ELEVENTH CHAPTER

Sziasztok!:)) Kicsit csúsztam, sőt, rengeteget, de remélem nem haragszotok!:)) Itt az új, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!:))

3 nap van hátra, kitartást!:))

Jó olvasást!

xx, Dodi

Nem tudom, miért engedtem neki, de megtettem.
Valami miatt úgy éreztem, akarom! - Ana Scott

I DON'T UNDERSTAND YOU...

Megráztam a fejem jelezve, semmi említésre méltó nem történt. Leugrottam a pultról, majd még mindig lehajtott fejjel kerültem ki Zayn-t, és léptem a nappaliba. A kanapén már csak Louis és Niall ült, de már mindketten aludtak elég kényelmetlen pózban.

- Fiúk, menjetek fel! - ráztam meg őket egy kicsit, majd mindketten felébredtek és csak pislogtak rám. - Menjetek fel a szobátokba! - mondtam nekik, mire Niall nagy nehezen feltápászkodott és felmászott a szobájába. Louis eldőlt oldalra, így elfoglalva a kanapé szabadon maradt helyét. Kényelmesen elhelyezkedett, pár perc múlva pedig már aludt is. Felmentem a szobájába a takarójáért, majd levittem és betakartam. Puszit nyomtam fejére, majd Zayn elrángatva a csokis polctól mentünk fel a saját szobáinkba. Egy pólót és nadrágot magamhoz véve mentem el fürdeni. Igaz, még nem volt késő, talán 11 óra, de a fiúk kidőltek a fárasztó próba miatt. A fürdés és hajmosás után én is nyugovóra tértem. 

Az ágyamban fekve gondoltam át, mi is történt a konyhában. Harry veszekedett velem, majd megkérdezte, jól érzem-e magam itt. Utána megint szóváltás volt köztünk, végül megcsókolt. A pillangóim felébredtek, ahogy újra átéltem a pillanatokat. Hibát követtem el azzal, hogy megcsókoltam? Hiszen ő is olyannyira akarta, mint én. Nem éreztem úgy, hogy hibáztam, pedig kellett volna. Nekem férjem van, akit megcsaltam. Akármennyire is nem akarom elhinni, muszáj lesz. Így van, feslett nő lettem. Szeretem Kevint, de Harry felbukkanása felébresztett bennem valamit... Valami olyat, amit régóta nem éreztem. Csókja sokkal intenzívebb érzéseket költöztetett belém, mint Keviné. Akartam őt, mindennél és mindenkinél jobban, de eldobott magától. Eltaszít, nem akar velem semmiféle kapcsolatot teremteni. Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba. 

Arra ébredek az éjszaka közepén, hogy valaki befekszik mellém, szorosan magához ölel. Sötét van, arcát nem látom, de amennyi fény beszűrődik az ablakon, segít meglátnom sziluettjét. Haja kócosan meredezik az ég felé, göndör tincsei keresztezik arcát. Illatát bárhol megismerném. Régi barátként üdvözöl erős, birtokló ölelése, én pedig minden habozás és gondolkodás nélkül bújok hozzá. A szabályok azért vannak, hogy néha megszegjük őket, nem?
- Szeretlek, Ana! - motyogja hajamba, én pedig nem tudom, álmában mondja, vagy pedig ébren van.
- Én is szeretlek, Harry. - dünnyögöm, ő pedig még szorosabban tart magához. Kezével arca elé emeli arcom, majd zöld szemeivel rám néz.
- A mai este meg sem fog történni. - motyogta ajkaimra, zöld tekintetében vágy csillogott. Nem tudtam visszafogni magam, és erősen gondolkozom egy önmegtartóztató programon. Egyszerű mozdulattal fölém kerekedett, lágyan megcsókolt.

Pihegve, fáradtan borult le mellém, miután mindkettőnkön végigsöpört a gyönyör hulláma. Ebben a pillanatban nem gondoltam sem Kevinre, sem arra, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Csak érezni akartam egy picit azt, amit 3 éve éreztem legutoljára. Őt akartam, nem mást. Zölden világító tekintetét rám emelte, szemei vágyakozón csillogtak felém.
- Harry, így is túlléptünk egy határon, és fogalmam sincs, miért engedtem. - suttogtam.
- Mert akartad ugyanúgy, mint én. - simított ki egy kósza tincset az arcomból, majd magához húzott egy csókra, vagy kettőre.
 - Nem kellene. - tiltakozott az agyam, de a szívem mást súgott. Soha nem felejtem el, mit éreztem, amikor először a szemébe néztem. Volt benne valami különleges, ami vonzott hozzá. Talán a szeme, a szája, a gödröcskéi, vagy az ellenállhatatlan mosolya. Mindazok, amiket már évek óta olyan jól ismerek. És hogyha most ránézek, olyan embert látok, akiért bármire képes lennék és azt az embert látom, akivel lenni akarok. Még mindig érzem a varázslatot, ugyanazt az erét, ami felé húz, és mindig újra megtörténik, amikor a szemeibe nézek - szerelmes leszek.

