TWENTY-FOURTH CHAPTER

Sziasztok!:)

Mint már írtam, egy hét múlva érkezik a következő rész.:)

Kitartást a sulira, pár hónap múlva újabb évet tudhatunk majd magunk mögött.

Jó olvasást!

xoxo Dodi

Minden pillanatban szükségünk van egy
barátra, aki támogat és melletted áll.
Nekem itt volt Eleanor, aki tökéletesen megfelel. - Ana Scott

 Már korán reggel Louis habtestét kellett elviseljük magunkon, ugyanis délelőtt hozták haza Matt-et. Én hasra voltam fordulva, de Harry viszont a hátán feküdt, így a takaró lecsúszott róla, Louis pedig megvakult. Legalábbis tettette.
 A levegőbe szagolt. - Erotika szag van. Harry meztelen van az ágyadban. Ti lefeküdtetek? - rajta össze a képet, én pedig lehunytam szemeimet és vártam a mellettem pihenő fiú válaszát. A szoba néma csendbe burkolózott, Louis pedig kíváncsi tekintettel méregetett minket. Harry a hasára fordult, ekkor Louis felsikoltott, okát egyikőnk sem tudta. - Mit csináltál az én szerelmemnek a hátával? Te vadmacska. - grimaszolt felém, én pedig egy nemzetközi jellel belé fojtottam a szót.
 - Louis, húzzál ki! - morrant fel Harry, a kék szemű fiú pedig azonnal lemászott rólunk. Az ajtó felé csoszogott, majd halkan visszaszólt.
 - Tíz perc múlva indulunk a próbára, Mattie pedig éhes. - a takarót lerántottam Harry csupasz testéről és magam köré tekertem.
 - Lou, csináljatok neki enni, míg mi összeszedjük magunkat. És hé, senkinek egy szót se, oké? - szóltam utána, megértő mosollyal bólintott, majd elrikkantotta magát.
 - Kaját csinálunk Matt-nek, míg összeszedik magukat. - leszáguldott a lépcsőn, majd eltűnt a szemem elől. Harry meleg mellkasa hátamhoz ért, én pedig elmosolyodtam. Leráztam magamról érintését, majd tegnapi alsóját a kezébe nyomtam és kitereltem a szobámból. Fejét bedugta az ajtón, ajkaival csücsörített.
 - Harry. - álltam elé, zöld tekintetét érdeklődőn fúrta enyémekbe. - A múlt éjjel megcsaltam a férjem, ráadásul veled. Ha ez bármikor megismétlődik, kettőnk közt marad. Matt vár minket, indulj fürdeni! - gyors puszit nyomtam homlokára, majd becsuktam az ajtót. A fürdőszobába siettem, gyorsan hajat mostam és megfürödtem, majd tiszta, vasalt ruhákba bújtatva testem siettem le a lépcsőn rám váró kisfiamhoz.
 - Szia, Matt! - kiáltottam el magam a lépcső aljában, a szőke kisfiú pedig a konyhából rontott ki csupa maszatosan.
 - Anya! - ugrott a nyakamba, én pedig a lendülettől majdnem hátraestem. Derekamra két kéz simult és óvott meg minket a becsapódástól. Apró puszit nyomott Matt arcára, aki örömében nevetni kezdett. Louis utasítására így maradtunk, és amint lefényképezett minket, én letettem Matt-et, aki visszaszaladt a konyhába, majd pedig megnéztük a rólunk készült képet. Harry atyai gondoskodással néz a szeretett kisfiúra, én az ölemben nevető kisfiút nézem, aki apukájára tekint. Igazi családi kép lenne, ha Harry a párom lenne, a karomban tartott kisfiú pedig közös utódunk.
 - Felteszem twitterre. - átküldte magának a képet és töltötte is fel a világhálóra. Akármennyire is próbáltam meggyőzni afelől, hogy pár percen belül utálkozó leveleket és tweeteket fogok kapni, nem törölte le. A kép megjelenése után pár másodperccel jelzett a telefonom, miszerint üzenetem érkezett a közösségin.
Harry viccel, szánalmas vagy és a kölyköd is.
Undorító, hogy kihasználod a hírnevét és odaállsz egy gyerekkel, hogy az övé.
Szánalmas egy kiscsaj vagy, remélem tudod.
Harry az enyém, takarodj onnan!
A többit el sem olvastam, ez a pár üzenet is bőven elég volt. A telefonomat odadobtam Harry-nek, aki jó reflexének köszönhetően elkapta a készüléket, majd szemügyre vette a nekem érkezett üzeneteket. Mit sem törődve halk szitkozódásával léptem be a konyhába, ami a feje tetején állt. A fiúk valószínűleg palacsintát akartak sütni Matt-nek, ami kudarcba fulladt. Liszt, tojás, és némi tésztamassza borította a pultot, ami pár perccel ezelőtt még makulátlan volt. Szépen kiküldtem őket a konyhából, majd elkezdtem feltakarítani az utánuk maradt mocskot. Körülbelül tíz perc múlva Louis lépett be a konyhába és megállt mellettem. Nem szólt egy árva szót sem, csak szótlanul, némán állt.
