TWENTY-SIXTH CHAPTER

Sziasztok! Itt az új rész, remélem örültök neki (:

Ki látta a filmet?(: Nekem nem volt alkalmam elmenni sajnos, bár szívesen megnéztem volna.

Kinek hogy telt ez a hét?(: Vigyázzatok magatokra!

Jó olvasást!

xoxo

Éjféli emlékek..
idén nekem is vannak, méghozzá csodálatosak. - Ana Scott

CHRISTMAS EVE

 A hetek rekordgyorsasággal száguldottak el mellettünk és azon kaptam magam, hogy a fiúk turnéja már a felénél jár, lassan tél lesz. A természet aludni tért, a falevelek lehulltak a fákról, az apró állatok pedig az avarban kutattak némi élelem után. Az idő lehűlt, a vastag, meleg pulcsik előkerültek a szekrény mélyéről. Hamarosan itt a karácsony, ami azt jelenti, hogy Kevin haza fog jönni az ünnepekre, ahogyan mi is hazamegyünk a családunkhoz. Huszonnegyedike délelőtt volt, Harry hamarosan hazaér Ausztráliából. Matt a kanapén lustálkodott, én pedig a mosókonyhán vasaltam a gyűrött ruhákat, amikor odakint hirtelen hangzavar támadt, de amilyen hamar jött, olyan gyorsan ment is. Léptek hallatszottak, majd Harry magas alakja jelent meg az ajtóban. Matt felpattant a kanapéról és a fiatal férfi felé futott, odaérvén pedig nyakába csimpaszkodott.
 - Apa! - egyre gyakrabban hív minket úgy, mint saját, vér szerinti szüleit. Boldogság költözik a szívembe, amikor meghallom vékony hangját, amint engem hív. Harry mögött két bőrönd, vállán pedig az utazótáska figyelt, amiből arra következtettem, hogy bizony az egyikben van szennyes. A válláról leakasztotta a táskát, majd egy aprócska csomagot vett ki belőle és Matt-nek nyújtotta át.
 - Ezt egy kislány küldte neked. - Matt csöppnyi kezeivel tépte le a csomagolást, majd szemünk elé tárult egy apró dobozkában lévő kép, amin a kislány és Matt volt lerajzolva, természetesen színesen, apró, gyermeki kézzel rajzolt vonalakkal telefirkálva. Megmosolyogtatott a kislány szándéka és az, hogy ilyen messzire eljutott a hír, miszerint Harry Styles egy napon belül apa lett.
 - Kiteszed a falamra, anya? - nyújtotta felém a képet, én pedig elvettem tőle és a szobájába mentem. Matt követett, és amint feltettem a képet ki is mentem a szobájából, nem akartam zavarni a játékát. A lépcsőn leérve egy árva lelket sem találtam a nappaliban, ahogy a konyhában sem.
 - Harry! - kiáltottam el magam, és pár másodperc múlva kaptam a választ, miszerint a mosókonyhán keressem. Amikor beértem éppen az egyik blúzomat vasalta, a mosógép pedig zúgott, ami arra utalt, hogy elindított egy mosást. - Te vasalsz és mosol? - kérdeztem rá a nyilvánvaló tényre.
 - Amint látod. - mosolygott rám, majd összehajtotta a blúzt. - Gyere. - lépett elő a vasalóállvány mögül, kézen fogott, majd a nappaliba vezetett és a kanapéra ültetett. Az egyik párna mögül elővett egy apró dobozt, és nagy kezei közé fogta. - Nem nagy dolog, ez az én személyes ajándékom karácsonyra. Erről senki sem tud csak te és én. Boldog karácsonyt! - nyújtotta át a dobozt, én pedig remegő kézzel nyúltam érte. Felnyitottam az apró selyembeborítású ékszertartót, és megpillantottam benne a kedvenc nyakláncát.
 - Hé, én ezt... - pillantottam rá, de megrázta fejét, így elhallgattam. Kezeibe vette az enyémeket, zöld tekintetét enyémbe fúrta.
 - Soha nem vettem még le. Nálad jó helyen van. Csodás anya vagy, és tudom, hogy nehéz egyedül nevelni, de így legalább lélekben veled vagyok. - kinyitotta a dobozt, majd a lánccal együtt a feltette a medált. A nyakam tövénél lévő gödröcskébe apró csókot nyomott, mire végigszaladt rajtam a lúdbőr. A papírrepülő alakú medálért nyúltam, majd szorosan ujjaim közé szorítottam.
