TENTH CHAPTER

Sziasztok!:)

Itt az új, és bocsi, ha nem lett olyan magas színvonalú, mint szokott...

Köszönöm a komit és a pipákat!

Köszönöm a sok oldalmegtekintést!:)) <33

Köszönök mindent!

SOK SIKERT ÉV VÉGÉRE! <3

Jó olvasást! 

xx, Dodi

.. és bár nem tudtam, miért teszi; örültem neki. - Ana Scott

BITTER HAPPINESS

A hűtőben kerestem valami ebédre főzhető után, de nem találtam semmit. A mélyhűtőbe bekukkantva láttam meg az egész csirkét. Tökéletes lesz a sült csirke salátával. Előkészítettem a húst, majd az előmelegített sütőbe tettem. Főzőcskézés közben zenét hallgattam, átöltöztem itthoni ruhába – ami egy sortot és egy pólót takart -, letöröltem a port, felporszívóztam, kimostam, a pár napja megszáradt ruhákat – melyeket fogalmam sincs, ki mosott ki -, kivasaltam és nem utolsó sorban kicsit összepakoltam a fiúk szobáját. A csirke hamarosan megsült, a sütőt kikapcsoltam, és visszamentem pakolászni. 

 Liam szobájával nem foglalkoztam különösebben, nagyjából rend volt. Volt egy-két koszos felső, amit tegnap nem vitt ki a szennyes-tartóba, de én most megtettem. 

 Louis szobája kész csatatér volt. Mindenfelé pólók és alsók, gondolom nem tudta eldönteni, melyik lesz a megfelelő a mai napra. Összehajtogattam őket, és visszatettem a szekrénybe. Az ágya be volt vetve, ki volt szellőztetve, függönyök elhúzva, nincs több dolgom.

 Zayn és Niall szobája… volt ott minden. Szétdobált pólók, nadrágok, pulcsik, zoknik. Üres üvegek a földön, az ágyuk szerteszét, függöny behúzva, nincs kiszellőztetve, ettől függetlenül férfias illat lepi be a szobát. Zayn férfias illata bekúszott érzékeimbe, csodás érzést keltett bennem. Olyan illata volt, mint apukámnak. Igazán férfias. A koszos ruhákat a szennyesbe dobtam – egy adagot ki is mostam a pakolás közben-, a többit pedig visszahajtottam a szekrénybe. Niall szobáját és fél órán belül összepakoltam, koszos ruhadarabok-szennyes, tiszták-szekrény. És ezután jött a feketeleves. 

Szó szerint remegtem Harry ajtaja előtt állva. Nem tudtam, be merjek-e menni. Sosem voltam még az itteni szobájába, nem tudtam, mire számítsak.

Nagy levegőt vettem, majd amikor kifújtam, beléptem. A halványkék szoba teljesen Harry stílusát tükrözte. Ingek a gardrób ajtajára akasztva, nadrágok a székre hajtva. Ágya rendezett, szobája kiszellőztetve. Tekintetem végigvezettem a szobán, a falon lógó képekre koncentráltam. Harry édesapja volt az egyik képen Anne-el, egy másikon a család, a harmadikon pedig már a nevelőapjával pózolnak. Egy közös kép Gemmával, és ennyi. Periférikus látásom miatt pillantottam meg az éjjeliszekrényén lévő képet. Mi ketten vagyunk rajta aznap, amikor eljött Londonba. Szemeimbe könnyek szöktek, ahogy minden pillanatot újra átéltem. 16-17 évesen az ember elsőnek lesz szerelmes, elsőnek szeret valakit tiszta szívvel, teljes odaadással, minden porcikájával. Végigsimítottam a képen, ahol Harry volt. Mint valami béna, elcsépelt romantikus filmben… A zenét lekapcsoltam, és csak ültem Harry szobájában. Hiányzott az a kis srác, akit megismertem. Hiányzik az a 16 éves fiú, aki a mindenem volt egykoron. Hiányzik az a göndör srác, akinek mindig a hajába túrtam. Hiányzik a nevetése, az önfeledt mosolygása, és egyáltalán nem vicces viccei. Hiányzik az ölelése, hogy mellette legyek. Hiányzik Harry.

Gondolatmenetemből kocsiajtó csapódások rántottak vissza a való világba, így gyorsan megtöröltem arcom, majd mosolyt erőltettem magamra. Éppen leértem a nappaliba, amikor berontottak az ajtón. Niall lépett oda hozzám először.
 - Bocsáss meg, ne haragudj! Hol a gipszed? – váltott hirtelen témát.
 - Nem haragszom, megoldottuk. – pillantottam egy másodpercre Harry-re, de ő rám sem bagózott. – Feleslegesnek volt rajtam, a doki szét volt hullva, elnézte. Mindegy is. – mosolyogtam rá, majd megöleltem.
 - Felmegyünk átöltözni. – nyomott puszit az arcomra Zayn, majd mind az öten elindultak a lépcső felé. Louis és Liam még visszaléptek egy-egy puszira, majd ők is felmentek. Pár másodperc múlva Louis sikítását hallottam meg.
 - Ana, mit tettél a szobámmal? Hol van a rend? Minden csupa rendetlen, semmit sem találok! – esett kétségbe, én pedig felbattyogtam hozzá.
 - Mit keresel? – dőltem az ajtófélfának.
 - Tiszta boxert és nadrágot, ami melegítő, meg pólót. A ninjásat. – mutogatott minden felé, hogy ő bizony nem találja.
 - Itt vannak a boxereid, amiknek mindig is itt kellett volna lenniük. – húztam ki egy fiókot. – Itt a pólóid – nyitottam ki a gardróbjának egyik szárnyát-, itt pedig a melegítők. – nyitottam ki egy másikat, majd kimentem a szobából.
 - Szóval ilyen érzés, ha nő van a háznál. – nevetett fel, majd öltözni kezdett. Mosollyal az arcomon mentem le a konyhába, majd gyorsan megterítettem.
 - Ez csirke! – kiáltott fel Niall az ajtóban. A sült még a sütőben volt, de az ő orra mindent kiszagol.