 - Mit szeretnél? - pillantottam felé, és egy gondterhelt arccal találtam szembe magam. - Louis, mi a baj? - fordultam felé.
 - Lefeküdtél Harry-vel. - jelentette ki azt, amit mindketten jól tudtunk. Bólintottam egyet, ő pedig élesen szívta be a levegőt. - Ennek nem lesz jó vége.
 - Tudom, de már benne vagyok. - törölgettem a pultot vizes szivaccsal, amit Louis kikapott a kezemből és a mosogatóba hajított. Értetlenül néztem rá, de nem válaszolt rögtön.
 - És ha egyszer véletlen besikerül egy gyerek? Nektek Matt-re kell koncentrálni, nem a másikra. - aggodalmaskodott, de én azonnal lehűtöttem.
 - Nem fog besikerülni egy gyerek. Harry-vel kizárólag testi kapcsolat van köztünk, semmi több. A férjem megcsalt. Randizhatnék is, de Matt miatt nem teszem. - magyaráztam a helyzetet. Tekintetéből sütött az értetlenség. - Kevin megcsalt, Louis. És az a legrosszabb, hogy rohadtul ezt álmodtam pár hete. Azt, hogy találkozok Harry-vel, akivel lefekszem, Kevin megcsal, elválunk. Egy feslett nőnek nézel, tudom, de...
 - Nem nézlek annak, Ana! A férjed meg egy tapló, amiért hagyott menni. Csodás lány vagy, aki megérdemli a boldogságot. - ragadott meg vállamnál fogva, így kényszerítve arra, hogy kék szemeibe nézzek. Szavai megleptek, sosem volt még ilyen nyílt velem.
 - Köszönöm. - öleltem magamhoz. Karjait derekam köré fonta, arcomat nyakába temettem.
 - Ana, telefon! - kiáltott Liam a nappaliból, én pedig lehámozva Louis ölelését siettem a készülékért. Elena neve villogott a képernyőn, így a zöld telefont megnyomva emeltem fülemhez a mobilom.
 - Elena, szia! - szóltam bele kedvesen, de abban a pillanatban pár másodperces sikítás volt a válasz. - Elena!
 - Te Harry Styles barátnője vagy? - higgadt le, de én sokkolódtam. Hogy mi? A néma csend miatt gondolhatta, hogy nem értem kérdését, így tájékoztatott, hogy egy cikkben írtak rólunk, hiszen a minap együtt mutatkoztunk. Harry, Matt és én. A sajtó kombinálni kezdett, a nép elhitte, mi pedig nem hittünk a fülünknek. - Ma reggel jelent meg a cikk. Az egyik napilap hozta le a hírt, miszerint Ana és Harry boldog párt alkotnak. - idézte az újságíró szavait, amit alig hittem el.
 - Visszahívlak, de ebből semmi sem igaz. - kinyomtam a telefont, majd a srácokhoz fordultam. Éppen belekezdtem volna, amikor Paul rontott be a házba az említett napilappal a kezében. Tekintete szikrákat szórt, inkább jobbnak láttam, ha meghúzódom a háttérben, mintha nem tudnék semmiről. A konyhába indultam, amikor Paul megszólalt.
 - Kisasszony, ülj csak le! - füstölgött, ideges volt, a feszültség kézzel fogható volt. Leültem Niall mellé, aki éppen nyakig csokifagyis volt. Mellette Matt pedig szintén. Gratulálok neki, az érett felnőtt tanítja enni a gyereket. Remek. - Ma hozták le a cikket, miszerint egy párt alkottok. Meg kell cáfolni, hiszen semmi közötök nincs egymáshoz a kicsit kivéve. - intett Matt felé, akit gyorsan elküldtem megmosakodni. Nem kell tudjon ezekről.
 - Holnap Harry elmondja, hogy csupán barátok vagyunk. - szóltam közbe, Louis pedig feltűnően krákogni kezdett. Gondolatban már kétszer tarkón vágtam, a valóságban pedig szúrósan pillantottam rá.
 - Parancsolsz, Louis? - pillantott felé Paul, válaszul egy gyors fejrázást kapott. - És Ana, nem. Kettőtöknek kell elintézni, mindenféle sajtós hírt nem háríthatsz Harry-re.
 - Jó, csak mondd meg, hogy mikor és hol kell beszélnem. - adtam meg magam. Paul beszélt valakivel pár percet telefonon, majd felénk fordult. Holnap délután egyre a Hits-rádió stúdiójában kell lennünk, mindkettőnknek, nincs kiskapu.
 - Nos, Ana, ha jól értesültünk, neked van kapcsolatod. - kezdett bele Jake, az újonc műsorvezető, akinek ez volt az első élő adása. Bólintottam, majd folytatta. - Hogy fogadta a hírt a párod, miszerint Harry-vel kell élned és egy gyereket kell felnevelnetek?