 - Köszönöm. - megfordultam tengelyem körül, majd apró puszit nyomtam finom bőrére. A hónapok múltával egyre csak nőtt a bizalmam Harry irányában, minden szempontból. A viszonyunkról egy szót sem ejtett a fiúk előtt, bizalmasan kezelt minden információt, aminek általam jutott a tudtára. Amikor csak tudott, hazajött a turnéról, vagy pedig lefoglalt nekünk repülőjegyet és mentünk utána Matt-el. Charlie naponta járt hozzánk, elvitte unokáját mindenfelé, játszótérre, vidámparkba, kirándulni.
 Harry bőröndjeiből kipakoltunk, majd pár napra elegendő ruhaneműt csomagoltunk mindhármónk számára. Ebéd utána elköszöntünk egy időre a háztól, majd az autóba beülve vettük az irányt szülővárosunk felé. Bár Harry nem volt mindig itthon, mindenben a legjobbat akarta Matt-nek. A kocsiba egy minikijelzőt szereltetett, hogy Mattie tudja nézni a meséket, a szobájába is vett egy tévét, a konyhába is. Nem kényeztettük el, csupán megadtuk neki azt, amire vágyott. Az autóban ülve Matt szokás szerint mesét nézett, mi pedig csendben kémleltük az utat. Harry bal keze a kormányról a combomra siklott és ott pihentette. Apró mosolyt küldött felém, ami megmelengette szívemet. Csodás ember, szeretni való, és még csak nem is tud róla, hogy mennyire szeretem. Pár óra múlva feltűnt a Holmes Chapel-t jelző tábla, mire gyomrom görcsbe ugrott. Mindketten tudtuk, mi vár ránk otthon. Az első ünnepünk együtt, egy családként, és persze Kevin is itthon lesz. A válópert egyikőnk sem adta be, vártuk az alkalmat, amikor mindent át tudunk beszélni.
 Hamarosan megérkeztünk a Styles család házához. Nem volt nagy, tipikus angliai ház, barna zsalukkal. A házból Gemma lépett ki a fagyos, téli délutánba, hogy segítsen bevinni a csomagjainkat. A házba beérve pár perc alatt átfagyott testrészeim felengedtek. Levettem Matt-ről a kabátot és a bakancsát - amit természetesen maga a nagy Harry Styles választott neki -, majd a konyhába siettem. Anne éppen tálalni készült, de amikor megpillantott eldobta a merőkanalat és mosolyogva sietett hozzám.
 - Ana! Istenem, de jó látni. - nyomott az arcomra két puszit, majd megfogta kezeimet. - Minden rendben?
 - Ma találkozom Kevinnel. - sóhajtottam gondterhelten, mire Anne arca eltorzult. Azonnal megnyugtattam, hogy nincs ekkora probléma, megtudjuk oldani, hiszen felnőttek vagyunk. Segítettem neki megteríteni, közben pedig hallottuk Matt kacagását a nappali felől, Gemma, Harry és Robin jóvoltából.
 - Apa, ez a néni kicsoda? - mutatott Anne felé Matt, amikor a konyhába értek.
 - Ő a nagymamád, kincsem. - guggoltam le elé, majd kivettem szájából az ujját. - A nagyfiúk már nem szopják az ujjukat. - suttogtam a fülébe, mire rám emelte nagy szemeit.
 - És én nagyfiú vagyok? - kérdezte gyermekded lelkesedéssel, mire rábólintottam.
 - A nagyfiúk pedig köszönnek a mamájuknak. - biccentettem fejemmel élettársam édesanyja felé, aki guggolva várta újdonsült unokája érkezését. Az egész család elfogadta, hogy ez a helyzet, és mindenki próbálta megszokni. Anne és Robin pár hete Londonban jártak és benéztek hozzánk, bár nem találkoztak Matt-el.
 - Matt vagyok, szia! - bukott nagymamája nyakába Matt, a család pedig mosolyogva figyelte a jelenetet. Harry mögém lépett, karjait összekulcsolta testem előtt. Éreztem magunkon a pillantásokat, de nem akartam elrontani azzal, hogy közbeszólok.
 - Gyönyörűek vagytok együtt. - hallatta velünk gondolatait Gemma, amint elhaladt mellettünk és az asztalnál foglalt helyet. Harry elengedett, majd az asztalhoz vezényelt. Az ebéd végeztével Anne nem engedte, hogy segítsek neki, így elköszöntem egy időre a társaságtól és a közös házunk felé vettem az irányt. Két autó állt a ház előtt, de nem zavartattam magam, hiszen mégiscsak az én házam is. Kopogás nélkül léptem be a bár régen látott, de jól ismert épületbe, ahol olyat láttam, amire a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Egy szőke hajú, csinos, tizenkilenc év körüli lányka szaladt el előttem mindössze egy takarót tartva magán. Vihogott, mivel Kevin a nyomában volt. Megköszörültem a torkom, mire mindketten felém kapták fejüket. A szőke tinilány az emeletre sietett és a hálószobánkba iszkolt. Kevin mosolyogva, kifulladva lépett elém és magához ölelt.
