FOURTEENTH CHAPTER

Sziasztok!

Bocsánat a késésért, de itt van az új! :)

Ebben ugyan nem sok minden történik, de majd a következőkben..

Köszönöm a komikat és a pipákat, a feliratkozókat, és mindent!

Bal oldalt a modulsávban találjátok meg a BLOGLOVIN-es linket! Kövessétek a blogot! Köszönöm! <3

Jó olvasást!

xx, Dodi

Magával ragadott a pillanat heve. Az eszem azt súgta, nem kellene,
de jelenleg a szívem diktált. - Ana Scott

AMAZING ADVENTURE PART 1

 *1 hónappal később*

 Az öltözőből kilépve engedtem ki az eddig bent tartott levegőm. Lassan kezdek belerázódni a fiúk körüli forgatagba, a folyamatos rohanásba a színfalak mögött, a koncertek közben lévő ruhacserékbe. De azt nem tudom megszokni, hogy Harry-t napjában többször is látom félmeztelen egy szál Calvin Klein alsóban. A kapcsoltunk valamelyest normalizálódott, próbálunk egymáshoz úgy viszonyulni, mint normális munkatársak. Többé-kevésbé sikerül is, de vannak pillanatok, amikor ez elbukik.
 - Ana, hol a francban van a fekete pólóm? - kiabált ki az öltözőjéből, amikor én éppen vittem neki a vizet.
 - Harry, van vagy 5 fekete pólód, melyikre gondolsz? - teljesen higgadtan válaszoltam, legalábbis próbáltam. Vannak ilyen kitörései, néha még most sem tudjuk kezelni.
 - Arra a V-nyakúra! - dobálta szét az összes ruháját.
 - Harry, kérlek, mind V-nyakú. - vettem ki a felsőt a kezéből, ami a Louis-é volt. - Ez a Lou felsője, ezt kereste tegnap.
 - De engem most az enyém érdekel! - ekkor toppant be Lou, kezében Lux, a kislány kezében pedig egy fekete, V-nyakú. - Na, ezt kerestem. Köszönöm Lux. - nyomott puszit a kislány arcára, majd édesanyjától átvette és megpörgette a levegőben. Lux felkacagott, Harry pedig a kislány hasába fújta a levegőt, amitől még hangosabb kacaj hagyta el a száját.
 - Fél óra! - szólalt meg a hangosbemondó, Harry pedig átadta nekem Lux-ot, majd a pólóját felkapva ült le a székre, hogy Lou rendbe tudja tenni az arcát. Én a szőkeséggel a kezemben ültem le a kanapéra. Elvette Harry telefonját és játszani kezdett vele, én pedig puszit nyomtam Lux arcára, majd kislisszoltam az ajtón, és egyenesen Zayn öltözője felé vettem az irányt. Egyből benyitottam, nem is kopogtam, megszokás.
 - Zayn, én komolyan kibo... - amikor megláttam, hogy mit csinál, hangosan felnevettem. - Zayn, te.. képet csinálsz magadról? Add már ide! - kikaptam a kezéből a telefont, majd ellőttem pár képet.
 - Köszi. És remélem, senkinek sem mondod el! - nézett rám, majd felvette a pólóját.
 - Senkinek, de lassan készülj el! - mosolyogtam rá, majd lassan kitolattam a szobából.
 - Tizenöt perc, srácok! Mindenki a közös öltözőbe! - kiáltotta el magát Paul mellőlem. A srácok kirontottak a szobájukból, és a közös öltöző felé vették az irányt.

Most kivételesen nem mentem be hozzájuk, ugyanis Josh hazautazott családi okok miatt, így a ruhája még nem volt kiválasztva. Idegesen szaladt felém a folyosón, és intett, hogy menjek az öltözőbe még előtte. Sarkon fordultam, majd a banda öltözőjébe mentem. A szekrényhez léptem, kivettem belőle egy egyszerű trikót, ami nem fedi el a tetoválást a karján, egy fekete farmert, hozzá a kedvenc cipőjét. Amint belépett az öltözőbe, felkapta a ruhákat, egy gyors puszit nyomott a homlokomra, majd a fürdőszobába rohant. Nem több, mint öt perc múlva felfrissülve lépett ki a fürdőből. Gyorsan leültettem a székre, haját kicsit feltúrtam, hajlakkot fújtam rá, és egy kis hajhabbal fixáltam még jobban. Kivezényeltem a színpad mellé, ahol a többiek álltak, és várták. Odaadták a fülesét, majd a banda felszaladt a színpadra hangolni s a többi. Mindegyik fiút megölelgettem, megpuszilgattam, mielőtt felmentek volna a színpadra. Harry maga elé engedte a többieket, majd amikor már kikerültünk a látóterükből, gyors puszit nyomott a szám sarkába, én pedig a karja után kaptam.
 - Harry, mi volt ez? - vontam kérdőre.
 - Egy bocsánatkérés az előbbiért. - mosolygott rám. Na, igen, az ilyen alkalmak tartoznak a PRO érvek közé. Normális, aranyos, kedves. A régi Harry.

