TWENTY-SIXTH CHAPTER

Sziasztok! Itt az új rész, remélem örültök neki (:

Ki látta a filmet?(: Nekem nem volt alkalmam elmenni sajnos, bár szívesen megnéztem volna.

Kinek hogy telt ez a hét?(: Vigyázzatok magatokra!

Jó olvasást!

xoxo

Éjféli emlékek..
idén nekem is vannak, méghozzá csodálatosak. - Ana Scott

CHRISTMAS EVE

 A hetek rekordgyorsasággal száguldottak el mellettünk és azon kaptam magam, hogy a fiúk turnéja már a felénél jár, lassan tél lesz. A természet aludni tért, a falevelek lehulltak a fákról, az apró állatok pedig az avarban kutattak némi élelem után. Az idő lehűlt, a vastag, meleg pulcsik előkerültek a szekrény mélyéről. Hamarosan itt a karácsony, ami azt jelenti, hogy Kevin haza fog jönni az ünnepekre, ahogyan mi is hazamegyünk a családunkhoz. Huszonnegyedike délelőtt volt, Harry hamarosan hazaér Ausztráliából. Matt a kanapén lustálkodott, én pedig a mosókonyhán vasaltam a gyűrött ruhákat, amikor odakint hirtelen hangzavar támadt, de amilyen hamar jött, olyan gyorsan ment is. Léptek hallatszottak, majd Harry magas alakja jelent meg az ajtóban. Matt felpattant a kanapéról és a fiatal férfi felé futott, odaérvén pedig nyakába csimpaszkodott.
 - Apa! - egyre gyakrabban hív minket úgy, mint saját, vér szerinti szüleit. Boldogság költözik a szívembe, amikor meghallom vékony hangját, amint engem hív. Harry mögött két bőrönd, vállán pedig az utazótáska figyelt, amiből arra következtettem, hogy bizony az egyikben van szennyes. A válláról leakasztotta a táskát, majd egy aprócska csomagot vett ki belőle és Matt-nek nyújtotta át.
 - Ezt egy kislány küldte neked. - Matt csöppnyi kezeivel tépte le a csomagolást, majd szemünk elé tárult egy apró dobozkában lévő kép, amin a kislány és Matt volt lerajzolva, természetesen színesen, apró, gyermeki kézzel rajzolt vonalakkal telefirkálva. Megmosolyogtatott a kislány szándéka és az, hogy ilyen messzire eljutott a hír, miszerint Harry Styles egy napon belül apa lett.
 - Kiteszed a falamra, anya? - nyújtotta felém a képet, én pedig elvettem tőle és a szobájába mentem. Matt követett, és amint feltettem a képet ki is mentem a szobájából, nem akartam zavarni a játékát. A lépcsőn leérve egy árva lelket sem találtam a nappaliban, ahogy a konyhában sem.
 - Harry! - kiáltottam el magam, és pár másodperc múlva kaptam a választ, miszerint a mosókonyhán keressem. Amikor beértem éppen az egyik blúzomat vasalta, a mosógép pedig zúgott, ami arra utalt, hogy elindított egy mosást. - Te vasalsz és mosol? - kérdeztem rá a nyilvánvaló tényre.
 - Amint látod. - mosolygott rám, majd összehajtotta a blúzt. - Gyere. - lépett elő a vasalóállvány mögül, kézen fogott, majd a nappaliba vezetett és a kanapéra ültetett. Az egyik párna mögül elővett egy apró dobozt, és nagy kezei közé fogta. - Nem nagy dolog, ez az én személyes ajándékom karácsonyra. Erről senki sem tud csak te és én. Boldog karácsonyt! - nyújtotta át a dobozt, én pedig remegő kézzel nyúltam érte. Felnyitottam az apró selyembeborítású ékszertartót, és megpillantottam benne a kedvenc nyakláncát.
 - Hé, én ezt... - pillantottam rá, de megrázta fejét, így elhallgattam. Kezeibe vette az enyémeket, zöld tekintetét enyémbe fúrta.
 - Soha nem vettem még le. Nálad jó helyen van. Csodás anya vagy, és tudom, hogy nehéz egyedül nevelni, de így legalább lélekben veled vagyok. - kinyitotta a dobozt, majd a lánccal együtt a feltette a medált. A nyakam tövénél lévő gödröcskébe apró csókot nyomott, mire végigszaladt rajtam a lúdbőr. A papírrepülő alakú medálért nyúltam, majd szorosan ujjaim közé szorítottam.
 - Köszönöm. - megfordultam tengelyem körül, majd apró puszit nyomtam finom bőrére. A hónapok múltával egyre csak nőtt a bizalmam Harry irányában, minden szempontból. A viszonyunkról egy szót sem ejtett a fiúk előtt, bizalmasan kezelt minden információt, aminek általam jutott a tudtára. Amikor csak tudott, hazajött a turnéról, vagy pedig lefoglalt nekünk repülőjegyet és mentünk utána Matt-el. Charlie naponta járt hozzánk, elvitte unokáját mindenfelé, játszótérre, vidámparkba, kirándulni.