 - Jaj, drága Ana. De jó látni téged. - nyomott két puszit az arcomra, majd hellyel kínált. Mintha vendég lennék a saját házamban. - Mikor érkeztetek?
 - Pár órája, de ne kerteljünk, nincs erre időm. - tértem a lényegre. - Beadod a válópert vagy beadjam én?
 - Miért kéne beadni? - értetlenkedett. Égnek emeltem szemem, majd ismét megszólaltam, talán hevesebben, mint kellett volna.
 - Talán mert a feleséged vagyok!? - ripakodtam rá. - Erre nincs időm. - pattantam fel. - Reméltem, hogy megtudjuk beszélni ezt az egészet úgy, mint két értelmes ember, de úgy tűnik, kettőnk közül csak én akarok bármit is tenni az ügy érdekében. Szerelmes vagy? Miért nem váltál még el?
 - Mert elérhetetlen voltál. Azt sem tudtam, hol laksz! - csattant fel.
 - Anglia egyik legbefolyásosabb embere vagy. Egy telefon és máris tudod Harry Styles lakcímét, ahol lakom. - keltem ki magamból. - Ha ennyire nem teszel semmit az ügy érdekében, szerintem itt hagyjuk is abba. - lehúztam ujjamról az fehéraranygyűrűt, és a kezébe nyomtam. - Remélem boldogok lesztek.
 Idegesen csaptam be magam mögött a kocsiajtót, amikor visszaértem Harry-ékhez. Csalódott voltam. Nem azért, mert mással láttam, hanem azért, mert nem tudtuk megbeszélni. Elegem volt abból, hogy minden tönkremegy az életemmel kapcsolatban. Hirtelen anya lettem, élettársat kaptam magam mellé, aki világhírű énekes. A férjem megcsalt, bár én is őt, de ő hamarabb megtette. Lefeküdtem azzal, akivel nem kellett volna, hiszen tudtam, hogy mi lesz a vége.
 Este Matt mindenképpen Gemmával szeretett volna aludni, így kettesben voltam Harry-vel az ő régi, gyerekkori szobájában. A falak világoskékek voltak, a polcokon pár könyv, füzet, a falon a kedvenc énekeseinek a képe lógott.
 - Olyan boldog vagyok, hogy velem vagy. - duruzsolta a fülembe, testemet pedig szavai hallatára átjárta a melegség.
 - Itt a helyem, Harry. Ez a kötelességem. - bújtam hozzá közelebb. Hosszú karját körém fonta, így tartva szorosan teste mellett.
 - Választhattál volna más utat. Maradhattál volna Kevinnel, de nem tetted. Matt-et választottad, amiért nagyon hálás vagyok neked. - orrát hajamba fúrta, mire gyomrom összeugrott, szívem rendetlenül kalapált.
 - Téged választottalak. Az életem jelentős részét melletted fogom leélni. - suttogtam halkan, hiszen az óra már a tizenegyet is megütötte, így mindenki nyugovóra tért. Ajkai enyémeket érintették, finoman, édesen csókolt. Talán úgy, mint még soha.
 - Éjfél van. Boldog karácsonyt! - suttogta füleimbe.
 - Boldog karácsonyt. - mosolyodtam el, mire ajkait újra sajátomnak érezhettem. Lágyan, érzelmekkel teli csókot nyomott számra, kezei csípőmnél motoszkáltak. Csupán egy apró mondatot nyögött ki, mielőtt még hozzám bújt volna, de nekem a világot jelentette. Nem is sejtette, mennyire jól esett ezt tőle hallani.
 - Kérlek, maradj velem, szükségem van rád. - könnyek gyűltek barna szemeimbe szavai hallatán.
 - Sosem hagylak el. - igencsak elcsépelt, közhelyes szöveg, de ez nem egy amerikai romantikus film, hanem a valóság és nekünk ez többet ért mindennél.
 - Szeretlek, szerelmem. - a levegőm bent ragadt, nem jutottam szóhoz. Számat szólásra nyitottam, de egy hang sem jött ki rajta. Harry rám emelte zöld szemeit, melyek most szerelmesen csillogtak. Sosem láttam még őt ilyennek. - Baj van? - aggodalmaskodott, majd letörölte könnyeimet. Megráztam a fejem, miszerint semmi baj nincs, csupán meghatódtam. Belső istennőm nemtetszőn rázta fejét és azt mondogatta, miért nem válaszoltam neki. Minden erőmet és bátorságomat összegyűjtöttem, majd kinyögtem.
 - Én is szeretlek.

