát, akivel ma reggel kávéztam, és fülemhez emeltem a telefont. Kicsöng... kicsöng... kicsöng... kicsöng... Semmi. Már le akarom tenni, amikor beleszól valaki, aki nem Liam.
 - 'Alo. - erős férfihang, sosem hallottam még ezelőtt.
 - Öhm, heló, Liam-et keresem. - találtam meg a hangom, amikor a férfi közölte, hogy találta a telefont az utcán, de nem tudta feloldani, így várta, amíg valaki felhívja. - Hol találta?
 - A Funky Buddha mögötti zsákutca konténerénél. - mondta a férfi.
 - Oda tudna most menni? A barátaim odamennek, mert Liam eltűnt. - informáltam a férfit, aki azonnal rábólintott a dologra, így bontottuk a vonalat. Azonnal hívtam Zayn-t.
 - Menjetek a Funky Buddha mögé, ott találta meg egy férfi a telefont. Liam valószínűleg ott lesz. - sóhajtottam nagyot. Zayn autóba szállt Niall-el együtt és elindultak a szórakozóhely felé.
 - Hol lesz Liam? - csendült fel Harry hangja mögöttem, én pedig moccanni sem tudtam. Gyorsan elhadartam, hogy Liam eltűnt. Barátom már szaladt volna a kabátjáért, de megállítottam.
 - Niall és Zayn már elindultak érte, nyugodj meg! Valamelyikőjük hívni fog, bármi történjék. - visszavezettem a szobába, majd lefektettem az ágyra és szorosan hozzábújtam. Hallottam, milyen gyorsan ver a szíve, éreztem, izmai megfeszültek, de nem a testsúlyom miatt. Aggódott bandatársa állapota miatt, pedig még semmit sem tudtunk, mindkettőnket rossz érzés fogott el.
 - Louis füle nincs a legjobb állapotban, Niall-t ki akarják tenni, Zayn bulizik, Liam alig beszél, ti pedig Lou-val teljesen eltávolodtatok egymástól. - egy dolgot nem lett volna szabad említenem. Miért is kezdtem bele, korholtam magam, de Harry megfogta a lényeget, mint mindig.
 - Ki akarják tenni? - fordította felém tekintetét, én pedig haloványat bólintottam.
 - Holnap, miután összepakoltál Kevinnél, hazamegyünk. Azonnal. - hangja kimért volt, nem tűrt tagadást. Szemei idegesen csillogtak, én pedig vissza akartam hozni a gyengéd, mókás Harry-t.

 Felé fordultam és nyomtam nyakára egy puszit, melyre teste nem reagált. Ajkaimmal járomcsontja környékére nyomtam puszit, mire izmai elgyengültek. Álla vonalát leptem el csókjaimmal, miközben csípőjére ültem. Kezei derekamra siklottak, és éreztem, hogy hamarosan sikerrel járok. Ha csak egy kis időre is, de el tudom vele feledtetni a rosszat, és neki pont erre van most szüksége. Apró puszit nyomtam ajkaira, ő pedig többet akarva, hevesen kapott utánuk. Maga alá gyűrt, ujjaim hajába csúsztak, éppúgy, mint az övé.
 - Csinálj valamit, amivel kikapcsolok, kérlek! - csókolta meg nyakam, én pedig felülkerekedve rajta, megküzdöttem a dominanciáért. Ma este én irányítok.