Vacsora után elpakoltam a mosatlant a mosogatógépbe, letöröltem az asztalt és elpakoltam a megmaradt salátát. A nappaliba mentem, ahol a srácok döglöttek a tévét bámulva. Mind a négy fiú felém fordult, majd egyszerre mozdultak meg, csak Harry meredt mozdulatlanul a képernyőre. A fiúk megköszönték, hogy rendbe tettem a szobájukat, csak most egy probléma van. Eddig mindennek meg volt a helye, és most semmit sem találnak. Felnevettem, majd a konyhába mentem inni. A narancslevet visszatettem a hűtőbe, és éppen megfordultam, amikor egy magas, erős felsőtestnek ütköztem. A pohár kicsúszott ujjaim szorítása alól, így a földre zuhant ezernyi darabkára törve. Ijedten pillantottam a fiúra, már több méter távolságból, ugyanis félreugrottunk, hogy megőrizzük lábainkat pár üvegszilánktól. A sarokban lévő partvishoz léptem, majd az üvegszilánkokat egy lapátra söpörtem, és a kukába dobtam.
 - Cselédnek tökéletes leszel. – húzott vissza karomnál fogva, amikor el akartam menni mellette. – Amúgy köszi, vagy mi…

 - Nincs mit, de nem abban állapodtunk meg, hogy nem beszélünk? – kérdeztem, majd ki akartam szabadítani karom, de szorosabban fonta köré ujjait.
 - Akkor ahhoz tartsd magad, oké? – tekintete égetett. Még mindig a sort volt rajtam, ami meglehetősen kiemelte hosszú lábaim. Zöld tekintetét enyémbe fúrta, némi törődést véltem felfedezni benne, de ez is hamar kialudt. – Amúgy jól érzed magad? – hajolt fülemhez, és rekedt hangján belesuttogott.
 - Ha kevésbé lennél bunkó, jobban élvezném az itt töltött perceket. – szemeibe könnyek szöktek, homlokomra puszit nyomott, majd gyors léptekkel távozni akart. – Hé, állj meg! – ragadtam meg fehér pólóját, így visszarántottam, ismét velem szemben állt.
 - Mi van? – arca merev volt, szinte megkövült. Semmi érzelem nem volt az arcán, mintha kikapcsolta volna őket.
 - Neked miért jó, ha nekem fájdalmat okozol? – kérdésemre egy egyszerű vállrándítás volt a válasza. – Őszintén, Harry!
 - Hidd el, jó és eléggé nyomós okom van rá! – megkértem rá, hogy mondja el, de tiltakozott, semmiképp sem akarta tudatni velem.
 - Holnapután hazavinnél? – kérdeztem hirtelen, mire felkapta a fejét. Magyarázkodni kezdett, hogy ne menjek el, a fiúk akarják, hogy itt legyek és nagyon szeretnek. – A válásomat kell intéznem, Harry. Csak vigyél haza, és jöhetsz is vissza. Pár óra, nem több. Kérlek! – egyik kezét derekamra vezette, másikkal arcomat simogatta. Közelebb hajolt hozzám, ajkai már majdnem enyémekhez értek, amikor megszólalt.
 - Nem vagyok a csicskád. Menj azzal, akivel akarsz. – ajkait enyémekre helyezte, én pedig elveszítettem a fejem.

Ujjaim akaratlanul is barna hajába kúsztak, másik kezemet nyakára simítottam. Hosszú ujjai megállapodtak combomon, majd a pultra emelt. Lábaim szétfeszítette, és közéjük állt. Nyelve utat tört, kérnie se kellett, máris beengedtem. Lábaimat derekára kulcsoltam, így közelebb kerültünk egymáshoz. Éreztem, hogy szükségem van rá. Szükségem van a csókjára, a lényére. Rég nem látott pillangóim felébredtek, egy-kettő öngyilkos is lett Harry jelenléte miatt. Szívem hevesen dobogott, éreztem, hogy biztonságban vagyok a karjaiban. Csókja megnyugtatott, ennek ellenére testem felhevült. Éreztem, hogy van köztünk valami, és még magam sem tudom, micsoda. A vér zubogott ereimben, nem tudtam magam visszafogni. Annyira akartam, mindenestül, most, örökre.

Csókunkat ő szakította meg, amikor áttért a nyakamra. A fülem mögötti részt lepte el csókjaival, majd visszatért a számhoz. Lassú, érzéki csókot váltottunk, majd fülemhez hajolt.
 - Erről egy szót se! – rekedt hangja megbódított, azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Ajkait nyakamra vezette, majd megharapott. Tudta, utálom, ha kiszívják a nyakam, ezért csak megharapott. Lefejtette derekáról a lábaimat, majd a pólóját megigazítva ment ki a konyhából. Tébolyultan és teljes boldogságban úszva ültem a pulton, ahol az előbb még Harry is velem volt. Éreztem nyakamon puha, ajkamon vággyal teli, érzéki csókjait, melyek teljesen elborították az agyam. Nem tudtam gondolkodni, csak Harry érintéseit éreztem magamon. Ajkaimba haraptam, és felkuncogtam, amikor Zayn lépett be az ajtón.
 - Mi történt? – kérdezte, én pedig lehajtott fejjel elpirultam, mint valami bolond tini.