P.S.: CSODÁLATOSAN BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK AZ EGYETLEN, UTÁNOZHATATLAN NIALL HORAN NEVŰ DALOS PACSIRTÁNAK!
because not all angels have wings..

TWENTY-FIFTH CHAPTER

Sziasztok!(:

Itt az új rész, remélem elnyeri a tetszéseteket!(:

Kinek milyen volt az első hét az iskolában? Hogy bírjátok?(:

Jó olvasást!

xoxo

CHANGE AND HARRY'S SURPRISE

Lassan, de biztosan alakul az életünk.
Harry minden erejével próbál alkalmazkodni a helyzethez,
én pedig minden erőmmel segítek neki ebben. - Ana Scott

 Barátnőm házához érve az ajtó elé léptem és párat ütöttem a faajtóra. Barátnőm hangja csendült fel a házból, miszerint várjak egy kicsit, azonnal jön. Nem akartam ott állni, ezért leültem az egyik lépcsőfokra és ott vártam, hogy ajtót nyisson a barna hajú szépség. Gyenge vagyok. Gyenge vagyok ahhoz, hogy fel tudjak nevelni egy gyereket, aki szokott még sírni a szülei után, mert hiányoznak neki. Csak néha hív anyának, általában akkor, amikor jó hírt közöl velünk, vagy pedig hiányzik neki Flora és Peter. Harry megbántott, majdhogynem kijelentette, hogy semmirevaló vagyok, ami nem igaz. Neki sem könnyű, de nekem sem. Ő dolgozik, ő keresi a pénzt, míg én gyereket nevelek. Nem akartam sírni, de már késő volt. Könnyeim gyorsan folytak le arcomon, hogy utat adjanak az utánuk következőknek. Az ajtó kinyílt mögöttem, én pedig a fejem hátrafordítva néztem Eleanor-ra. Arcáról sütött a döbbenet, az aggodalom és az értetlenség. Azonnal mellém sietett, megfogta a kezem, majd a lakásba húzott. A kanapén Louis terpeszkedett, és amint meglátott, vette a cipőjét.
 - Én megyek. - kedvesen mosolygott ránk, majd miután nyomott El arcára egy édes puszit, kilépett az ajtón. Leereszkedtem barátnőm mellé a kanapéra, aki türelmesen várt, hogy megszólaljak.
 - Ana, mondd el. - szorította meg kezem, és ezzel egy időben Louis rontott be az ajtón. Mindketten rákaptuk tekintetünk, ő pedig fejét rázva, kínosan nevetve rángatta le magáról a cipőt és a kabátot.
 - Beszéltem Harry-vel. Volt egy sejtésem, hogy miatta vagy itt. - dobta le magát mellém. Mély levegőt vettem, próbáltam nyugtatni magam. Elmeséltem, mi történt az interjún, miket vágtunk otthon egymás fejéhez. Hallva a saját számból a sztorit, butaságnak tűnt. Csupa valótlan dolgot vágott a fejemhez, nem gondolkozott, ahogy én sem. Ez nem rólunk szól, hanem Matt-ről. Arról a kisfiúról, akinek szüksége van mindkettőnkre, akinek mi vagyunk a szülei. Meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a helyzettel, nem tudunk mit tenni.
 - El kell nézned ezt a kiborulását. Harry sosem volt olyan, aki könnyen alkalmazkodik az új helyzethez, ami kialakult a környezetében. Igen, hoz hirtelen döntéseket, és bár azt mondja, hogy megbánta, sosem így van. Nem meggondolatlan, csupán heves természetű. Hirtelen kapja fel a vizet, önmagát hergeli fel, nem mondja el, ami valójában bántja. - Louis csendesen szólalt fel, kedves, megértő hangon. - Éltem vele együtt, tapasztalatból mondom. - nem akartam a terhükre lenni, csupán el akartam mondani valakinek a problémám. Nem akarom valójában, hogy egyedül nevelje fel Matt-et, mert úgysem képes rá, igazából az ideje nem engedi. Bíztam abban, hogy megtudjuk majd beszélni ezt az egészet, ezért megmostam az arcom, majd hazaindultam. Mire hazaértem besötétedett, így amint megálltam a bejárón, kiszálltam az autóból és a házba léptem. Mattie cipője már a szekrény előtt volt amiből arra következtettem, hogy a nagypapája hazahozta. A házban házi készítésű pizzaillat terjengett, amiből tudtam, Harry csinált vacsorát. Halkan levettem a kabátom és a cipőm, majd a nappaliba léptem. A jelenet láttán meghatódtam, hiszen Harry és Matt a kanapén feküdtek, a tévében pedig Matt kedvenc meséje ment. Azt hiszem, a Tini Nindzsa Teknőcök, bár nem vagyok benne biztos. Harry a hátán feküdt, Matt hassal rajta, feje a tetovált mellkason pihent. Elbóbiskolt az animációs sorozaton, így nem vette észre, hogy hazaértem. Harry annál inkább éber volt. Óvatosan leemelte magáról Matt-et, aki meg se rezzent, amikor újra a kanapén feküdt. Harry lehalkította a tévét, betakarta Mattie-t egy pokróccal, majd a kertajtó felé biccentett fejéve, miszerint kövessem. Vonakodva bár, de teljesítettem kérését, az ajtót halkan kattintottam be hátam mögött. A kerti székek egyikén helyet foglalt, én pedig az asztal másik végében levő ülőalkalmatosságban helyezkedtem el. Hosszú csend állt be közénk, egyikőnk sem tudta, hogy kezdjen bele.