 Harry bőröndjeiből kipakoltunk, majd pár napra elegendő ruhaneműt csomagoltunk mindhármónk számára. Ebéd utána elköszöntünk egy időre a háztól, majd az autóba beülve vettük az irányt szülővárosunk felé. Bár Harry nem volt mindig itthon, mindenben a legjobbat akarta Matt-nek. A kocsiba egy minikijelzőt szereltetett, hogy Mattie tudja nézni a meséket, a szobájába is vett egy tévét, a konyhába is. Nem kényeztettük el, csupán megadtuk neki azt, amire vágyott. Az autóban ülve Matt szokás szerint mesét nézett, mi pedig csendben kémleltük az utat. Harry bal keze a kormányról a combomra siklott és ott pihentette. Apró mosolyt küldött felém, ami megmelengette szívemet. Csodás ember, szeretni való, és még csak nem is tud róla, hogy mennyire szeretem. Pár óra múlva feltűnt a Holmes Chapel-t jelző tábla, mire gyomrom görcsbe ugrott. Mindketten tudtuk, mi vár ránk otthon. Az első ünnepünk együtt, egy családként, és persze Kevin is itthon lesz. A válópert egyikőnk sem adta be, vártuk az alkalmat, amikor mindent át tudunk beszélni.
 Hamarosan megérkeztünk a Styles család házához. Nem volt nagy, tipikus angliai ház, barna zsalukkal. A házból Gemma lépett ki a fagyos, téli délutánba, hogy segítsen bevinni a csomagjainkat. A házba beérve pár perc alatt átfagyott testrészeim felengedtek. Levettem Matt-ről a kabátot és a bakancsát - amit természetesen maga a nagy Harry Styles választott neki -, majd a konyhába siettem. Anne éppen tálalni készült, de amikor megpillantott eldobta a merőkanalat és mosolyogva sietett hozzám.
 - Ana! Istenem, de jó látni. - nyomott az arcomra két puszit, majd megfogta kezeimet. - Minden rendben?
 - Ma találkozom Kevinnel. - sóhajtottam gondterhelten, mire Anne arca eltorzult. Azonnal megnyugtattam, hogy nincs ekkora probléma, megtudjuk oldani, hiszen felnőttek vagyunk. Segítettem neki megteríteni, közben pedig hallottuk Matt kacagását a nappali felől, Gemma, Harry és Robin jóvoltából.
 - Apa, ez a néni kicsoda? - mutatott Anne felé Matt, amikor a konyhába értek.
 - Ő a nagymamád, kincsem. - guggoltam le elé, majd kivettem szájából az ujját. - A nagyfiúk már nem szopják az ujjukat. - suttogtam a fülébe, mire rám emelte nagy szemeit.
 - És én nagyfiú vagyok? - kérdezte gyermekded lelkesedéssel, mire rábólintottam.
 - A nagyfiúk pedig köszönnek a mamájuknak. - biccentettem fejemmel élettársam édesanyja felé, aki guggolva várta újdonsült unokája érkezését. Az egész család elfogadta, hogy ez a helyzet, és mindenki próbálta megszokni. Anne és Robin pár hete Londonban jártak és benéztek hozzánk, bár nem találkoztak Matt-el.
 - Matt vagyok, szia! - bukott nagymamája nyakába Matt, a család pedig mosolyogva figyelte a jelenetet. Harry mögém lépett, karjait összekulcsolta testem előtt. Éreztem magunkon a pillantásokat, de nem akartam elrontani azzal, hogy közbeszólok.
 - Gyönyörűek vagytok együtt. - hallatta velünk gondolatait Gemma, amint elhaladt mellettünk és az asztalnál foglalt helyet. Harry elengedett, majd az asztalhoz vezényelt. Az ebéd végeztével Anne nem engedte, hogy segítsek neki, így elköszöntem egy időre a társaságtól és a közös házunk felé vettem az irányt. Két autó állt a ház előtt, de nem zavartattam magam, hiszen mégiscsak az én házam is. Kopogás nélkül léptem be a bár régen látott, de jól ismert épületbe, ahol olyat láttam, amire a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Egy szőke hajú, csinos, tizenkilenc év körüli lányka szaladt el előttem mindössze egy takarót tartva magán. Vihogott, mivel Kevin a nyomában volt. Megköszörültem a torkom, mire mindketten felém kapták fejüket. A szőke tinilány az emeletre sietett és a hálószobánkba iszkolt. Kevin mosolyogva, kifulladva lépett elém és magához ölelt.