 - Srácok, mi most lelépünk egy hétre sziesztázni, addig ti is pihenjetek, hogy aztán újult erővel lehessetek itt! - kiáltotta Liam, a rajongók pedig felsikítottak. Lux a kezemben felnevetett, fogalmam sincs, miért.
 - Pihenjetek és köszönjük a ma estét! Imádunk titeket! - Harry rekedtes hangja csendült fel, én pedig beleborzongtam. Igaz, már nem voltam férjnél, hiszen Kevin elintézte a válást egy finom is összeggel, így egy papírt kellett aláírnom és máris szabad voltam, de akkor is úgy éreztem, nem helyes, hogy ilyeneket vált ki belőlem Harry.
 - Köszönjük London! - sikított Louis a mikrofonba, mint valami veszett rajongó. A színpad előtt álló lányok közül némelyik felsikított, de volt olyan, aki hangosan nevetett. A fiúk lejöttek a színpadról, egyenesen az öltözőik felé vették az irányt.


 - Srácok, mindenetek megvan? - kérdezte Paul reggel, az autó mellett állva.
 - Igen. - jött az egyhangú válasz, majd kirontottak a házból. Velünk tartott Eleanor és Dani is, Perrie meg csak az utolsó két napra csatlakozik kis bandánkhoz.
 - Mikor indulunk már? - nyavalygott Niall a hátsó ülésről. Harry vezetett, én pedig mellé ültem, ugyanis Paul azt mondta, hogy három óra vezetés után le kell váltanom.
 - Most. - mosolygott Harry, majd gázt adott, és már úton is voltunk az öt órányira lévő táborhelyünkre.

 Az öt órás utat hat és fél óra alatt sikerült megtennünk, természetesen Niall hasa miatt. Kétszer kellett megállnunk enni, utána Louis miatt, mert túl sok kólát ivott.
 A táborhelyünk egy tóparton volt, kijelölt tűzrakóhellyel, fából készült padokkal és asztalokkal. Összesen hát sátrat vittünk, páronként egyet. El-Lou, Dani-Liam, Perrie-Zayn, és még kettőt Harry-nek, Niall-nek és nekem. Szóval vagy Harry-vel vagy Niall-el alszok. Niall horkol, szóval kizárt dolog, Harry pedig.. ő pedig Harry.
 - Ana, drágám, ugye engem választasz? - ölelt át Niall, én pedig megráztam a fejem, mire Harry büszkén elmosolyodott. Zayn mellé nem akartam befurakodni, amíg nem jön Perrie, szóval kizárásos alapom maradt nekem Harry.

 - Liam, segíts már! - nevetett Harry mellettem, amikor ránk dőlt a sátor. - Szerintem valamit nagyon elbaltáztunk! - nevetett még mindig, miközben szavait hozzám intézte.
 - Az biztos! - magához húzott, én pedig tűrtem. - Liam! - kiabáltam a fiúnak, de nem reagált.
 - Bocsi, de elmegyünk fáért! - kiáltotta valahonnan a távolból.
 - Tipikus Liam. - rázta a fejét Harry, én pedig nevetve adtam neki egy puszit.
 - Legalább most meg tudunk beszélni mindent. - néztem smaragdzöld szemeibe, melyek élénken csillogtak.
 - Ne beszéljünk.. - suttogta, én pedig meg sem tudtam moccanni. Ajkai a nyakam súrolták, majd a járomcsontom, végül megtalálták az enyémeket. Ismerősként köszöntötték egymást, ujjaim reflexszerűen barna hajába csúsztak, míg az ő hatalmas tenyere a derekamnál fogva húzott közelebb hozzá. Megcsapott férfias illata, akaratlanul is közelebb húzódtam hozzá. Imádtam, ahogy csókol. Szerettem Harry-t, őt magát, az egész lényéért odavoltam. Imádtam az ilyen pillanatokat, de tudtam, ezek tényleg csak pillanatok. Nem lehetünk együtt, hiszen ő az első fiú az életemben, nem kell, hogy még egyszer összehozzon vele a Sors. De ebben a pillanatban azt akartam, hogy ennek sosem legyen vége. Többször megcsókolt, derekam simogatta, én pedig a tarkóját. Apró köhintések zavartak meg minket.