 - Sajnálom. - emelte rám zöld szemeit, majd hatalmas tenyerét gondterhelten húzta végig arcán. - Én csak...
 - Nem kell magyarázkodnod. Mindketten kibuktunk, csak egymáson tudtuk levezetni a feszültséget. - néztem rá, szemeiben megbánás tükröződött.
 - Én erre más módot is tudok. - jegyezte meg némi cinkossággal a hangjában. Elkerekedett szemmel pásztáztam karakteres arcát, mire hangosan felnevetett. - Bocsánat.
 - Tanulj meg viselkedni, pár év múlva Matt egy ilyen megjegyzésre ráfog kérdezni, és neked kell majd megmagyaráznod neki. - fontam össze magam előtt a karom, majd megengedtem egy féloldalas mosolyt Harry irányába. Lassan fél órája ültünk a kertben, beszélgettünk, nevettünk, az utóbbi időben nem sok időnk volt erre.
 - Ha valami bajunk van, elmondjuk a másiknak. - nyújtotta felém jobbját, amit egy bólintás kíséretében fogadtam el. Felállt, majd engem is felhúzott a székből. Mellkasára vont, arcát hajamba temette. - Köszönöm, hogy itt vagy.
 - Itt a helyem. - motyogtam vállába, és pár pillanat múlva kopogásra lettem figyelmes. A kertből nyíló ajtóra siklott tekintetem, ahol Matt integetett. Mosolyogva intettem vissza neki, majd elléptem Harry-től és az ajtó felé indultam. - Annyira szereti ezt a Superman-es babát. - mondtam Harry-nek, utalva a Matt kezében pihenő játékra.
 - Nem baba. Akciófigura. - oktatott ki, én pedig vállat vonva törődtem bele és fogadtam el a tényt, hogy ő ehhez jobban ért.
 - Akkor majd karácsonyra is te veszel neki ajándékot, amit a Mikulásnak leírt levelében fog felsorolni. - löktem meg a vállát játékosan, mire hangosan felkacagott és fél karral átölelte a vállam. A házba érve felkapta a ránk várakozó kisfiút, majd az emeletre szaladt vele.
 - Anya! - sikoltotta nevetve, amiből arra következtettem, hogy Harry bizony csikizi.
 - Ne bántsd már, inkább vidd el fürdeni és fektesd le! - csattogtam utánuk az emeletre.
 - Megtennéd helyettem. Ma én csináltam a vacsit. - ekkor nem is sejtettem, hogy csapdába akar csalni ezzel a húzásával, így naivan belementem az alkuba. Megvártam, míg Matt játszik a kádban egy bő fél órát, majd pizsamába bújtattam puha testét és lefektettem. Lefeküdtem mellé az ágyra, és a mese nézése közben nem csak Matt, hanem én is elszunyókáltam. Talán másfél óra telhetett el, amikor arra ébredtem, hogy Harry lépked felém.
 - Gyere le velem, mutatok valamit. - nyújtotta felém a kezét, én pedig elfogadva azt álltam fel az ágyról. Nyomtam egy puszit a békésen alvó kisfiú arcára, majd becsuktam az ajtót. A lépcsőn lefelé sétálva jelezte a hasam, hogy igencsak régen volt már az a dél és bizony éhes. - Reméltem, hogy éhes vagy. - suttogta Harry a fülembe, én pedig értetlenül néztem rá. A konyhából áradó halvány fényből következtettem arra, hogy valamit kitervelt. A helységbe érve pillantottam meg a pulton álló gyertyát, és a csodás terítéket. - Ki akartalak engesztelni a mai hülyeségem miatt.
 - Ez... Köszönöm. - öleltem magamhoz. - És tényleg nem kell bocsánatot kérned, már megbe... - ajkai enyémeken landoltak. Váratlanul ért, mint ahogy az is, amit éreztem. A szívem kétszázzal vert, alig kaptam levegőt és biztos vagyok benne, hogyha erős karjai nem tartottak volna, összecsuklott volna a lábam. Karjaimmal nyakát öleltem át, így közelebb húzva őt magamhoz. Ujjaimmal barna hajába túrtam, kezei derekamról a fenekemre siklottak. Combomnál fogva tett fel a mosogató melletti pultra, ahol kezei már a pólóm alatt érintették a bőröm. - Harry. - nyögtem erőtlenül, kifulladva, teljesen megbabonázva.
 - Bocsi. - lépett el tőlem, de amint megragadtam félig kigombolt, fehér ingét, azonnal összezavarodott.
 - Eszünk? - kuncogtam fel kérdésemen, mire ő pajkos mosollyal az arcán megrázta a fejét. Ajkai ismét enyémeket érintették, nyelve enyémmel küzdött a dominanciáért, lábaimat szétfeszítette és beállt közéjük. Ami ezután történt, az már történelem. Csak azok tudják, mi történt ezután, akik ott voltak.