 - Jaj, drága Ana. De jó látni téged. - nyomott két puszit az arcomra, majd hellyel kínált. Mintha vendég lennék a saját házamban. - Mikor érkeztetek?
 - Pár órája, de ne kerteljünk, nincs erre időm. - tértem a lényegre. - Beadod a válópert vagy beadjam én?
 - Miért kéne beadni? - értetlenkedett. Égnek emeltem szemem, majd ismét megszólaltam, talán hevesebben, mint kellett volna.
 - Talán mert a feleséged vagyok!? - ripakodtam rá. - Erre nincs időm. - pattantam fel. - Reméltem, hogy megtudjuk beszélni ezt az egészet úgy, mint két értelmes ember, de úgy tűnik, kettőnk közül csak én akarok bármit is tenni az ügy érdekében. Szerelmes vagy? Miért nem váltál még el?
 - Mert elérhetetlen voltál. Azt sem tudtam, hol laksz! - csattant fel.
 - Anglia egyik legbefolyásosabb embere vagy. Egy telefon és máris tudod Harry Styles lakcímét, ahol lakom. - keltem ki magamból. - Ha ennyire nem teszel semmit az ügy érdekében, szerintem itt hagyjuk is abba. - lehúztam ujjamról az fehéraranygyűrűt, és a kezébe nyomtam. - Remélem boldogok lesztek.
 Idegesen csaptam be magam mögött a kocsiajtót, amikor visszaértem Harry-ékhez. Csalódott voltam. Nem azért, mert mással láttam, hanem azért, mert nem tudtuk megbeszélni. Elegem volt abból, hogy minden tönkremegy az életemmel kapcsolatban. Hirtelen anya lettem, élettársat kaptam magam mellé, aki világhírű énekes. A férjem megcsalt, bár én is őt, de ő hamarabb megtette. Lefeküdtem azzal, akivel nem kellett volna, hiszen tudtam, hogy mi lesz a vége.
 Este Matt mindenképpen Gemmával szeretett volna aludni, így kettesben voltam Harry-vel az ő régi, gyerekkori szobájában. A falak világoskékek voltak, a polcokon pár könyv, füzet, a falon a kedvenc énekeseinek a képe lógott.
 - Olyan boldog vagyok, hogy velem vagy. - duruzsolta a fülembe, testemet pedig szavai hallatára átjárta a melegség.
 - Itt a helyem, Harry. Ez a kötelességem. - bújtam hozzá közelebb. Hosszú karját körém fonta, így tartva szorosan teste mellett.
 - Választhattál volna más utat. Maradhattál volna Kevinnel, de nem tetted. Matt-et választottad, amiért nagyon hálás vagyok neked. - orrát hajamba fúrta, mire gyomrom összeugrott, szívem rendetlenül kalapált.
 - Téged választottalak. Az életem jelentős részét melletted fogom leélni. - suttogtam halkan, hiszen az óra már a tizenegyet is megütötte, így mindenki nyugovóra tért. Ajkai enyémeket érintették, finoman, édesen csókolt. Talán úgy, mint még soha.
 - Éjfél van. Boldog karácsonyt! - suttogta füleimbe.
 - Boldog karácsonyt. - mosolyodtam el, mire ajkait újra sajátomnak érezhettem. Lágyan, érzelmekkel teli csókot nyomott számra, kezei csípőmnél motoszkáltak. Csupán egy apró mondatot nyögött ki, mielőtt még hozzám bújt volna, de nekem a világot jelentette. Nem is sejtette, mennyire jól esett ezt tőle hallani.
 - Kérlek, maradj velem, szükségem van rád. - könnyek gyűltek barna szemeimbe szavai hallatán.
 - Sosem hagylak el. - igencsak elcsépelt, közhelyes szöveg, de ez nem egy amerikai romantikus film, hanem a valóság és nekünk ez többet ért mindennél.
 - Szeretlek, szerelmem. - a levegőm bent ragadt, nem jutottam szóhoz. Számat szólásra nyitottam, de egy hang sem jött ki rajta. Harry rám emelte zöld szemeit, melyek most szerelmesen csillogtak. Sosem láttam még őt ilyennek. - Baj van? - aggodalmaskodott, majd letörölte könnyeimet. Megráztam a fejem, miszerint semmi baj nincs, csupán meghatódtam. Belső istennőm nemtetszőn rázta fejét és azt mondogatta, miért nem válaszoltam neki. Minden erőmet és bátorságomat összegyűjtöttem, majd kinyögtem.
 - Én is szeretlek.

P.S.: CSODÁLATOSAN BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK AZ EGYETLEN, UTÁNOZHATATLAN NIALL HORAN NEVŰ DALOS PACSIRTÁNAK!
because not all angels have wings..