 - Ana, miért csinálod ezt? - kérdezte hirtelen, és nem is tudtam, hogy mire gondol. Annyira lefoglalt, ahogy arcát és tökéletes vonásait a memóriámba véssem...
 - Mit? - kérdeztem vissza.
 - Miért hagyod, hogy megcsókoljalak? Hogy az enyém lehess akár egyetlen éjszakára is? - válaszolni tudtam volna, de nem akartam.
 - Jó vagy az ágyban, és jól is csókolsz. Ennyi. - hazudtam a lehető legnagyobbat. Nem, ez nem igaz! Akarom őt, és nem csak ezért, hanem azért mert szeretem.
 - Oké, holnap is jövök. - mondta, majd még egyszer megcsókolt, felöltözött, majd kiment a szobából. Szóhoz sem jutottam, szinte sokkolódtam. Lefeküdtem Harry-vel. Ismét. Ő volt az első fiú az életemben, és... Fogalmam sem volt arról, miért érzek így iránta. De nem tudtam tovább gondolkozni, a fáradtság úrrá lett rajtam, és elaludtam.

 Következő este izgatottan vártam Harry-t, hátha jön. De délután óta nem érkezett haza, én pedig aggódni kezdtem érte. Egész nap csak ültem, ettem, főztem ebédet is vacsorát, filmeztünk a fiúkkal, de Harry rám sem nézett. Tényleg komolyan gondolta, hogy erről nem beszélünk senkinek. Akkor lepődtem meg, amikor Zayn a fülembe suttogott a film alatt.
 - Ma este ha megkérhetlek rá, mondd meg Harry-nek, hogy amikor sikítasz, fogja be a szád. - huncutul mosolygott, én pedig teljesen lesokkolódtam. - Ne aggódj, nem voltál hangos. - kuncogott fel.
 - Csitt már! - szólt ránk Niall, én pedig mosolyogva lehajtottam a fejem. Szóval hallotta. Szuper!

De Harry nem jött haza az este, így egyedül aludtam volna, de nem akartam. Bulizni akartam egyet. A srácok nem jöttek, holnap délután próba, nem akarnak másnaposan menni. Így egyedül keltem útra olyan tizenegy óra körül. London egyik leghíresebb helyére vitt a lábam, ahol aztán szép kis estém volt. Táncoltam, élveztem, ahogy egy 20 éves sráccal táncolok, ki tudja mióta. De amikor megláttam, hogy Harry egy vöröske szájából lóg ki, elment a kedvem mindentől. Összeszedtem a cuccom, majd taxiba ültem, és hazavitettem magam. A napsugarak ismét felbukkantak a horizonton, én pedig még ekkor estem be az ágyba.

Délelőtt a fiúk hagytak aludni, így amikor ebéd után felkeltem, már csak Harry ült a nappaliba és próbált kijózanodni. A hűtőn láttam egy cetlit, amire Lou írta, hogy este jönnek, Harry csak később megy, pihennie kell. Visszamentem a nappaliba, majd leültem Harry mellé.
 - Tegnap szétcsaptam magam. De a dögös vöröskére emlékszem, imádtam az ágyban. - szemeiben ott csillogott a tegnap este élvezete, a vörös hajú lány érintéseit szinte láttam zöld tekintetében. - Összejöttem vele. Egy éjszakára megtette. Bocs. - köpte oda, én pedig csak azért sem hagytam magam.
 - Szuper. - álltam fel a kanapéról, ahogy később ő is. - Csak hogy tudd, én is összejöttem valakivel. - ez nem volt igaz, de nem hagyhattam.
 - Remek, mert nem bírnám elviselni, ha egyedül maradnál az ágyadban. - lesajnáló pillantást vetett rám, én pedig ellöktem magam elől, és a szobámba mentem. Már csak azért is csinálja!
 - Menj a fenébe, már sokadjára, mióta itt vagyok! - kiáltottam a lépcsőről, majd becsaptam magam után a szobaajtóm.  A kemény fának döntöttem a hátam és csúsztam le a földre. Tudtam, nem szabad sírnom. De nem tudtam megálljt parancsolni könnyeimnek. Ha jön egy, jön ezer is. Tehát a délutánom már jól kezdődött, de ami még ezután jött, ahhoz képest ez semmi sem volt.