TWENTY-FOURTH CHAPTER

Sziasztok!:)

Mint már írtam, egy hét múlva érkezik a következő rész.:)

Kitartást a sulira, pár hónap múlva újabb évet tudhatunk majd magunk mögött.

Jó olvasást!

xoxo Dodi

Minden pillanatban szükségünk van egy
barátra, aki támogat és melletted áll.
Nekem itt volt Eleanor, aki tökéletesen megfelel. - Ana Scott

 Már korán reggel Louis habtestét kellett elviseljük magunkon, ugyanis délelőtt hozták haza Matt-et. Én hasra voltam fordulva, de Harry viszont a hátán feküdt, így a takaró lecsúszott róla, Louis pedig megvakult. Legalábbis tettette.
 A levegőbe szagolt. - Erotika szag van. Harry meztelen van az ágyadban. Ti lefeküdtetek? - rajta össze a képet, én pedig lehunytam szemeimet és vártam a mellettem pihenő fiú válaszát. A szoba néma csendbe burkolózott, Louis pedig kíváncsi tekintettel méregetett minket. Harry a hasára fordult, ekkor Louis felsikoltott, okát egyikőnk sem tudta. - Mit csináltál az én szerelmemnek a hátával? Te vadmacska. - grimaszolt felém, én pedig egy nemzetközi jellel belé fojtottam a szót.
 - Louis, húzzál ki! - morrant fel Harry, a kék szemű fiú pedig azonnal lemászott rólunk. Az ajtó felé csoszogott, majd halkan visszaszólt.
 - Tíz perc múlva indulunk a próbára, Mattie pedig éhes. - a takarót lerántottam Harry csupasz testéről és magam köré tekertem.
 - Lou, csináljatok neki enni, míg mi összeszedjük magunkat. És hé, senkinek egy szót se, oké? - szóltam utána, megértő mosollyal bólintott, majd elrikkantotta magát.
 - Kaját csinálunk Matt-nek, míg összeszedik magukat. - leszáguldott a lépcsőn, majd eltűnt a szemem elől. Harry meleg mellkasa hátamhoz ért, én pedig elmosolyodtam. Leráztam magamról érintését, majd tegnapi alsóját a kezébe nyomtam és kitereltem a szobámból. Fejét bedugta az ajtón, ajkaival csücsörített.
 - Harry. - álltam elé, zöld tekintetét érdeklődőn fúrta enyémekbe. - A múlt éjjel megcsaltam a férjem, ráadásul veled. Ha ez bármikor megismétlődik, kettőnk közt marad. Matt vár minket, indulj fürdeni! - gyors puszit nyomtam homlokára, majd becsuktam az ajtót. A fürdőszobába siettem, gyorsan hajat mostam és megfürödtem, majd tiszta, vasalt ruhákba bújtatva testem siettem le a lépcsőn rám váró kisfiamhoz.
 - Szia, Matt! - kiáltottam el magam a lépcső aljában, a szőke kisfiú pedig a konyhából rontott ki csupa maszatosan.
 - Anya! - ugrott a nyakamba, én pedig a lendülettől majdnem hátraestem. Derekamra két kéz simult és óvott meg minket a becsapódástól. Apró puszit nyomott Matt arcára, aki örömében nevetni kezdett. Louis utasítására így maradtunk, és amint lefényképezett minket, én letettem Matt-et, aki visszaszaladt a konyhába, majd pedig megnéztük a rólunk készült képet. Harry atyai gondoskodással néz a szeretett kisfiúra, én az ölemben nevető kisfiút nézem, aki apukájára tekint. Igazi családi kép lenne, ha Harry a párom lenne, a karomban tartott kisfiú pedig közös utódunk.
 - Felteszem twitterre. - átküldte magának a képet és töltötte is fel a világhálóra. Akármennyire is próbáltam meggyőzni afelől, hogy pár percen belül utálkozó leveleket és tweeteket fogok kapni, nem törölte le. A kép megjelenése után pár másodperccel jelzett a telefonom, miszerint üzenetem érkezett a közösségin.
Harry viccel, szánalmas vagy és a kölyköd is.
Undorító, hogy kihasználod a hírnevét és odaállsz egy gyerekkel, hogy az övé.
Szánalmas egy kiscsaj vagy, remélem tudod.
Harry az enyém, takarodj onnan!
A többit el sem olvastam, ez a pár üzenet is bőven elég volt. A telefonomat odadobtam Harry-nek, aki jó reflexének köszönhetően elkapta a készüléket, majd szemügyre vette a nekem érkezett üzeneteket. Mit sem törődve halk szitkozódásával léptem be a konyhába, ami a feje tetején állt. A fiúk valószínűleg palacsintát akartak sütni Matt-nek, ami kudarcba fulladt. Liszt, tojás, és némi tésztamassza borította a pultot, ami pár perccel ezelőtt még makulátlan volt. Szépen kiküldtem őket a konyhából, majd elkezdtem feltakarítani az utánuk maradt mocskot. Körülbelül tíz perc múlva Louis lépett be a konyhába és megállt mellettem. Nem szólt egy árva szót sem, csak szótlanul, némán állt.