 - Egész jól fogadta, bár most üzleti úton van, így nem zavarja, hogy vele kell élnem. - utaltam a mellettem ülő fiúra, aki az asztal alatt szorította meg a kezem biztatásképp.
 - A próbákra és a koncertekre hogy tudsz készülni egy gyerek mellett? - intézte szavait Harry-nek, aki kimerítő válasszal szolgált. Reggel ő csinál nekünk reggelit, az ebéd és a vacsora az enyém. A bevásárlást felosztjuk magunk közt, de általában ő szerzi be a fogyóban lévő dolgokat a munkából hazajövet. - És a legfontosabb. Annak ellenére, hogy Ana-nak kapcsolata van, volt köztetek valami? - óvatosan Harry-re pillantottam, aki azonnal kapcsolt és válaszolt.
 - Semmi sem volt köztünk. Tiszteletben tartom, hogy párkapcsolata van, és amúgy sem történne köztünk semmi. Elsősorban szülők vagyunk, nem szexpartnerek. - válasza meglepett, de hirtelen fel kellett ocsúdnom a meglepődöttségből, hiszen Jake rám pillantott, várva válaszom.
 - Ahogy Harry mondja, szülők vagyunk, semmi másféle kapcsolat nincs köztünk. - helyeseltem, majd megköszönve az interjút léptünk ki a stúdióból. Az autóban ülve éreztem a Harry-ből áradó feszültséget. Nem akartam rákérdezni, de a kíváncsiság nyert, így óvatosan puhatolózni kezdtem.
 - Harry, minden rendben? - pillantottam rá, de elsősorban az utat figyeltem, hiszen én ültem a volánnál. Bekanyarodtam a bejáróra, majd leállítottam a motort.
 - Semmi sincs rendben. - mordult fel, pár pillanat múlva pedig kipattant a kocsiból és erősen csapta be az ajtót. Utánasiettem, a házba beérve fordult velem szembe. - Kellett rátenned egy lapáttal, igaz?
 - Miről beszélsz? - tettem le a kulcsokat a kosárba, majd közelebb léptem hozzá.
 - Az interjúról. Semmi másféle kapcsolat nincs köztünk. - utánozta a hangom, én pedig még mindig nem értettem a baját. - Az a probléma, hogy ebből megint kitalálnak valamit, amit ismét el kell majd sikálnom.
 - Neked? Csak neked? - emeltem fel én is a hangom.
 - Neked könnyű. Csak itthon ülsz, neveled a gyereket. És én mit csinálok? Napi 12 órát éneklek, próbálok, stúdiózok. Mindenhová rohanok, azt sem tudom, hol áll a fejem, és még veled is kavarok. - indult a lépcső felé, ő lezártnak tekintette. Én kevésbé.
 - Nekem könnyű? Közel sem az. Nevelek egy kisfiút, aki nem is az én gyerekem. Sosem voltam még anya, azt sem tudom, mit kell velük csinálni. És én mit csinálok? Nulla-huszonnégyben főállású anya vagyok, mosok, főzök, takarítok, néha még utánad is. És még velem is kavarsz? Ki találta ki az egészet? - csattantam fel. Hihetetlen, hogy ezt mondta, egyszerűen, nem tudtam elhinni.
 - Én találtam ki, de életem legnagyobb baklövése volt. Mint ahogy az is, hogy elvállaltam ezt az egészet. - túrt idegesen selymes hajába, majd felém fordult a lépcsőn.
 - Baszódj meg. - suttogtam magam elé, és Harry-nek volt akkora szerencséje, hogy meghallotta.
 - Te is, egész nyugodtan, mert sajnos kijöttél a gyakorlatból. Mi a probléma, Kevin nem indul be rád? - vágta a fejemhez, ami a legjobban fájt. Kevin sosem volt az az ember, aki sűrűn bújik ágyba a nejével. Nem azt mondom, hogy nem szeret szeretkezni, hanem csak azt, hogy nem kívánja.
 - Ez nem rád tartozik, Harry. - próbáltam lehiggadni, de Harry előbb elhangzott mondatai egyre jobban felidegesítettek. - Örülnék, ha lezárnánk a témát és összeszednéd a szennyesed, mert mosni szeretnék.
 - Lehetetlen veled együtt élni, remélem tudsz róla. - kiáltott rám. Erős hangja megrémített, és ekkor még Matt-ről is elfeledkeztem. A legfontosabb az volt, hogy egyedül legyek.
 - Akkor remélem egyedül is fel tudod nevelni Matt-et. - fordultam sarkon, a kocsikulcsot és a táskámat felkapva léptem ki a házból. Fogalmam sem volt, hová mehetnék, talán Eleanor-hoz, aki az utóbbi pár napban közel került hozzám. A gázra léptem és meg sem álltam barátnőm házáig. Azt hittem, végre egyenesbe jövünk Harry-vel, de megint csalódnom kellett. Nem gond, az utóbbi időben megedződtem, ezt is túl fogom élni. Azt, hogy a kisfiúval mi lesz, nem tudom. Egyenlőre semmi tervem nincs a jövőre nézve, azt kivéve, hogy Harry-től minél távolabb éljek.