 - Mit szeretnél? - pillantottam felé, és egy gondterhelt arccal találtam szembe magam. - Louis, mi a baj? - fordultam felé.
 - Lefeküdtél Harry-vel. - jelentette ki azt, amit mindketten jól tudtunk. Bólintottam egyet, ő pedig élesen szívta be a levegőt. - Ennek nem lesz jó vége.
 - Tudom, de már benne vagyok. - törölgettem a pultot vizes szivaccsal, amit Louis kikapott a kezemből és a mosogatóba hajított. Értetlenül néztem rá, de nem válaszolt rögtön.
 - És ha egyszer véletlen besikerül egy gyerek? Nektek Matt-re kell koncentrálni, nem a másikra. - aggodalmaskodott, de én azonnal lehűtöttem.
 - Nem fog besikerülni egy gyerek. Harry-vel kizárólag testi kapcsolat van köztünk, semmi több. A férjem megcsalt. Randizhatnék is, de Matt miatt nem teszem. - magyaráztam a helyzetet. Tekintetéből sütött az értetlenség. - Kevin megcsalt, Louis. És az a legrosszabb, hogy rohadtul ezt álmodtam pár hete. Azt, hogy találkozok Harry-vel, akivel lefekszem, Kevin megcsal, elválunk. Egy feslett nőnek nézel, tudom, de...
 - Nem nézlek annak, Ana! A férjed meg egy tapló, amiért hagyott menni. Csodás lány vagy, aki megérdemli a boldogságot. - ragadott meg vállamnál fogva, így kényszerítve arra, hogy kék szemeibe nézzek. Szavai megleptek, sosem volt még ilyen nyílt velem.
 - Köszönöm. - öleltem magamhoz. Karjait derekam köré fonta, arcomat nyakába temettem.
 - Ana, telefon! - kiáltott Liam a nappaliból, én pedig lehámozva Louis ölelését siettem a készülékért. Elena neve villogott a képernyőn, így a zöld telefont megnyomva emeltem fülemhez a mobilom.
 - Elena, szia! - szóltam bele kedvesen, de abban a pillanatban pár másodperces sikítás volt a válasz. - Elena!
 - Te Harry Styles barátnője vagy? - higgadt le, de én sokkolódtam. Hogy mi? A néma csend miatt gondolhatta, hogy nem értem kérdését, így tájékoztatott, hogy egy cikkben írtak rólunk, hiszen a minap együtt mutatkoztunk. Harry, Matt és én. A sajtó kombinálni kezdett, a nép elhitte, mi pedig nem hittünk a fülünknek. - Ma reggel jelent meg a cikk. Az egyik napilap hozta le a hírt, miszerint Ana és Harry boldog párt alkotnak. - idézte az újságíró szavait, amit alig hittem el.
 - Visszahívlak, de ebből semmi sem igaz. - kinyomtam a telefont, majd a srácokhoz fordultam. Éppen belekezdtem volna, amikor Paul rontott be a házba az említett napilappal a kezében. Tekintete szikrákat szórt, inkább jobbnak láttam, ha meghúzódom a háttérben, mintha nem tudnék semmiről. A konyhába indultam, amikor Paul megszólalt.
 - Kisasszony, ülj csak le! - füstölgött, ideges volt, a feszültség kézzel fogható volt. Leültem Niall mellé, aki éppen nyakig csokifagyis volt. Mellette Matt pedig szintén. Gratulálok neki, az érett felnőtt tanítja enni a gyereket. Remek. - Ma hozták le a cikket, miszerint egy párt alkottok. Meg kell cáfolni, hiszen semmi közötök nincs egymáshoz a kicsit kivéve. - intett Matt felé, akit gyorsan elküldtem megmosakodni. Nem kell tudjon ezekről.
 - Holnap Harry elmondja, hogy csupán barátok vagyunk. - szóltam közbe, Louis pedig feltűnően krákogni kezdett. Gondolatban már kétszer tarkón vágtam, a valóságban pedig szúrósan pillantottam rá.
 - Parancsolsz, Louis? - pillantott felé Paul, válaszul egy gyors fejrázást kapott. - És Ana, nem. Kettőtöknek kell elintézni, mindenféle sajtós hírt nem háríthatsz Harry-re.
 - Jó, csak mondd meg, hogy mikor és hol kell beszélnem. - adtam meg magam. Paul beszélt valakivel pár percet telefonon, majd felénk fordult. Holnap délután egyre a Hits-rádió stúdiójában kell lennünk, mindkettőnknek, nincs kiskapu.
 - Nos, Ana, ha jól értesültünk, neked van kapcsolatod. - kezdett bele Jake, az újonc műsorvezető, akinek ez volt az első élő adása. Bólintottam, majd folytatta. - Hogy fogadta a hírt a párod, miszerint Harry-vel kell élned és egy gyereket kell felnevelnetek?
 - Egész jól fogadta, bár most üzleti úton van, így nem zavarja, hogy vele kell élnem. - utaltam a mellettem ülő fiúra, aki az asztal alatt szorította meg a kezem biztatásképp.
 - A próbákra és a koncertekre hogy tudsz készülni egy gyerek mellett? - intézte szavait Harry-nek, aki kimerítő válasszal szolgált. Reggel ő csinál nekünk reggelit, az ebéd és a vacsora az enyém. A bevásárlást felosztjuk magunk közt, de általában ő szerzi be a fogyóban lévő dolgokat a munkából hazajövet. - És a legfontosabb. Annak ellenére, hogy Ana-nak kapcsolata van, volt köztetek valami? - óvatosan Harry-re pillantottam, aki azonnal kapcsolt és válaszolt.
 - Semmi sem volt köztünk. Tiszteletben tartom, hogy párkapcsolata van, és amúgy sem történne köztünk semmi. Elsősorban szülők vagyunk, nem szexpartnerek. - válasza meglepett, de hirtelen fel kellett ocsúdnom a meglepődöttségből, hiszen Jake rám pillantott, várva válaszom.
 - Ahogy Harry mondja, szülők vagyunk, semmi másféle kapcsolat nincs köztünk. - helyeseltem, majd megköszönve az interjút léptünk ki a stúdióból. Az autóban ülve éreztem a Harry-ből áradó feszültséget. Nem akartam rákérdezni, de a kíváncsiság nyert, így óvatosan puhatolózni kezdtem.
 - Harry, minden rendben? - pillantottam rá, de elsősorban az utat figyeltem, hiszen én ültem a volánnál. Bekanyarodtam a bejáróra, majd leállítottam a motort.
 - Semmi sincs rendben. - mordult fel, pár pillanat múlva pedig kipattant a kocsiból és erősen csapta be az ajtót. Utánasiettem, a házba beérve fordult velem szembe. - Kellett rátenned egy lapáttal, igaz?
 - Miről beszélsz? - tettem le a kulcsokat a kosárba, majd közelebb léptem hozzá.
 - Az interjúról. Semmi másféle kapcsolat nincs köztünk. - utánozta a hangom, én pedig még mindig nem értettem a baját. - Az a probléma, hogy ebből megint kitalálnak valamit, amit ismét el kell majd sikálnom.
 - Neked? Csak neked? - emeltem fel én is a hangom.
 - Neked könnyű. Csak itthon ülsz, neveled a gyereket. És én mit csinálok? Napi 12 órát éneklek, próbálok, stúdiózok. Mindenhová rohanok, azt sem tudom, hol áll a fejem, és még veled is kavarok. - indult a lépcső felé, ő lezártnak tekintette. Én kevésbé.
 - Nekem könnyű? Közel sem az. Nevelek egy kisfiút, aki nem is az én gyerekem. Sosem voltam még anya, azt sem tudom, mit kell velük csinálni. És én mit csinálok? Nulla-huszonnégyben főállású anya vagyok, mosok, főzök, takarítok, néha még utánad is. És még velem is kavarsz? Ki találta ki az egészet? - csattantam fel. Hihetetlen, hogy ezt mondta, egyszerűen, nem tudtam elhinni.
 - Én találtam ki, de életem legnagyobb baklövése volt. Mint ahogy az is, hogy elvállaltam ezt az egészet. - túrt idegesen selymes hajába, majd felém fordult a lépcsőn.
 - Baszódj meg. - suttogtam magam elé, és Harry-nek volt akkora szerencséje, hogy meghallotta.
 - Te is, egész nyugodtan, mert sajnos kijöttél a gyakorlatból. Mi a probléma, Kevin nem indul be rád? - vágta a fejemhez, ami a legjobban fájt. Kevin sosem volt az az ember, aki sűrűn bújik ágyba a nejével. Nem azt mondom, hogy nem szeret szeretkezni, hanem csak azt, hogy nem kívánja.
 - Ez nem rád tartozik, Harry. - próbáltam lehiggadni, de Harry előbb elhangzott mondatai egyre jobban felidegesítettek. - Örülnék, ha lezárnánk a témát és összeszednéd a szennyesed, mert mosni szeretnék.
 - Lehetetlen veled együtt élni, remélem tudsz róla. - kiáltott rám. Erős hangja megrémített, és ekkor még Matt-ről is elfeledkeztem. A legfontosabb az volt, hogy egyedül legyek.
 - Akkor remélem egyedül is fel tudod nevelni Matt-et. - fordultam sarkon, a kocsikulcsot és a táskámat felkapva léptem ki a házból. Fogalmam sem volt, hová mehetnék, talán Eleanor-hoz, aki az utóbbi pár napban közel került hozzám. A gázra léptem és meg sem álltam barátnőm házáig. Azt hittem, végre egyenesbe jövünk Harry-vel, de megint csalódnom kellett. Nem gond, az utóbbi időben megedződtem, ezt is túl fogom élni. Azt, hogy a kisfiúval mi lesz, nem tudom. Egyenlőre semmi tervem nincs a jövőre nézve, azt kivéve, hogy Harry-től minél távolabb éljek.